Múzsák - Múzeumi Magazin 1987 (Budapest, 1987)
1987 / 3. szám
ROMAI OLOMTABLAK A fenékpusztai ásatások során 1975- ben került felszínre az a domborműves római ólomtábla, mely ma a Magyar Nemzeti Múzeumban látható. A domborművön ábrázolt figurákat a pannóniai lovasisten kultusz- szál hozták összefüggésbe. A kultusz főszereplője minden ikonográfiában a figurális csoport központi magja. Az ólomtábla e magyarázata azonban nem a központi személyt veszi célba, hanem két mellékalakot. Itt a lovasok közrefogják a főalakot. Ez is szokásos ikonográfiái elrendezés, a két oldalt álló vagy tiszteletet adó őrizetet biztosít, vagy áldozati ajándékot hoz, avagy éppen ajándék formájában valamiféle kegyet óhajt elnyerni a központi alaktól. Rheát, a Földanyát Frigiában Kybelé néven tisztelték. Szolgálói voltak a Kabirok. Vész idején a tengerészek, mint megmentő istenségeket hívták őket segítségül. Nevezték őket Kurétesnek és Korybantesnek is. A Magyar Nemzeti Múzeum ólomtáblája figyelemre méltó hasonlóságot mutat egy kölni ezüsttáblával. Mindkét táblán hasonló a keretül szolgáló templom-szentély ábrázolása, ami körülveszi a jelenetet, illetve jelzi, hogy az benne történik. Ennek megjelenítése az érmeken is szokásos, két oszlopból és az ezeket fönt összekötő oromzatból áll. Mindkét ábrázoláson az oszlopok díszítése csigavonalban futó vájatokat jelez. A kölni tábián fent háromszögű timpanont, a hazai ólomtáblán boltívnek felfogható félköríves lezárást találunk. A két tábla közötti kapcsolat minden bizonnyal túllép a formai elemek egyezésén, és ezért átvezet a tartalmi értelmezés területére. Az ábrázolás három központi alakja szinte az azonossághoz közel- állóan hasonló. Elsősorban vonatkozik ez a lovas alakokra. A lovasok mindkét ábrázoláson nadrágot viselnek, fejükön magas frígiai sapka. A kölni táblán a lovasok szakállasak, ez a részlet a hazai ólomtáblán nem azonosítható. A középső nőalak a kölni ezüsttáblán lapos áldozati kosarat tart maga előtt, a hazai ólomtáblán három áldozatot végző kisebb alakkal közrefogott kerek asztal áll előtte. A csak az ólomtáblán szereplő oroszlánábrázolást a Földanya kíséretéhez szorosan tartozó mitikus alak megjelenítésének tekinthetjük. Mindkét táblán szimmetrikus elhelyezésben szerepel kígyó, mint túlvilági lény. Az ólomtábla felső sávjában a Napisten két oldalán annak ellentétét, a sötétség világát jelzik. Egyaránt ábrázoltak még mindkettőn halat és kakast, mint áldozati állatokat. A táblák mérete eltérő: a kölni ezüsttábla oldalméretei csaknem pontosan kétszeresek a hazai ólomtáblák megfelelő méreteihez képest, mely körülbelül kilencszer hét centiméteres A lovasisten kultuszra vonatkozó magyarázat átsiklik azon, hogy a Kory- bantesek hárman voltak, leírásuk a Dioskurosokkal azonosítja őket, ezek mítoszát hozza kapcsolatba az ábrázolással. A Dioskurosok a hajózás mellett valóban a lovasság védő és segítő istenségei is voltak, itt azonban nem központi alakok. A két lovasistenség ez esetben tehát pártfogó közvetítőnek tekinthető. A középső nőalak itt feltehetően szintén a Nagy Anya, aki a Földanyával szinte azonos lényegű lévén, a fölötte álló Napistennel kozmikus összefüggésben áll. A Napisten viszont valóban lovasisten. Kiemelt elhelyezését is figyelembe véve, tekinthetjük a kultikus megjelenítés Templomábrázolás római érmén központi alakjának. Összegezve: a tábla rendeltetése nagy valószínűséggel értelmezhető, a klasszikus kultuszok fogalomvilágába beilleszthető. A Dioskurosok, mint oltalmat biztosító istenségek kultikus hatásköre általánosabb érvényű, földrajzi értelemben is nagy területen érvényesül, (gy a Duna vidéki lovasisten kultuszával, mint sajátos egyedi jelenséggel való azonosítás a kérdés leszűkítését eredményezné. THURÓCZY KAMILL Kultikus ólomtábla. Gorsium
