Múzsák - Múzeumi Magazin 1986 (Budapest, 1986)

1986 / 2. szám

1007-ben Északkelet-Algériában, a Hodna-hegység déli részén fáradt lovascsapat kapaszkodott felfelé az erdővel borított meredek hegyoldalban kanyargó ösvényen. Messziről, keletről jöttek és harcban fáradtak. Az Arábiában keletkezett új vallás, az iszlám követői és terjesztői voltak. Magyar- országon nemrég koronázták meg I. István királyt, alakult ki egy új európai feudális állam. 1007-ben Asztrik esztergomi érsek már részt vett a frankfurti zsinaton. Észak-Afrikában pedig a másik nagy világvallás képviselői alakították ki birodalmukat a berber törzsek meghódításával, megtérítésével. Mohamed kezdetben olyan társadalom képét rajzolta meg, amelyben a hit által mindenki egyenlő: egy az isten, Allah és Mohamed az ő prófétája. A próféta a hit segítségével szabályozta az élet minden dolgát. 632-ben Mohamed próféta, halála előtt még az élet szépségeiről, az összefogásról, az emberek közötti megbecsülésről beszélt. Hívei úgy értelmezték tanítását, hogy iszlám hitre kell téríteniök a világot. A próféta nevében gyors sikereket értek el. 634-ben Szíria meghódításával kezdődött, majd Észak- Afrika és a Közel-Kelettől Indiáig fekvő területek következtek a hódításban és térítésben. A 700-as évekre kialakult az úgynevezett iszlám világ, ahol ma már hét—nyolcszáz millióan követik a próféta hitét.

Az Algírtól 136 kilométerre, kopár hegyek közt fekvő Bichara északnyugati végén nem épülnek házak. Ezen a részen a Rosemita uralkodóház hanyatlása után, a X—XI. század legjelentősebb uralkodóháza, a Hammaditák első fővárosa, Kaala romjai láthatók a Djebel Maadid 1869 méteres csúcsa alatti kopár hegyoldalon. Algéria egyik legjelentősebb mohamedán emlékének köveire három őr is vigyáz. Az egykori rómaiak által is lakott Ouled Fradj- patak melletti berber település meghódítása után Bologhine fia. Hammad 1007-ben itt alapította meg Közép-Algéria egykori fővárosát. A Hammaditák a Közel-keletről jöttek a hódító arab törzsekkel. Erődített fővárosuk sok palotája iraki, iráni stílusban épült. A magas, akkor még erdővel borított hegyek természetes bástyaként védték ezt a 980 méter magasan fekvő kis területet, ahol virágzott az állattenyésztés, és bóvízú patakok öntözték a szántóföldeket. A dél felől jövő sivataglakók inváziója miatt 1079-ben a Hammaditák mégis áttették székhelyüket Bejaiába. Kaala a XII. század második felétől már teljesen elvesztette jelentőségét. 1152-ben lerombolták.

Az egykori fővárost 1908-ban kezdték kutatni. A rendszeres ásatás 1960-ban indult meg, a legjelentősebb leleteket 1964 után tárták fel. A feltárt épületek között legismertebb és legjellegzetesebb egy 25 méter magas négy- szögletes torony. A téglából épült tornyon felfedezhetjük az arab díszítőművészet csipkeornamentikáját, ablakait, ajtóit. Egyesek a Sevillában épült Giraldához hasonlítják. Valószínűleg egy mosqué (mohamedán templom) tornya volt. A hozzá tartozó imatermet is magába foglaló 13 hajós épület oszlopai 64 X 56 méteres területen láthatók a torony déli oldalán. A mosqué- tól északra emelkedett az emírek palotaegyüttese, amelyet három különálló palota, pavilonok, ciszternák, függőkertek, belső udvarok alkottak. A legnagyobb közöttük a Dar El Bahar palota, vagy más néven a Tó palotája, mert mesterséges tavat alakítottak ki benne, ahol vízijátékokat is játszottak. Ebben a palotában fogadták az emírek a sivatagból érkező követeket, akik elámultak a sok víz, gazdag növényzet és a nagy pompa láttán. Ebből a 159 méter hosszú 67 méter széles palotából kormányoztak a Hammaditák. A palotában padlófűtéses fürdők is voltak. A falakat ezüst, fajansz és fafaragványok díszítették. A hárem a palotaegyüttes északi részén lehetett. A patak felett egy kiugró sziklaormon épült a Ksar El Menat, a Jelzőtorony. Erődítményei keresztben álltak a Hodna-hegységbe vezető úton. A bástyák tetejéről messze délre látni lehetett a Hodna-síkság egy részét és az onnan ide vezető völgyet. A palotarész boltíveit a keleti paloták ihlették. A palota legnagyobb termét a központi kupola fedte. Mellette több kisebb kupola lehetett. A termek falai és a kupolák faragványokkal gazdagon díszítettek voltak. Ma egy részüket Setif múzeumában láthatjuk. Az ásatásokat tovább folytatják a Csillag, az Udv és a Hercegnő nevű paloták feltárásával. Az ásatások során sok cserép, festett üveg, bronztárgy került elő, melyek jelzik az egykori főváros pezsgő kézműves életét. Az ékszerek és faragások művészek jelenlétére is utalnak. Kaala a művészek, tudósok, költők találkozóhelye volt. Minden kortársat meglepett a város, a paloták szépsége. A Menar palota szépségéről költők énekeltek, a legnagyobb és legszebb bagdadi palotákkal hasonlították össze.

TOMPA LÁSZLÓ

ZEGZUGOS

UTCÁK

Az 1493-ban megjelent Schedel-féle Weltchronik szerzője, a nürnbergi orvosból lett „világkrónikás” kissé nagyvonalúan járt el, amikor városa tornyait összeszámlálta: a valóban létező százhúsz helyett 365-ről tudósít. Nem tudni, a krónika Nürnberg- ről közölt metszete jobban megfelel-e a valóságnak, mindenképpen' megfelel azonban a középkori német városról alkotott elképzeléseinknek. A várhegy tövében épült várost kettős falgyűrű veszi körül. A falak szorításában többemeletes, magas oromfalban végződő házak sűrű rengetege tűnik elénk. Néhány fehér homlokzatú házon még a gerendavázas építkezés jegyeit is sejteni lehet. A városfalon mindössze két átjáró nyílik, az egyik kapun szekérút vezet a városon kívülre, a másik a Pegnitz-folyó vizének biztosít kijáratot.

Folyóvölgyben fekvő, magas falakkal övezett, az egyházi vagy világi hatalom épületeihez kapcsolódó település — ezek Európa városokkal talán legsűrűbben telehintett tájegysége, a dél-német hegyvidék városföldrajzi jellemzői. A legősibb város, az urbs antiquissima címét a Mosel-menti Trier, az egykori Augusta Treverorum mondhatja magáénak. A város nem is elégedett meg ezzel a ranggal, hanem egy régi felirat szerint egyenesen azzal hivalkodik, hogy jóval Róma előtt alapították. Bizonyos, hogy az első városalapítási hullám az ókorra nyúlik vissza, amikor római légiók járták a Rhenus (a mai Rajna) és a többi folyó völgyét. A téglalap alakú

castrum helye mindmáig átüt nemcsak Trier, hanem Köln (az egykori Colonia) és Regensburg (a római Castra Regina) alaprajzán is.

Az igazi várossűrűsödés ideje azonban a XII—XIII. század, a gyakran csupán egy-egy városnyi területre kiterjedő hercegségek, grófságok, fejedelemségek kialakulásának kora. Az 1100-as évek kezdetén még csak 250 települést jegyeztek városként, de számuk a XIII. század derekára már kétezerre duzzadt. A hegyek közé mélyülő folyóvölgyekben épült városokban a domborzathoz igazodó városfalak futása meghatározta az utcák rajzolatát is. így jött létre a zegzugos, évszázadok múltán majd romantikusként eszményített, illetve elutasított utcahálózat. Az ezernyi város közül jó néhányat a transzeurópai, elsősorban Itália és Flandria között lebonyolított kereskedelem tette gazdaggá. Hatványozottan érvényes ez a különböző irányból érkező völgyek találkozásánál, folyótorkolatok közelében fekvő városok esetében. A Rajna és a Majna egyesülésénél fekszik Mainz. Ott, ahol a Rajnát eléri a szeszélyesen kanyargó Mosel, épült föl Koblenz. A Duna és a Regen találkozásánál emelkednek Regensburg házai, és ahol a Duna fölveszi az Alpok felől érkező Innt és a Cseh-erdő irányából lefolyó llzet, alapították Passaut. Regens- burgnál ma a városi tömegközlekedés súlya terheli a Steinerne Brücke, a legrégibb Duna-híd eredetileg 1146-ból származó tizennégy kőívét. Passaut fekvése a sókereskedelem elosztóközpontjává avatta.

41