Múzsák - Múzeumi Magazin 1986 (Budapest, 1986)

1986 / 2. szám

vállalás és választás

„Én nem primitív és hiábavaló prófétáskodásból vállaltam és választottam ezt a sorsot, hanem mert úgy gondoltam: nincsen jogom megcsalni nekem is a sokszor megcsalatkozott magyar népet elveimnek akárcsak ideiglenes szögreakasztásával" — írta 1935-ös választási kudarcára utalva Bajcsy- Zsilinszky Endre, amikor vele szemben a Gömbös Gyula vezette kormánypárt jelöltjét kirívóan botrányos csalásokkal sikerült csak a parlamentbe juttatni. Ez a néhány sor azonban egész életútjának is mottója lehet, jelezve egy szinte páratlan politikai fejlődés belső mozgatóerőit.

Az életút elején olyan tragikus epizód áll, amelyet sokan és sokféleképpen próbáltak már életében is ellene fordítani, és amelyet a későbbi elhallgatáskozmetikázás miatt ma is alig ismernek, azaz szerepét Áchim András halálában. A békéscsabai parasztvezér (aki bérleteivel együtt mintegy ezer holdon gazdálkodott) bármennyire is osztálya képviseletében politizált, korántsem a szegényparasztság vagy az agrárszocializmus érdekeit, gondolatvilágát fogalmazta meg. Amiben kora haladó erőit mégis szövetségeseinek tudhatta, az az úri Magyarország elleni küzdelem volt. Ebben a harcában azonban nemcsak politikai, hanem személyes indítékok is szerepet játszottak, társadalmi küldetéstudat keveredett szubjektív elfogultsággal. A helyi közösség elmérgesedett belső viszályának tragikus végkifejletét végül az utóbbiak okozták. 1911 májusában ugyanis a Zsilinszky-testvé- rek a húgukat ért sérelemért elégtételt követelve mentek Áchim lakására, aki rájuk támadt. Endrét maga alá teperve fojtogatta, s ekkor lőtt rá, bátyja védelmében Zsilinszky Gábor. Az orvosi beavatkozásra csak megkésve került sor, s így az egyik jelenlevő orvos emlékezése szerint „szeptikus hashártyagyulladásban” halt meg. Egy országos hírű politikai személyiség erőszakos halála azonban nem pusztán bírósági, hanem politikai ügy is. Érthető tehát, ha az eset súlyos politikai szenvedélyeket kavart, s hogy a paraszti álmok megvalósítására törekvő Achim alakja körül máig ható legendák születtek. A tragikus esemény hátteréről 1937-ben így írt BajcsyBajcsy-Zsilinszky Endre

A Nemzeti Radikális Párt egy röplapja

Rákóczi és Kossuth népe! Magyar Testvéreink!

M«RyrdMJÖk ** áj «*«»*»*» » raagvar dolgozókért, tt

»teywnotUkírt *s weenwMlkM. Olyan <*r*tógot »karónk építem. rwriy • toigoaék H trt-rmtók feaxája tett. tehát

kérlelhet etter! Wert hirdetőnk • mai uralkodó rendawr eile«.

unrfy «íreknek ots®«tjövedelmet *d, kiváltságokat tmtí, áasshulmoik*»- fcat te« lehetővé, akkor, «mikor

• magyarság doffözó milliót a legkétsécbcejtóbb nyomor örvényét»« látottak. Kenyeret, embert életei, emberi jogokat •kantok kiharcolni * méitatianai senyvedő magyar nép •a óméra.;

Pártunk a Ktmtati Hadikéit« Pért.

Ä* összes maggat1 dolgozók pártja a Üfemxeti Radikális Párti

Nem vagyunk kormánypárti*!: ót orm is vagyunk hajlandók a n»»i w*d«ert támogatni’ Krt «»lan feivstege* n monda mink, hiáwrti ki kor oAnypárti ma? ki híve ma annak a pártnak, melyei Beíhten István gróf <«jd*a állítólag » „kiagarda-Mikkr*'' épített, «te amelynek uralma a falvak lépe helyett *r átláshatmorók. mamuíyivrd«-lem-élvezők, a hank- H kar eivetérek. ariartekratáink és nagybtrtedwzwink »»imára hoznál a háború halxímat és faoldegnfást Nekünk aemmi kötünk ebhes

A* áj tním**»e?eSHÖk.aek Gómhó* Gyulának, jószámlékáhan nem ké e&rt&afc Kormányát azonban mégsem íimogathaljuk, mert

programja nem jetent mélyreható, átfogó refempoHdkát. htUakedéael (pl. a .jaeda védelmi rmMcn telje*» hihi»ak ée

*nr* ut egységes pártra támaszkodik, mely pártot a mull minden h«W ihluii

34

Zsilinszky: „a köztünk és közte kirobbant ellentétben egy szemernyi politikum sem volt, én abban az időben egyáltalán nem politizáltam, undorodtam a magyar politikától..."

Politikai pályája 1919 őszén kezdődött. Nem egyedül ő hitte azt, hogy az ellenforradalmi rendszer más alapon, más ideológiai megfontolásokból, de meg fogja valósítani a forradalmak néhány alapvető követelését. Elkerülhetetlennek és lehetségesnek tartotta a széles rétegeket érintő földreformot és a tömegek életkörülményeinek radikális javítását. Ennek elmaradása miatt lépett ki 1923-ban a kormánypártból, melynek egy évvel korábban lett képviselője, és alapította meg Gömbösékkel a Fajvédő Pártot. Elképzelései ebben az időszakban sem a nem magyar származásúak jogfosztására irányultak, hanem elsősorban a parasztság szociális érdekvédelmére törekedtek. Az együttműködés azonban csak átmeneti volt: hamarosan fölismerte, hogy ami az ő gondolatvilágában széles látókörű, őszinte törekvés, szövetségesei számára csak önmaguk vagy szűk társadalmi csoportjuk befolyásának növelését célzó demagógia, s hogy céljai ezen az úton és ilyen társakkal nem valósíthatók meg. A fokozatos eltávolodás 1927-re vált szakítássá. 1928. március 15-én indította meg új lapját, az Előőrsöt, és mind szorosabb kapcsolatba került az irodalmi élet balszárnyával. Az Előőrs célkitűzése egyértelmű: József Attilán és Szabó Dezsőn kívül elsősorban a későbbi népi íróknak nevezett csoport képviselői — köztük Féja Géza, Kodolányi János, Tamási Áron, Veres Péter — kaptak fórumot lapjában.

E közegben fogant az 1930-ban zászlót bontó Nemzeti Radikális Párt. Programja lényegében paraszti irányzatú, Szabó Dezső nagyhatású tétele nyomán, aki szerint „a magyarság a magyar paraszt". Ez nem jelentette azt, hogy Bajcsy-Zsilinszky a társadalom más rétegeivel nem számolt, de a a parasztság helyzetét ítélte a legsúlyosabbnak. Felismerte ugyanakkor a szociáldemokrata munkásság impozáns szervezett erejét. Sőt, ennek programját úgy minősítette, hogy „még mindig nagyobb szabású, mint akár a keresztény, kisgazda földműves és polgári párt, illetőleg a kormány felerészben pedig véglegesen elárult programja, akár más polgári pártok teljesen hiányzó falupolitikája." Az ő célkitűzéseinek viszont meghatározó vonása volt a nagyszabású földbirtokreform, amely szerint ötszáz hold a birtokhatár. Ezzel a programmal választották meg ismét képviselőnek. Az agresszív német hatalmi törekvésekkel való szembenállásának következménye, hogy az 1935-ös választáson Gömbös a manipulációk és csalások legszélesebb arzenáljának bevetésével akadályozta meg — a német nagykövet nyomatékos kérésére — a parlamentbe jutását.

E kudarc után reálpolitikai megfontolásokból lépett be a Független Kisgazdapártba, amelynek programja az övénél ugyan sok szempontból visz- szafogottabb volt, mégis egyedül adott esélyt a mandátumszerzésre, az országos nyilvánosságú politizálásra. Akkor már egyértelműen látta a hit- lerizmus fenyegetését, s az ellene folytatott küzdelmet tekintette elsődleges céljának. A világháború kitörésének évében került vissza a parlamentbe, s ugyanebben az évben indította új hetilapját, a Független Magyar- országot, amelynek már címe is jelzi politikai programját. Energiáját az ország mind végzetesebbé váló külpolitikai orientációjának megváltoztatására mozgósította. Elképzeléseiben központi szerepet kapott a magyar— délszláv szövetség fontosságának hirdetése. Ezt a Duna-völgy és a Balkán népeinek — a német birodalmi törekvésekre utalva — az e területeken „kívül székelő uralmi gondolatok, szándékok, birodalmi koncepciók és erők” elleni védelem szükségleteivel indokolta. (Jellemző, hogy 1941 elején megjelent Helyünk és sorsunk Európában című kötetének forgalmazását német nyomásra tiltják be.) Bajcsy-Zsilinszky koncepciója látszott megvalósulni Teleki Pál miniszterelnöksége idején, a magyar—jugoszláv barátsági szerződésben. A reménykedést azonban rövidesen megcáfolta, és az ország ön- rendelkezésének elvesztéséhez vezető döntő lépésnek bizonyult, hogy Magyarország átengedte területén a Jugoszlávia lerohanására induló Wer- macht egységeket. Bajcsy-Zsilinszkyt nem tévesztette meg a területi revízió sem, mert pontosan tudta: Magyarország ennek fejében alárendeli magát a német érdekeknek, s bizonyos volt abban is, hogy a háborút a németek nem nyerhetik meg. A revízió ilyen útjában ezért e területek végleges elvesztésének veszélyét ismerte fel.

Ezt követően az újvidéki tömeggyilkosságok felelőseinek bíróság elé állít- tatására fordította energiáit. Memorandumaiban és a parlamentben, a szinte