Múzsák - Múzeumi Magazin 1986 (Budapest, 1986)
1986 / 1. szám
,, Papagájkalitka" Panoráma a tenger felöl fi KKÉTÉ KOLOSTOR SZIGÉTÉ foglalkozás a sólepárlás. Nehéz munkával kimélyítették a süppedékes talajt, gátat építettek, hogy felfogják a tengeri sót. Óriási falapáttal vonják halomba a leülepedett sót, akárcsak hetven évvel ezelőtt, amikor a Fekete kolostor foglyai látták. A víz elpárolog és visszamarad a különösen ízletes és értékes, a napon kápráztatóan szikrázó tengeri só. Háromnaponként gyűjtik össze és műanyag zacskókba töltik. Ha naponta tennék, apróbb szemű volna. Gondosan leszedik a tetejéről a legfinomabb „sóvirágot", és külön csomagolják. Ez a sóhegy legdrágább és legjobb ízű része. A közeli kis falu: Fromantine is tengeri üdülővé alakul a nyári idényre. Meleg, nyári estéken népi táncosok színes, derűs bemutatójában gyönyörködhetnek az egybegyűltek a falucska központi terén felállított emelvény körül. A páros körtánc aprózott, gyors, ezért nagy ügyességet kívánó lépései a tenger hullámzását utánozzák. Több lépés előre, néhány hátra. A hangulat akkor emelkedik a tetőpontjára, amikor a székre állított, pörge kalapokból magasra összerakott tornyot ugratják át a csipkével gazdagon díszített népviseletbe öltözött lányokkal. Az ugrás előtt egy pillanatra még a zeneszó is elhallgat, mindenki lélegzetvisszafojtva figyeli, amint a legény átemeli párját a kalaphegyen. Noirmoutier szigete négy kilométerre van a parttól. A tengerbe épített, korlát nélküli, egy sávnyi széles aszfalttöltésen jól megközelíthető gyalogszerrel vagy kocsin is, de sokáig nem lehet időzni Szent Philibert szigetén, mert a hatóránként fellépő dagálykor az utat ellepi a 40—50 kilométeres óránkénti sebességgel emelkedő víz. Egy órányi gyalogutat számítva, gondolva a visszajövetelre is, legfeljebb négy órát lehet tölteni a szigeten. Ha valaki mégis elfelejt visszafordulni, a megélénkülő halászhajóforgalom jelzi a délutáni dagály közeledtét. Ilyenkor fejezik be a munkájukat a kora reggel óta a nyílt tengeren dolgozó halászok. Ezt a földnyelv-utat a környékbeliek „tenger alatti útnak" nevezik. Mellé szabályos közönként „papagálykalitkákat" állítottak: kis, bekerített emelvényeket, amelyeket a legmagasabb vízálláskor sem lep el a víz, hogy a megkésett utas hat órán át kuporoghasson rajta, míg el nem múlik a dagály. A helyi lapok legolvasottabb rovata a napi apály-dagály jelentés. Ugyanis ennek időpontja évszakonként, napról napra változik. A gois-i átkelő előtt, a tenger- alatti út kiindulásánál elhelyezett tábla franciául, angolul és németül hirdeti ugyanezt. Még intelem is szerepel rajta: mielőtt rálép az ember az aszfaltútra, tanácsos ellenőrizni a jelzést, hogy meddig maradhat távol a biztonságos szárazföldtől. Dagály idején csak az újonnan épített függőhídon keresztül juthat be az érdeklődő a ma már négyezer lakosú szigetre. A minden igényt kielégítő, szép és korszerű híd igénybevételéért magas összegű hídpénzt kell fizetniök még a sziget lakóinak is. BERÉNYI ZSUZSANNA __________9
