Múzsák - Múzeumi Magazin 1986 (Budapest, 1986)
1986 / 4. szám
Hszü Pej-hung: Kakasok és tyúkok Lin Feng-min: Halászmadár a nádas fölött Huang Pin-hung: Tengerparti este ti tus ábrázolták a hegyet, a sziklát, az alakokat, épületeket és a növényeket; egymástól szinte függetlenül, mégis tökéletes harmóniában. A festés és a grafika keveredése, könnyed, légies, világos kontúrok, pontosan komponált foltok adják a kép sajátos harmóniáját. Még a papír semleges lapja, a kép sarkában elhelyezett írás, esetleg vers is része a kompozíciónak, s a szöveg tartalmilag és esztétikailag összecseng a kép hangulatával. Az akvarell gyökerei az i. e. III. és az i. sz. VI. század közötti időszak hagyományos udvari festészetéhez nyúlnak vissza. A következő háromszáz évben, a Tang korszakban válik igazán jelentőssé a tájfestés, a virágok, madarak ábrázolása. A XIV. századig tartó időszakban írástudó hivatalnokok, szerzetesek váltak festőkké, akik készek voltak életüket a festésnek és a meditációnak szentelni. A papírtekercsekre, albumba, néha legyezőkre festett képek témája főleg a természet, de a hétköznapi élet és a vallás, a mitológia is megelevenedik a képeken. Az állandó motívumok általában valamely történelmi vagy mitikus szimbólumhoz kötődnek. A denevér a szerencse jele, öt denevér ötszörös szerencsét, gazdagságot, örömöt, barátságot, nyugodt életet, méltó halált jelent. A hal a bőség szimbóluma, a teknős- béka a földet, eget és az életet mutatja, a növények, virágok, kövek misztikus erővel bírnak, így a képek az esztétikai, művészi hatáson kívül még egyéb jelentést is hordoznak. „A festészet az egész világmindenség megjelenítésére szolgál” — írja Si-tao, és a teljességre törekvés e hagyománya a mai modern kínai festészetbe is átöröklődött. Az itt bemutatott akvarellek XIX. századi festők munkái. GHYCZY GYÖRGY 43
