Múzsák - Múzeumi Magazin 1986 (Budapest, 1986)

1986 / 1. szám

jelenő Esztendő című irodalmi folyóirat segéd- szerkesztője lesz. Major Henrik ez idő tájt ké­szült karikatúrája Tóth Árpádot a családfői gon­doktól kissé megtépázott buzgó és szigorú hiva­talnokként ábrázolja. Rónai Dénes közismert fotográfiája az első világháború éveinek szenvedő és a szenvedőkkel együttérző, a természeti világ békéjéhez, a kultúra örök emberi értékeihez, a zord jelentől a múlthoz menekülő elégiák költő­jét örökíti meg. Az 1918—1919-es forradalmaktól a háború közeli végét és a demokratikus átala­kulást remélte, nemcsak a társadalmi életben, de a művészi alkotómunka területén is. S bár a tízes években egyre többször kényszerült beteg tüdejét tátrai szanatóriumokban gyógyíttatni, erejéhez mérten mégis feladatokat vállal a köz­életben. A Vörösmarty Akadémia titkára, majd a Tanácsköztársaság idején az irodalmi életet irá­nyító írói Választmány tagja. Ez időben rajzolt önarcképein és arcképvázlatain szeme kifelé te­kintő, arcvonásai keményebbé, szigorúbbá válnak. Az ellenforradalmi korszakban, egyre nehezülő létfeltételek között sem tagadja meg régi esz­ményeit, és a maga módján bátran tiltakozik a fehérterror kegyetlenkedései ellen. 1920-ban születik meg kislánya, Eszter. A húszas években a család, a Centrál kávéház sakkjátszmái, Édesapjával Becsben Az érettségizett diák tréfás tollrajzán Carinti, azaz barátja, Karinthy Frigyes is. A Hajnali szerenád költőjét Csillag Erzsi levelezőlap-formátumú fényképe mutatja be a Nyugat-barátok Körének. A kor érzékeny esz­tétája, Elek Artúr emlékeiben hasonlóan jelenik meg: „A bölcsesség fekete karikájával bekere­tezett csillogó gyermekszem. Ilyennek maradt meg róla első benyomásom ... A szomorúság, mint az ősz illata húzódott léptei mögött.” Tóth Árpád számára a testi és lelki üdülés forrá­sát ez időben 1918-ig egy kis Szepes megyei falu, Svedlér, a Kárpátok előhegyei között fekvő, tiszta levegőjű, kellemes éghajlatú, természeti szépségekben bővelkedő hely jelenti. A költő nyaranta, s később télen is többször visszatér ide. Svedlér a nyugodt alkotás lehetőségét is kínálta, jelentős versek, műfordítások, kritikák születnek az idilli környezetben. Itt ismerkedik meg a debreceni Lichtmann Annuskával is, akit 1917 májusában feleségül vesz. A Svedléren készült, ovális keretbe foglalt csoportképen „Pádi", a nyaraló hölgytársaság kedvence könyö­köl a fűben, ifjú hitvese vállára hajtva fejét. A közös élethez, a családalapításhoz állásra és ál­landó lakásra van szükség. A törékeny egészségű költő hivatalt vállal, a Hatvány Lajos támogatá­sával és szerkesztésében 1918 januárjától meg­Svedléren, feleségével Wa 14

Next

/
Oldalképek
Tartalom