Múzsák - Múzeumi Magazin 1985 (Budapest, 1985)

1985 / 3. szám

I fejedelem városa

Kassa szerepe meghatározó volt Magyarország északkeleti részének történelmében. A reformációellenreformáció évszázadainak egyik urbánus pillére volt e felvidéki polgárváros, mely gyakran érezte saját sorsán az impériumváltások viharait. Földrajzi helyzete meghatározta közigazgatási és kiemelt katonai szerepkörét a XVII. század utolsó harmadában, az egész Felső-Magyarországot kormányzó katonai „legfőbb” parancsnokság székhelyeként. A XVII. század közepén Wesselényi Ferenc főkapitány Bornemissza Jánostól örökölte azt a palotát, amely eredeti alakjában a legutolsó időkig állott, s mint „Rákóczi palotája” volt ismeretes. Wesselényi a Fő utca 94. számú házát rendezte be főhadiszállásnak, s ettől kezdve ezt tekintették a főkapitányok házának is.

A Rákóczi-szabadságharc súlyos kormányzati hiányossága volt, hogy a hadműveleteknek s a kormányzásnak nem volt állandó központja. Rákóczi a hadműveletekhez igazodva vándorolt az ország egész területén. Leveleinek keltezéséből megállapítható, hogy a felkelés nyolc éve alatt több mint 350 helyen állomásozott hosszabb- rövidebb ideig. Viszonylag tartósnak mondható miskolci, egri és kassai tartózkodása. Kassa azonban nemcsak a fejedelem ottléte miatt játszott fontos szerepet a szabadságharc történetében, hanem a Felvidék kereskedelmi és

kuruc hadműveleti központjaként is. 1703-ban, a felkelés legelső évében kezdték meg a kurucok a császári helyőrségtől erősen védett város ostromát, s 1704. október 21- én megnyíltak kapui Forgách Simon kuruc tábornagy csapatai előtt. Ettől a naptól kezdve egészen 1711. április 20-ig megszakítás nélkül Rákóczi birtokában volt. Hadászati jelentősége nem függetleníthető a város védelmének kiépítettségétől. A nem nagy kiterjedésű várost erős bástyával ellátott körfalak fogták be. A déli kijáratnál, a falakon kívül épült citadella külön erődként szolgált. Az erődrendszert vizesárok övezte. A bástyák őrizete a céhek kötelessége volt, az ország Rákóczi pártjára állt részének seregét pedig a város pénzzel, zsoldosokkal és előfogatokkal támogatta. A XVII. század végén a falakon belül mindössze 294 ház állott. Ezek közül nyolcvan főrangúak, nemesek, világi papok és szerzetesrendek birtokában. Lakosságának túlnyomó része nemzetiségére és nyelvére nézve tiszta magyarnak tekinthető. A lakosság zöme iparos és kereskedő polgár, jóllehet számos arisztokrata család a város lakójának mondotta magát, például az Andrássy, Semsey, Csáky és a Forgách-család.

A Fő utcán végigfolyó Csermelypatak két ága közt (a mai szökőkút helyén) terpeszkedett a főőrség háza; a színház helyén a régi, gótikus stílusban épült városháza. Az úgynevezett Orbán torony és a dóm közötti szabad tér volt a város piaca, melynek keleti és nyugati oldalát a kereskedők mindig hangos árucsarnoka szegélyezte. A dómtól délre húzódott az evangélikusok iskolája. A Fő utcán már 1404 óta állott a ferencesek temploma, melyet

1718-ban átépítettek. A pénzverő ház, az ágyúöntő műhely és hadi- szergyár-portörő malom — ahol nemcsak puskákat és szálfegyvereket, de bombákat, gránátokat és kartácsot is készítettek — azt is jelzi, hogy Kassa több mint a szabadságharc hadműveleteinek adminisztratív központja: fontos részt vállalt a kuruc sereg felszerelése és ellátása biztosításában. A Rákóczi-felkelés kezdetén gróf Nigrelli Oktávián tábornok töltötte be a kassai főkapitányi posztot. Leányát gróf Esterházy Antal kuruc tábornagy vette feleségül. Nigrelli halála után így került a palota Esterházy birtokába, s ez magyarázza azt is, hogy Rákóczi kassai tartózkodása alatt miért éppen ebben a palotában szállt meg, miért tartotta itt tanácskozásait, s fogadta külföldi szövetségeseinek követeit. A fejedelem a felkelés nyolc esztendeje alatt többször is járt Kassán. 1706 őszén hosszabb időre le is telepedett itt. Az 1704. október 21-vel kuruc kézre került várost a kiváló francia hadmérnök-tábornok: Le Maire tervei szerint megerősítették. Szükség is volt rá, mert Ra- butin császári tábornagy 1706 nyarán Erdélyből az Alföldön átvonulva Kassa alá érkezett, s szándéka a kuruc „főváros” elfoglalása volt. Szeptember 29-én Rabu- tin Bárca felől kiindulva csapataival körülzárta a várost, s október 1-én megkezdte 22 ágyúval a kapuk és bástyák töretését. A vár parancsnoka az idős Radics András kuruc brigadéros volt. Rabu- tin ágyúállásait a Kassa feletti dombokra, az egykori téglagyár tájára s a Hernád túlpartját kísérő lejtőkre helyezte el, mivel a bástyákat akarta lerombolni, melyek a kapuk védelmét biztosították. A város helyőrsége, amely a

kevéssel azelőtt odaérkezett Or- dódy-féle dandárral körülbelül négyezer főt tehetett ki, a polgárokkal közösen fegyvert fogva, szívósan védekezett. A császári hadtest ágyúi és mozsarai hatalmas tüzet zúdítottak a védőkre. A kilenc napig tartó ostrom alatt több mint négyszáz lövedék zuhant a házak közé. A Forgách utca épületei romokban hevertek, megrongálódott a székesegyház, a lőcsei ház és a városháza.

Az ostrom hírére Károlyi Sándor tábornagy hadtestével felvonult a várostól északra, Bercsényi a Vág mellől sietett Kassa felmentésére, sőt maga a fejedelem is elindult Esztergom alól udvari karabé- lyos ezrede élén, hogy szorongatott városát a körülzárástól megszabadítsa. Rabutin mindezekről értesülve, nem akarta seregét a három oldalról fenyegető támadásnak kitenni, az ostrom tizedik napján elvonult Kassa falai alól. Rákóczi szerint Rabutin kudarcát annak is köszönhette, hogy ágyúival nem a város tulajdonképpeni falait lövette, hanem a jobbára földsáncokból és cölöpgátakból készült kapubástyákat. A védelem tehát az erős falak mellvédjei mögül puskatüzével visszaverhette a császári csapatok támadó rohamoszlopait. Kassa megtartását — mondta Rákóczi — „Radics brigadérosomnak köszönhetem. Ez a szilárd és határozott jellemű öreg harcos azelőtt dicső emlékezetű édes anyám, Zrínyi Ilona szolgálatában vezette Munkács védelmi harcát. Az ostrom után bementem a városba, hogy megköszönjem szolgálatait s elismerésem nyilvánítsam a helyőrségnek és a város lakosságának, mert valamennyien igen kiválóan viselkedtek.”

38