Múzsák - Múzeumi Magazin 1985 (Budapest, 1985)
1985 / 2. szám
XVIII, századi céhkorsó részlete jelvényévé vált. Ezért is lebeg a két sasfej között a császári korona. 1806, a német-római birodalom felbomlása után is megmaradt a kétfejű sas a Habsburg Monarchia államcímerében. A hatalom e jelvénye nálunk is lép- ten-nyomon szembe ötlött. Utánzására a forma dekorativitása, az alak szimmetriája késztethetett, jóllehet kevesen tudhattak a motívum régi, keleti eredetéről. A kétfejű címerállat gyakorta kerül rá közösségi használatban lévő tárgyakra, mesterségre utaló tárgyak ábrázolásainak társaságában. Nem egy olyan céhkorsót ismerünk a XVIII, századból, amelyeken a mesterség jelvényei a madár begyén helyezkednek el, de a motívum előfordul ón- és cseréptálakon, tintartartón, céhládán és zászlón is. A céhes ipar termékein eljutott a kétfejű sas a falusi lakossághoz is. Már nemcsak cserépkorsón, lószerszámon, subán vagy széktámlán ágaskodott, karmaiban uralkodói jelvényeket, jogart és kardot tartva, hanem paraszti hímzéseken is feltűnt. A furcsa jószág, amihez hasonlót senki sem látott, értelmetlennek is tűnt egyik vagy másik másoló szemében, ezért addig alakítgatta azt, amíg a körvonalak szívvé és virággá át nem formálódtak. Jóllehet más címerfigurák ds vannak olyan régiek, mint a kétfejű sas, közkedveltségben csupán az oroszlán veheti fel a versenyt. A hímoroszlán, nem véletlenül nevezik az állatok királyának, az antik mitológiától DahoXIX. századi magyar kályhacsempe-nyomóforma mey-ig sok helyen az erő és bátorság, sőt az uralkodói hatalom jelképe. A keresztény ikonográfiában Krisztus-szimbólum, illetve Márk apostol attribútuma. A címerek elterjedésének kezdetén számos európai uralkodóház választotta címerállatává. Példákért nem kell Belgiumba, Norvégiába, Dániába vagy Csehországba mennünk, hiszen számos Árpád-kori magyar király címerében is ábrázoltak oroszlánt. A félig fekvő vagy ülő helyzetben ábrázoltaknál gyakoribbak a kétlábra emelkedő, illetve lépő oroszlánok a címereken. Valóban a fenségességet fejezik ki még akkor is, ha nem a pajzsmezőben állnak, csupán azt tartják. Magyarországi céhkorsókon igen gyakori ez a díszítmény. Az aranyozott állatok más esetekben magasra emelték a pékek kiflijét, a csizmadiák csizmáját vagy a szabók ollóját. Az előképek háttérbe szorulásával az egykori heraldikus kompozíció elemeire is széteshetett, illetve más jelegyüttesekkel kombinálódhatott. Nemcsak császárok, királyok címerei kölcsönözhettek motívumokat a népi képzelet vagy az iparos gyakorlat számára, hanem kisebb területeken ismert családi címerek is. A fazekas, a faragó, a mintakészítő képi megjelenítési készségén múlott azután, hogy az újjáalkotott minta hogyan illesztette egymáshoz a szimbolikus, ábrázoló és dekoratív képelemeket. VEREBÉLYI KINCSŐ 5
