Múzsák - Múzeumi Magazin 1985 (Budapest, 1985)
1985 / 4. szám
K»le»Bj Károly l*o,vli«i>ri «wi. Jor.i tokom.! .1.« <nipról>»j* * pí«»l á.ácfok.rl.t.o 188S-W*. Az első címlapfotó A metszetekkel, litográfiával illusztrált magyar nyelvű divatlapok történetét 1833-tól, a Regélő megjelenésétől számíthatjuk, melynek kiadó-szerkesztője Mátray Gábor volt. Ettől kezdve sorra születtek az újabb és újabb képeslapok, amelyek néhány illusztrációt is ígértek az előfizetőknek. Kezdetben divatképeket, közismert személyiségek arcképét, történelmi rajzokat, ritkábban életképeket és riportrajzokat közöltek a szerkesztők. Az 1840-es években közvetve már a fotográfiának is fontos szerep jutott az illusztrációk készítésében. Dagerrotípiák, később eredeti fényképek alapján rajzolták meg a sokszorosításra szánt metszeteket és litográfiákat. Az első erre utaló sajtótörténeti emlékünk Vahot Imre írótól, több lap kiadójától és szerkesztőjétől származik. Ő számolt be arról, hogyan örökítette meg a fotográfus mindazt, amiről lapjában írni szándékozott. 1846-ban meglátogatta a hírhedt betyár, Sobri Jóska Vas megyében élő családját. Riportjában írja: ,,A gyönyörű fekvésű falu daguerreo- typpali fölvétele nem sok bajba került; azonban a Baltavárhoz közel, báró Miklós széplaki pusztáján lakó Sobricsaládot arra bírni, hogy czélom- hoz képest csinos, ünnepi ruhába öltözve a Horváth uraság kastélyába jöjjenek, nagy utána járással sikerült. Eleinte az együgyű pásztornépnek nem eléggé világosan magyarázá meg a gazdatiszt, hogy mi végből kellene bejönniök, s vonakodtak a meghívást elfogadni. A híres haramia atyja, az öreg kanász, hihetően így gondolkodott: hátha azért akarnak bennünket ezek a pesti furfangos urak lefesteni, hogy netalán ez által a zsiványéletet vitt fiú és testvér miatt az atyafiakat is bajba keverjék." Egy évvel később, a Pesti Divatlap egyik soproni tudósításában olvashattunk arról, hogyan készíttetett Vahot Imre hiteles fényképfelvételeket cikke illusztrálására: „a folyóiratomban lerajzoltatás végett általam kiválogatott párok, bíráik kíséretében megjelentek daguerreotypistám szállásán, hol is miután reggelit rendeltem nekik, a tágas udvaron a da- guerreotyp gép előtt párosán ültek le a székre, s a fénykép igen híven adá vissza sajátos alakjaikat, s czifra viseleteiket. Nem hagyhatom em- lítetlenül azt, hogy amint egyik magyar legény meglátá másik ülő pajtása alakját a gép üveges ládácskájában, büszke érzettel kiáltott fel: Hiába no, ebbe is csak magyar a magyar! E nép hiúságának nem kevéssé hízelgett az, hogy Pestre viszem őket lepingálva; s nagyon megkértek, hogy ha kész lesz, küldeném meg képeiket, mit én meg is ígértem." Az 1853-ban kezdődött Krími háborúban már több haditudósító fotóriporter is dolgozott. Közülük elsőként érkezett a hadszíntérre Szathmáry I. Ferenc József a trónörököspár temetésére hajtat 19
