Múzsák - Múzeumi Magazin 1984 (Budapest, 1984)
1984 / 1. szám
ŐSHAZÁT EHRESTE Holló Barnabás Körösi-szobra, 1909 „Körösi úr Erdélyi Székely a ki Tudományait Hazájában elvégezvén tsupán tsak Hazája s a Tudományok szeretetében arra szentelte magát, hogy Eleinknek hajdani lakóhelyeiket felkeresse. Ezen okból ment Göttingába, s ott a Napkeleti nyelveket szorgalmatosán tanulta Eichhorn alatt, s számos Geográphiai és Históriai ösméreteket szerzett magának ... s a múlt esztendőben el is indult Asiába ... Idővel reményijük, hogy ezen utazó felől több Tudósításokkal fogunk szolgálhatni Olvasóinknak.” Ez a rövid híradás tudatta 1820-ban a Tudományos Gyűjtemény olvasóival, hogy „Körösi úr” vagy ahogyan ma ismerjük nevét: Körösi Csorna Sándor elindult hazájából hosszú útjára, melyről aztán soha nem tért vissza. Kevés olyan dicsfénnyel övezett utazónk, nyelvtudósunk van, mint a kétszáz éve született Körösi Csorna Sándor, mégis nagyon keveset tudunk életéről, céljairól és munkásságáról. A bizonytalanságok már születése időpontjának megállapításánál kezdődnek. Életrajzírói közül Duka Tivadar április 4-ét, Debreczy Sándor március 28-át tekinti a pontos dátumnak. Vannak, akik nevét Körösinek, mások Körösinek írják, a nyelvészek úgy tudják, hogy életének legértékesebb müve az angol— tibeti szótár, míg vannak, akik személyes példamutatását tartják örök érvényű kincsnek. W. W. Hunter, Körösi Csorna angol életrajzírója életét és munkásságát három részre osztotta. Első harmincöt életéve alatt Európában tanult, a következő 12 évben szerény zarándokként utazta be Tibetet, míg életének hátralevő tizenegy évét munkái kiadásának szentelte. Tanulmányait a híres nagyenyedi kollégiumban kezdte, mint gratista. Ezzel a szóval jelölték azt a szegény sorú tanulót, aki kétkezi munkájával fizetett a tanulásért. 1799-ben kezdte meg tanulmányait és 1815-ig tanult itt, nagy nélkülözések közepette. Leginkább a történelem, a földrajz és a nyelvek vonzották. Görögül, németül, héberül és franciául tanult. Legendás szorgalma jutalmául a második tanévben felmentették a szolgai munka alól. Szállást ingyen kapott, tanítványokat fogadott, és szerény ösztöndíjban is részesült. 1807-ben befejezte középiskolai tanulmányait, s az akadémiai fokozat bölcsészeti és hittudományi szakára iratkozott be. Herepei professzor előadásait hallgatva egyre inkább a magyarság eredetének problémái felé fordult érdeklődése. Kiváló tanulmányi eredményének köszönhetően 1815-ben megkapta a kollégium ösztöndíját és elindult Göttingába. A jeles történettudós és nyelvész, Johann Gottfried Eichborn előadásait hallgatta, sőt arabul is tanult tőle. Emellett angolul, perzsául és törökül is megtanult. Görög és arab forrásokban talált utalást arra, hogy Ázsiában magyarok vagy magyar néptörzsek leszármazottai élnek. Alaposan utánanézett az ott fellelhető forrásanyagoknak, kijegyzetelte a számára fontos adatokat és 1818 őszén hazatért Nagyenyedre. Tanári állás várta a máramarosi iskolában, de Körösi Csorna nem fogadta el az ajánlatot. Tanárával, Hegedűs profeszorral ázsiai útja tervezéséhez fogott. Oroszországon át szerette volna megközelíteni Kína északi részét, ezért a szláv nyelveket tanulmányozta. Nyolc hónapig élt Zágrábban, s ott szerbül, horvátul és szlovénül tanult. Utazása elé azonban váratlan akadály tornyosult. Katonai idejét ugyanis még nem töltötte le, s így útlevelet sem kaphatott, pedig néhányan már segíteni kívánták őt útjának megvalósításában. Kenderessy Mihály tanácsos száz forintot ajánlott fel Csorna délvidéki útjához, s később Döbrentei Gábor is gyűjtést kívánt indítani. Mindezeket Körösi nem fogadta el. Útlevél híján az oroszországi út járhatatlannak bizonyult, így cselhez folyamodott: „De mivel nem remélhettem, hogy császári útlevelet kapjak, nem is kértem ilyet. Szereztem egy nyomtatott magyar passzust Nagyenyeden, hogy azzal holmi állítólagos üzleti ügy címén Oláhországba mehessek ...” Duka Tivadar szerint mindössze kétszáz-egynéhány forint lapult zsebében, amikor 1819- ben elindult. Átkelve az erdélyi határon Bukarestbe igyekezett, majd néhány hetes pihenő után szófiai kereskedők társaságában folytatta útját. Konstantinápolyban lépett először ázsiai földre, majd hajóra szállt és Rodosz mellett elhajózva Egyiptomba ért. Innen Mezopotámián át tutajjal a Tigris folyón utazott Bagdadba, s onnan egy karavánnal továbbindult Perzsiába. 1820 októberében érkezett meg Teheránba. Pénze ekkor már elfogyott, de szerencséjére az ottani brit követség egy bennszülött alkalmazottja élelemmel, pénzzel és ruhával látta el a megfáradt utazót. Négy hónapot töltött ott, majd ismét elindult és Bokharán át lejutott Kabulba. 1822 júniusában átvergődött a Himalája hatalmas hegyein és La- dákh-ba érkezett. A kasmíri határ Körösi útja Teherántól Lahorig 18
