Múzsák - Múzeumi Magazin 1984 (Budapest, 1984)
1984 / 4. szám
rajzait, aztán odahaza nyomban elkezdett rajzolni. Más rajzoló médiumoknál is megfigyelt, rövid ideig tartó kezdeti kísérletezés után „egy csodaállat körvonalai voltak a papíron a legmerészebb vonásokkal, egy kacsatestú, emberfejú és csirkelábú szörnyeteg”. Az a rajza, amit az Égi Világosság című lap reprodukciója nyomán ismerünk, „tengeri növény-állatot ábrázol, amint a rajta mászkáló csigákról ítélni lehet, különböző szipolyok (piócák) és csápok is láthatók rajta, s látni egypár csápon, melynek csőüregszerű fölszívója van, amint valami csigát vagy állatot megfogott és felszívni igyekszik”. A riporter végül is — analóg jelenségként — a húsevő növényekre hivatkozik, melyekhez hasonlóval az újpesti kör tagjainak rajzain találkoztunk. Ugyancsak 1899-ben közölt az Égi Világosság médiumrajzokat Vay Ödön bárótól, aki a „Szellem, erő, anyag” című, német nyelven még 1875- ben megjelent népszerű spiritiszta mű szerzójéMédiumrajz, 1909 nek, Wurmbrand Adeima grófnőnek volt a férje. Vay Ödön már a hatvanas években készített médiumrajzokat, a kilencvenes évek végén lerajzolta „Pál apostolt”, „Zrínyi Miklóst” s készített rajzot „holdlakókról", és egy „Merkur-szellemfej- ról”. Közölt munkái nem különösebben sikerültek, rövid, szálkás és hullámos vonásokkal dolgozott Ez a fauve-szerú grafikai megoldás figyelhető meg viszont számos század elejei, hazai és nyugati művész munkáin, egyik absztrakt jellegű rajza pedig ugyanarra a gömb alakú, bolyhos, szi- vacsszerú képződményre emlékeztet, amely Max Ernst nyomasztó, pusztulást sugalló képeinek visszatérő motívuma. 1899-ben még egy rajzoló médium valóban különleges fantáziára valló rajzairól számolt be az Égi Világosság, Franyeczky János 40 éves miskolci MAV-tisztviselő munkáiról, aki, elmondása szerint, egyes képei létrejöttét egy XIV. századbeli lengyel festő, más képeit egy, szintén az 1300-as években élt cseh rajzoló irányításának köszönhette. (1902-ben egy szentesi képzetlen asszony, aki a szegedi kultúrpalotában akarta bemutatni nagyméretű rajzait, „Rafael angyalra" hivatkozott.) Franyeczky képeiről a divatos életkép- és freskófestő, Roskovics Ignác úgy nyilatkozott, hogy azok „teljesen idegenszerúleg, képtalányokként hatnak”. Jobban megnyerték viszont a szalonfestő Margittay Tihamér tetszését: „Megjelenésük bizarr, de igen érdekes, rendszertelenségükben is van rendszer, logika, sajátos ve- gyüléke ez a naivnak és a raffinált rutinnak." Tájképét a kommentátor geológiai formációk ábrázolásaként értelmezte, olyan hegy képeként, amelyről „le van hántva a bőr s amely hegynek mezítelen izmait kipreparálva látjuk magunk előtt”, vagyis Franyeczky — ez derül ki a lírai hangú leírásból — mintha a természetnek a közvetlen érzékelés számára hozzáférhetetlen rétegeit tárta volna fel rajzi úton. Ne feledjük, hogy 1899-et írunk, az absztrakciónak és a szürrealizmusnak még se híre, se hamva. Készített Franyeczky különleges portrékat is, ceruzával, tollal és tussal dolgozott, alulról fölfelé, nem tudván előre, hogy mivé s hogyan alakul a kép menet közben. Az Anonymus aláírású rajz az értelmező szerint — akit akár meg is mosolyoghatunk — középkori magyar harcost ábrázol, „az alak állát és nyakát két bőrdarab fedi, amely — úgy látszik — nyakvédóként szolgál, a sisakról homlokán lenyúló bórdarabnak talán ugyanilyen szerepe lehet”. Erőteljesebb, kimunkáltabb a két másik képmás, a „Kassurus csillaglakó” és az „Ember a Sinusból”, az utóbbin 15 órát dolgozott, tollal és tussal. Tekinthetjük-e a médiumrajzokat végül is a nemzetközi és a hazai absztrakció és szürrealizmus, netán a fantasztikus festészet megérzéseinek, előrejelzéseinek, forrásainak, még ha azok képviselőinek nem is volt tudomásuk róluk? A formai jegyek alapján, amelyek részben megegyeznek Bretonnak a francia médiumrajzokról adott jellemzéseivel, mindenképpen azok előképei, be- idegzett ismereteinknek bármennyire ellentmondani látszik is a megállapítás. Egy-egy kezdeményező erejű absztrakt és szürrealista művész elméletileg vagy gyakorlatilag kapcsolatban is állt azokkal a szellemi irányzatokkal, tanításokkal, amelyeknek a spiritizmus és a médiumrajzok csupán egyik megnyilatkozása volt. fgy például század eleji művészeink közül a naiv festőként és iparművészként ismert Mokry-Mészáros Dezső, aki 1910-ben a Múvészházban mutatta be az „Élet idegen planétákon" című sorozatát, azokban az években — mint mondta és írta magáról — többek közt a reinkarnáció gondolatát hirdető teozófiávai foglalkozott. A tant részben a Nagybányán, Hollósy Simon mellett tanult festő, Rózsaffy Dezső közvetítette számára, aki 1910 táján a Teozófia című lap-szerkesztője és a Szépművészeti Múzeum igazgatóőre volt. (Az 1910-es Mokry-Mészáros kiállításon szerepelt egyik képet a hasonló eszmekörben mozgó, népszerű francia csillagász, Camille Flammarion részére vásárolták meg.) A teozófiai tanoknak volt a híve a tízes években az absztrakció egyik mestere, Kandinszkij is, hatása hazai művészeink közül Mattis-Teutsch János munkáin szembetűnő. MEZEI OTTÓ Franyeczky János: Kassurus csillaglakó, 1899 Ilona médium: Tengeri növény-állat, 1899 36
