Múzsák - Múzeumi Magazin 1984 (Budapest, 1984)

1984 / 1. szám

I UM. Uk Király Márton György utcaajtaja Damoson Faragott kapu Kalotaszegen Könyvaukciók, antikváriumok keresett ritkasága volt az elmúlt évtizedek­ben a Malonyay Dezső által összeállított A magyar nép művészete című ötkötetes könyvsorozat. A kötetek az ország népművészetét tájegységekre bontva tárgyalják. Az 1907—1922 között megjelent könyvek értékéről, tudo­mányos színvonaláról a megjelenést követően heves vita dúlt a néprajzo­sok és a népművészet műkedvelő rajongói között. Hasonlóan a korabeli európai sorozatokhoz, ezek a könyvek is népszerűsítő, riportszerű módon írják le a parasztság művészetét, igen sok rajzzal, festménnyel, fényképpel illusztrálva a mondanivalót. Lehet, hogy Malonyay műve nem elégíti ki a tudományos igényeket, de érdekes olvasmány, szívesen feledkezik bele az ember a mesékbe, történetekbe. A munka 1904 körül kezdődött meg, ekkor­tájt indultak az első kutatóutak. Elsőnek Kalotaszeget járták be. A kezde­ményező Malonyay Dezső volt, de szellemi vezérnek Körösfői-Kriesch Ala­dár festőművészt tekinthetjük, akinek igen nagy helyismerete volt a kör­nyékről. Velük tartott még Gróh István, az Iparművészeti Iskola tanára, és néhány diákja, valamint Juhász Árpád festő és grafikus, Telegdy Árpád bánffyhunyadi rajztanár, Edvi-lllés Aladár festőművész, Medgyaszay István építész. Szorgalmasan járták a vidéket, történeteket jegyeztek le, fényké­peztek, rajzoltak. Malonyay Dezső 1866-ban született Pesten, magyar—francia szakos tanári diplomát szerzett, majd rövid tanári működés után Franciaországba utazott, ahol hosszabb időt töltött. Itt vált egyre világosabbá számára, hogy a ma­gyarság régi jó híre lassanként feledésbe merül, s mindenképpen igaz barátokat kellene szerezni ahhoz, hogy fennmaradjunk. Ennek érdekében akarta felmutatni értékeinket a világnak, s ezen értékek közé sorolta a paraszti kultúrát is. Fel kell térképezni az ország néprajzilag értékes tájait, s azokat díszes albumokban a nagyközönség számára hozzáférhetővé tenni — fogalmazódik meg benne az elhatározás. Társakat keres és talál a ma­gyar szecesszió alkotóiban, és szert tesz mecénásra is, Koronghy Lippich Elek államtitkár személyében, aki sok segítséget adott a magyar szecesszió híveinek. A kor művészeti életében fontos szerepet játszó Magyar Iparművészet című folyóirat hasábjain Koronghy Lippich Elek így ír: „Kalotaszeget meg­nézték már tudósok, átkutatták fosztogató kereskedők, másféle utas is érintette egy-egy csücskét, csak éppen melegvérű emberek, poéták, mű­vészek jártak keveset benne. Innen van, hogy bár könyvben megtaláljuk Kalotaszeg földrajzi meghatározását, népessége statisztikáját, emberek, asszonyok haja színét, szeme vágását, koponyaméretét, ősi zamatú szép nyelvének szótárát, foglalkozásának, szokásainak ismertetését, itt-ott látha­tunk keze munkája ősibb jellegű termékeiből is egyet-mást (elrontott hím­zéseiből sokat) — és Kalotaszeg mégis felfedezésre vár!" Az első kötetet Malonyay Dezső Rózsa Miklós művészeti író segítségével írta meg és adta ki 1907-ben. Több, mint 2200 fénykép, rajz és festmény illusztrálta a könyvet. A kalotaszegi kötetet sorban követte a többi, a székely, a bala- tonvidéki, a dunántúli és a palóc művészetet ismertető. A könyvekből Malonyay egy összevont angol nyelvű kötetet szeretett volna kiadni, de ezt megakadályozta a világháború kitörése, majd Malonyai 1916-ban be­következett halála. A tervezett könyvvel kapcsolatban ismerjük Hermann Ottó egy lelkes és az ötletet támogató levelét, amelyben nagyra értékelte azt az akaraterőt, „amely a mű anyagát a pusztulás közepette még meg­maradt romokból a jövőnek megmentette.” Az üvegnegatívra, száraz eljárással készített eredeti fényképek zöme el­kallódott az idők során. A nyomdai klisék minden valószínűséggel a háború alatt semmisültek meg. Néhány éve azonban előkerült százegynéhány ere­deti, nyomdai célra retusált, megbámult fénykép a kalotaszegi kötetből. Ezekről egy egységes, tárgyak, tájak emberek harmóniáját tükröző világ üzen nekünk. A századelő e megszállott gyűjtőinek munkája igazi érték­mentés volt, táj és emberszeretetükből, őszinte rajongásukból ma is szá­mos tanulságot vonhatunk le. Faragott-festett utcaajtó Zsobokról Kis Mártonné muzsikáló utcaajtaja Zsobokon BODOR FERENC

Next

/
Oldalképek
Tartalom