Múzsák - Múzeumi Magazin 1984 (Budapest, 1984)
1984 / 4. szám
látvány"Szigota Modellek ülő modell profilból impresszionizmus után fellépő, az impresszionizmus festői újításaiból kiinduló, de a pillanat nyújtotta benyomás rögzítésének programjával szembeforduló új generáció tagja volt. A hagyományosan posztimpresszionistának nevezett, a modern festészet előfutárának tartott Gauguin, Van Gogh és Cézanne mellett szerepel az ő neve is. A legközelebb Paul Cézanne-hoz áll, mindketten az impresszionizmus festői nyelvét, látvány-centrikusságát kívánták összekötni a struktúra klasszikus szigorával. „A quattrocento kutató festőinek ... utóda, az ecset az ő kezében sem pusztán a természeti látvány rögzítője, hanem egyúttal a tudományos megalapozottságú megismerés eszköze is” — írta róla monográfusa, Németh Lajos. Az Georges Seurat 1859-ben született Párizsban. Gyermekkorától érdekli a festészet, korán kezdi a rajztanulást. Egykori Ingres-tanítvány a mestere az Ecole des Beaux-Arts-on. Tanulóévei idején rendezték az impresszionisták egyre nagyobb sikert arató kiállításaikat Du- rand-Ruel galériájában. Korai munkáin az impresszionista festésmód hatása érezhető, de kezdettől figyel a test plasztikus formálására is. Kevésbé látványosan érzékelhető a kor másik jelentős szellemi mozgalma, a szimbolizmus hatása Seurat-ra. Elsősorban a klasszikus hagyományt megújító Puvis de Chavannes hatott rá. 1881—82-ben festett vásznán Puvis de Chavannes Szegény halász című képéről készített másolatát impresszionista tájba helyezi. A kép vázlatossága ellenére is célkitűzései megfogalmazásának tekinthető, a klasszikus formatradíció és az impresszionizmus ötvözésének szándékáról vall. Festői tanulmányaival egyidőben Seurat szakkönyvekbe mélyed, optikai, kémiai tanulmányokat olvas, így többek között Chevreul színelméletét. A szabályt, a rendszert keresve egyrészt a tudomány újabb eredményeit, másrészt a kompozíciós törvényeket, például az arany- metszést tanulmányozza. Űj, a különböző színelméletekből levont festésmódja, a divizioniz- mus vagy közkeletűbb nevén a pointillizmus. Az új kezdeményezések első jelentős megvalósulása a Fürdő Asniére-ben című, 1883 és 1884 között festett műve volt. Jellegzetesen impresszionista a témaválasztás, napsütötte a tájkép, de a véletlenszerű csoportfűzést felváltja a függőlegesek és vízszintesek rendjén alapuló szerkezet. Ez a képi rend határozza meg grafikáit is, melyek formailag közel állnak a francia szimbolizmus egyik legjelentősebb mestere, Odilon Redon grafikáihoz, hangulatukat tekintve is, de különböznek is tőle abban, hogy Seurat nem valamely lelkiállapot, vagy irodalmi, filozófiai gondolat rögzítője kívánt lenni; Seurat számára a képi rend megteremtése az elsődleges. Seurat divizionizmusának csúcspontja a Nyári vasárnap Grande Jatté szigetén című festménye. Alapjaikra bontott színekből, a szín és fény elemzésével, a fentebb idézett szabály szerint építi fel a képet. Hasonlóképpen elvont Nyári vasárnap Grande Jatté szigetén az emberi figurák megfogalmazása is. A sétáló, pihenő alakok, ellentétben Manet vagy Renoir szereplőinek mozgás- és érzelemgazdagságával, egy-egy tipikus mozdulatba merevítettek, szobrokként egy tömbbe fogottan. Egymással és a térrel való kapcsolatukat nem a látvány nyújtotta benyomásból leszűrt kép, hanem a dekoratív stilizálást sem kizáró kompozíciós rend határozza meg. Jelképesnek tekinthető, hogy a képet az impresszionisták nyolcadik, utolsó kiállításán (1886) mutatták be. Az impresszionisták közül egy ideig Pissarro is Seurat követője lett. Paul Signac, akinek 24
