Múzsák - Múzeumi Magazin 1984 (Budapest, 1984)
1984 / 4. szám
agellán, Colombus és Marco Polo nevével együtt emlegetik a híres felfedezők sorában James Cookot, bár útjairól, kutatásairól és kalandjairól meglehetősen keveset tudunk. Míg híres elődeihez jól körülhatárolható felfedezések, földrészek kapcsolódnak, Cook kapitány tevékenységét nehéz lenne egy mondatba foglalni. Ugyanakkor míg elődei kalandos hajóútjairól főleg legendák és sokszor hihetetlen történetek maradtak ránk, Cook mindhárom útjáról pontos feljegyzéseket készített, és így napról-napra követhető az útja. Két vaskos kötetbe gyűjtött naplója és jelentései alapján egy XVIII, százaCook kapitány di, új típusú hajós-felfedező személyiségébe nyerünk bepillantást. Az angliai Mártonban 1728 októberében született, szegény földműves szülök gyermekeként. Alig néhány évet tanult a falusi iskolában, amikor 1741-ben útnak indult. Első állomása Staithes városa volt, ahol fú- szeresinasként William Saunderson szolgálatába állott. Nem sokáig bírta a kereskedóéletet, és a közeli Whitby kikötőjébe szökött, ahol 1746-ban egy életre eljegyezte magát a tengerrel. Tengerészinasként először a Freelove nevű hajóra került, majd tengerészként nagyobb szénszállító hajókon szolgált. A döntő fordulat 1755-ben következett be életében, amikor őfelsége szolgálatába állott, és a büszke Eagle fregatt fedélzetére lépett. A huszonnyolc éves Cook a hétköznapi szolgálatban és a hétéves háború tengeri csatáiban egyaránt kitüntette magát. Életre szóló barátságot kötött a hajó kapitányával, Sir Hugh Palliserrel, aki későbbi expedíciói szervezője, támogatója lett. Egy év múltán már a Kanada felé tartó Pembroke fedélzetén találjuk. Részt- vesz Quebec ostromában és fontos méréseket végez a Szent Lőrinc folyón. S már a hajó kapitányaként térképezi fel Új-Fundland partjait. Az Admiralitás felfigyelt kiváló képességeire és újabb térképészeti munkákkal kívánta megbízni. Miközben Amerikában folyt a francia—angol háborúskodás, az anyaországban egy jóslat tartotta izgalomban az embereket. Halley angol csillagász azt állította, hogy számításai szerint 1759-ben egy üstökös lesz látható az égbolton. Jóslata bebizonyosodott, s mikor később kijelentette, hogy 1769-ben a Vénusz elvonul a Nap előtt, senki sem kételkedett szavában. A ritka jelenség megfigyelése segítséget nyújt a tudósoknak a Nap—Föld távolság és a földrajzi hosszúsági fokok pontosabb meghatározásában. A Royal Society eredetileg hat megfigyelő- csoportot kívánt útnak indítani, kettőt az Északi tengerre, kettőt Európába és kettőt Kanadába. Az angol expedíció Tahiti szigetét vette célba, a parancsnok pedig Cook lett. 1768. augusztus 26-án, Plymouth kikötőjéből kifutott az Endeavour nevű 106 láb hosszú hajó, fedélzetén a felfedező út legénységével: Charles Green csillagásszal, Sir Joseph Banks és dr. Solander botanikussal. Két rajzművész is velük tartott, hogy megörökítse az expedíció eredményeit: Sydney Parkinson és Alexander Buchan. Madeira és Rio de Janeiro érintésével hajóztak az Atlanti-óceánon, majd a Horn-fokot megkerülve, közel nyolc hónapi hajóút után kötöttek ki Tahitin. Tuha- ta, a sziget királya ősi polinéziai szokás szerint orrát Cook orrához dörzsölte, szeretete és barátsága jeléül. A tengerészek paradicsomi állapotokat találtak itt. A gyönyörű sziget kellemes éghajlata, a trópusi gyömölcsöktól roskadozó fák és a csinos bennszülött lányok valósággal elszédítették a megfáradt tengerészeket. A csilagászati megfigyelések elvégzéséhez fából készült erődöt 22 ácsoltak a szárazföldön. Építés közben került sor az első fegyveres összetűzésre. A jámbor szigetlakoknak volt egy szokásuk, amit a brit tengerészek igen furcsának találtak. Ami megtetszett nekik, azt természetes mozdulattal „emelték el”. Ez okozta a szigeten eldördült első sortüzet, majd később néhány tudományos eszköz eltűnése kis híján megakadályozta a fontos mérések elvégzését. Cook, Green és Solander megfigyeléseit és méréseiket felhó zavarta meg, így a Föld és a Nap távolságának pontos meghatározása nem sikerült. Sikeres volt viszont a sziget pontos feltérképezése, és Buchan is remek rajzokkal gyarapította gyűjteményét. A hazafelé vezető hosszú út a Tahitit övező szigetvilág körülhajózásával, feltérképezésével kezdődött. Ezt a szigetcsoportot Cook a Royal Society tiszteletére Társaság szigeteknek nevezte el. Ezután Új-Zéland felé tartottak, melyet Tasman holland felfedező óta az ismeretlen déli földrész, Ausztrália szélének
