Múzsák - Múzeumi Magazin 1983 (Budapest, 1983)
1983 / 2. szám
flambe-technika kezdetben még nem fonódik össze. Hazánkba sem egyszerre kerül e technika három változata. Elsőként az úgynevezett fémes változat kerül mindmáig ismeretlen úton Zsolnay Vilmoshoz. Az Iparművészeti Múzeumnak van egy elefántcsont-faragást utánzó plasztikus díszű kupája, melynek talp- és szájrészén egy-egy fémcsíkra emlékeztető, érces-zöldes lüszteres csík fut körül. Ez a technika eddig legkorábbi hiteles hazai emléke. A kupa készítésének pontos idejét nem tudjuk, az azonban gyártási számából, jegyéből és elefántcsont-faragást utánzó anyagából nyilvánvaló, hogy valamivel még 1890 előtt készült kísérleti jelleggel. Ezzel azonban Zsolnay mintha véglegesen befejezte volna ezeket a kísérleteit, mert a következő években figyelmét a vörösre színező flambe-technikára fordította. Feltehetően elégedett volt eredményeivel, mert 1891-ben már kiállításon mutatta be vörös színű flambe-jait. Wartha Fémreflexes lüszterrel bevont kaspó, Zsolnay-gyár, 1920 k. ugyan 1905-ben még azt nyilatkozta, hogy 1893- tól foglalkozik lüszterezéssel, de már 1892-ben szerepel kiállításon vörös színű lüszteres kerámiákkal, sőt ez év utolsó napjaiban kelt az a leírása, melyet azért készített és tett le az Akadémia irattárában, hogy „elsőbbségét" biztosítsa. Ekkor még Petrik Lajos szakértősködött Zsolnay pécsi gyárában, de úgy látszik, Zsolnay átpártol Warthá- hoz, és az ő eredményeire támaszkodva folytatja tovább kísérleteit, mely a flambe mellett egyre inkább e technika fémreflexes változata felé fordul. Az indítékot ehhez Clement Massier-nek az 1889-es párizsi világkiállításon látott kerámiái adták. Figyelme a mázak összetételére irányul. Észreveszi, hogy Massier készítményeihez ólommentes mázakat használ ugyanúgy, mint a lüsztertechni- kát kiválóan alkalmazó perzsák. Problémái főleg abból fakadnak, hogy nehezen sikerül megoldania e mázak viszonylag magas olvadásfokának a csökkentését. Olyan puha, alacsony hőfokon meg- ömlő mázakat szeretne szerezni technikájához, amilyeneket Fischer Ignác használt gyárában. Az osztrák Cilii-beli Schütz mázaival is megpróbálkozik, de az eredménnyel elégedetlen lehetett, mert kísérleteit rövidesen abbahagyja. 1893-ban készült műegyetemi laboratóriumában az a tíztizenhat centiméteres, színes festésű, magyaros motívumú tálka, mely a Massier-féle fémreflexes módszer első igazi eredménye. E technika iránt a művészek ma is érdeklődnek külföldön és itthon egyaránt. Elég Gorka Géza 1948. évi kísérleteire gondolnunk, melyeket még Mattyasovszky Zsolnay Lászlóval, a neves vegyésszel együtt végzett a további közös együttműködés reményében. Gorka lüsztere nem különbözött a Zsolnayak hagyományos lüszterétől, melyet fedő vagy félfedö mázon alkalmazott. A lüsztert helytelenül máznak is mondják, pedig hatása csak akkor érvényesül, ha mázazott edényeket látnak el vele. A lüszterpép több komponensé. Legfontosabb alkotóeleme a fémszerűséget biztosító réz- és ezüstvegyület, nitrát, klorid vagy szulfát formájában, a beégést lehetővé tevő vas- vegyület (okra), valamint a korom, mely a felületi redukció kialakítását segíti. A lüszter egyes változatai más-más mázon alakulnak ki: a zöldesfémes szín a fedőmázon jön létre (ónmázon), amihez a reflexszerűen átlátszó ólom vagy álmos máz (ólomboraxos, bórsavas) jelenléte szükséges. A vörös flambe-szín a magas hőfokon olvadó porcelán (földpátos) mázon alakul ki. A három klasz- szikus lüsztertechnikát csak Zsolnaynak sikerült egyesítenie. A három technika közül a fémes változatot, főleg annak vastagon alkalmazott változatát, melyet Zsolnay Miklós és munkatársai alakítottak ki, használták legkevésbé. Annak idején a Zsolnay-gyár, illetve Zsolnay Vilmos is megpróbálkozott a fémes felületek színezésével. Zsolnay Vilmos váratlan halálával az eredményes kísérletek abbamaradtak. Ezek Zsolnay alatt sem folytak kellő intenzitással, mert a Wartha-féle eljárás, a festett edények vékony rétegű lüszterezése elterelte Zsolnay figyelmét a fémesebb hatású lüsztertechnikáról. A fémes felület kialakítását eredményező eljárások közé sorolható a labrador technika, az üvegtechnika, melyekkel üvegszerű kerámiaedényeit készítette. A lüszterek nemcsak az ismert fémszínekben jelentkeznek, hanem az alapmáz hideg vagy meleg színe is befolyásolja a színhatást. Az ezüstlüszter ezüstös-fémes színe leginkább a kék színű átlátszó mázakon érvényesül, de érdekes hatást mutatna ugyanez a lüszter pirosas-sárgás átlátszó vagy félátlátszó mázon is. A lüszterek fémes jellege ugyanis leginkább fedő, félfedő vagy színezett átlátszó mázakon érvényesül. Nem elég azonban a mázakat színezni, vagy egyenetlenül felvinni a felületre, a lüszter hatása a pépben levő oxidok jellegétől, mennyiségétől, a redukció időtartamától, intenzitásától és még számos előre nem látható tényezőtől függ. Wartha Vince tanácsára Zsolnayék is megpróbálkoztak ezüstlüszterrel. Wartha ezüstkloridból nyerte az ezüstlüsztert. Ennek is tulajdonítható, hogy Wartha ezüstlüsztere sárgább volt a szokásosnál, amellett, hogy nem ólommentes, hanem ólmos mázon alkalmazta, ráadásul magasabb hőfokon hajtotta végre kísérleteit. Zsolnay sem jutott túl az ezüstlüszter-kísérleteken. Nem rajta múlott, hogy eredményei nem léptek túl Wartháén, mert magas olvadásfokú mázain az ezüstnitrát, illetve ezüstklorid csak nyomokban eredményezett fémes elszínezést, a felület túlnyomórészt sárga lett. Wartha nem törekedett fémes színhatásra, azt csupán lazúrnak szánta. A valóságban azonban nem mindegy, hogy milyen a kerámia alapszíne, hiszen a felület színességét alapvetően meghatározza. A fémesen érvényesülő lüszter mindig hideg karakterű, ennek megváltoztatásához az alapmáz színének kellő megválasztása szükséges. Fémreflexes lüszterrel bevont kínaias lakk díszű váza, Zsolnay-gyár, 1920 k. A lüsztertechnika nem azért nehéz, mert a színkeverés bonyolultabb, mint a hagyományos kerámiánál, hanem mert a szín, a fémesség érvényesítése sok olyan tényezőtől függ, melyeket nem lehet előre meghatározni. A láng minőségének szabályozása sem könnyű, különösen ha elektromos kemencében történik a redukálás, és azt vegyszerekkel kell létrehozni. Ilyenkor egyszeri és folyamatos redukció áll elő, a láng minőségének megváltoztatása lehetetlen. Közismert, hogy a jó minőségű lüszterhez váltogatni kell a redukálást az oxidálással, ami elektromos kemencékben lehetetlen, hacsak nem városi vagy földgázzal történik a redukálás, ahogyan ezt annak idején a Zsolnay gyárban tették. Az egyszeri és folyamatos redukálás következménye a felületi redukálás szorgalmazása, a pép arányainak ilyen szempontú belső átalakítása. KATONA IMRE 43
