Múzsák - Múzeumi Magazin 1983 (Budapest, 1983)
1983 / 2. szám
■in am ■hi am Közép-Európa térképén szembetűnő, hogy a Kárpátok hegyvonulata természetes gátként veszi körül a Kárpát-medencét, s rajta a néhány „áteresz” (szorosok és hágók) évezredek óta biztosítja az összeköttetést a hegység két oldala között. Ott, ahol a hegyek íve könyökszerűen keletről délre fordul, két ilyen egymáshoz közeli természetes utat is találunk: a Tömösi hágót és a Törcsvári szorost. A két völgy által közrefogott területen fekszik a Bucegi (Bucsecs), a körülbelül háromszáz négyzetkilométeres hegycsoport. E vidék fekvése miatt olyan, mint egy hatalmas találkozóhely, nem véletlenül nevezte Mátyás király az ország kapujának. A szorosokon keresztül ősi utak vezetnek, bejáratukhoz polgárvárosok és fellegvárakkal koronázott őrtelepülések épültek: Brassó, Barcarozsnyó és Törcsvár. Élvezték az átjárók adta kereskedelmi előnyöket, és véres harcokban védték a betörő ellenségtől. A Tömösi hágó és annak folytatása, a Prahova völgye mindmáig fontos összekötő kapocs az Erdélyi medence és a Balkán között. A völgyben települések sora épült, közülük Sinaia a legjelentősebb. A vasútvonal múlt század végi megnyitásáig a kolostor jelentős vallási központ, zarándokhely, ezután közkedvelt nyaralóhely. Itt épült fel I. Károly román király nyári rezidenciája, a Peles. A német uralkodóházból származó király számára valamilyen meghatározhatatlan „álnémet” stílusban épült a kastély; túldíszített, cifrázott mivoltában az ízléstelenség határát súrolja. Sinaiából a legkönnyebb feljutni a Bucegi hegységbe. A kabinos felvonók néhány perc alatt, szinte függőlegesen lódítanak fel bennünket kétezer méter magasra. Az érdekes geológiai látnivalók megérik a gyalogtúrát. A hegység hozzávetőlegesen négyszázmillió évvel ezelőtt keletkezett, anyaga a földtörténeti középkor tengerének lerakodott üledéke. Az üledéktáblát később a hegyképző erők magasba emelték, majd a szél és a víz, néha a jég alakította ki a mai felszínt. A folyók, vízfolyások meredek völgyeket vágtak, így keletkezett a Tömösi hágó is, ahol a hét-nyolcszáz méter magasságban húzódó folyóvölgy fölé szinte függőlegesen szökik fel a Bucegi fennsík sziklafala. Jól látható itt a hajdani tengerfenék üledékének réteges települése. A Caraiman csúcson (700 méter) hatalmas kereszt áll az I. világháború halottainak emlékére, a kilátóról felhőtlen időben belátható szinte az egész Tömösi hágó és a Prahova völgye. Ott, ahol a kőzet anyaga nem egyforma keménységű, a szél és a víz furcsa, játékos felszíni formákat hozott létre úgy, hogy a keményebb tábladarabok alól a puhább anyagot kihordta, hatalmas kőgombákat hozva létre. A nevük Bábele (Vénasszonyok). A gombák magassága két-három méter, kalapjuk átmérője másfél-két méter. A fennsíkon más groteszk formájú természetes sziklaalakzatok is találhatók: a kőtömb a gombák hátterében például egyiptomi Szfinxet formáz. A hegység legmagasabb pontja, a 2505 méter magas Omul is egy emberfejre emlékeztető szikláról nyerte nevét. Kopár csúcsán e nagy sziklán és az aprócska turistaházon kívül szinte semmi sincs. A fennsíkról Törcsvár felé leereszkedve jellegzetes alpesi völgyeken át visz az út. Ilyen a Jalomica (Jalomita) völgy is. A hajdanvolt gleccser jellegzetes U alakú völgyét a jég visszavonulta után patak foglalta el, a völgy falát pedig benőtték a fenyvesek. A víz nem csak a felszínt alakította, benyomult a hegységet alkotó mészkőbe is: hatalmas barlangokat, barlangrendszereket hozott létre. A barlangok kijárata a völgyek falán van, egyik-másik oly hatalmas, hogy egész épület- rendszereket fogad magába. A Jalomica barlangjában például 1509-ben templomot emeltek, ehhez később kolostort építettek. A teljes egészében fából épült zárda a kis haranglábbal már csak a fenyves hegyoldalban fért el. E vidék nem csak kereskedőutak és kultúrák találkozóhelye, de a különböző vidékek növényvilága is itt érintkezik egymással. Itt találkoznak a fekete-tengeri, balkáni, közép-európai és a kárpáti flóratartományok. Az innen ismert, hozzávetőlegesen 1100 magasabbrendű növényfaj igen tarka képet mutat. A folyók és patakok völgye dús vegetációjától a lombos és tűlevelű erdőkön keresztül a magasabb régiók törpecserjéseiig és alhavasi, havasi legelőiig minden vegetációs övét megtalálhatunk. Különösen szép a sziklavilág kétezer méter fölé felhatoló színpompás növényzete. A Bucegi területén sok kisebb-nagyobb védett terület van. Itt az élő és az élettelen természet minden része szigorú védelmet élvez. Védettek a fennsík különleges sziklaképződményei, de jó néhány növény- és állatfaj is. A védett obKőzetrétegződés a Caraiman oldalában Havasi istác A Babele kőgombái és a Szfinx A Jalomita völgye 1 A
