Múzsák - Múzeumi Magazin 1982 (Budapest, 1982)

1982 / 3. szám

Alföldi városaink közül Ceglédet, Kecskemétet és Nagykőröst közös néven Háromvárosként is em­legeti történeti és néprajzi irodalmunk. E városok a mezővárosi fejlődés sajátos, egymáshoz igen hasonló útját járták be. Első virágkoruk különös módon a török hódoltság idejére esett. A három város elkerülte alföldi településeink legtöbbjé­nek sorsát, a pusztulást, elnéptelenedést. Kibírta a berendezkedő török hatalomtól rárótt hatalmas terheket, s néhány évtized múlva már a megerő- Vállrózsa, egy kecskeméti suba részlete, 1880 k. södésre is futotta erejéből. Elősegítette ezt az is, hogy mindhárom város szultáni hász-birtok lett, azaz a kincstárnak fizette adóit (legtöbbször egy összegben), s így nem volt kitéve a mielőbbi ha­szonszerzésre törekvő török hűbérurak kénye- kedvének. S hogy hász-birtokok lettek, abban gaz­dasági erejük s mezővárosi szervezettségük ját­szott szerepet. (A Háromváros már 1368-ban op- pidumként, azaz mezővárosként tűnik fel egy ok­levélben.) Viszonylagos védettséget élvező váro­saink nemcsak a maguk erejéből gyarapodtak, hanem az elnéptelenedő környékbeli falvak népé­vel és azok bérbe vett területeivel is. Ezek a bé­relt puszták biztosították a hatalmas arányú állat­tartáshoz a legelőket, s az állatkereskedelem ré­vén a gazdasági fejlődés legfőbb hajtóerejét. A pusztabérletek, de minden egyéb, a város egész közösségét érintő ügy felett a módosabb cívis­gazdákból választott magisztrátus (tanács) ren­delkezett. A Magisztrátus feladata volt a köz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom