Múzsák - Múzeumi Magazin 1982 (Budapest, 1982)
1982 / 2. szám
A házak oromzatának szobrokkal történő díszítése nemcsak a városokban, hanem a falvakban is elterjedt. Ennek egyik fontos előfeltétele volt a paraszti építési technika fejlődése. A XIX. században a kő- és téglaépítkezés térhódításával új szerkezeti megoldások jöttek létre. Az új építési technika a ház homlokzatának kialakítását többé már nem rendeli alá az építészeti szerkezetnek. A házhomlokzatokon megjelennek a „magas művészet” stílusainak provinciális ízű lecsapódásait jelentő vakolatdíszek, a padlást lezáró oromfalat pedig különböző alakú szel- lözőnyilások törik meg, amelyek már alig emlékeztetnek a fűrészelt deszkahomlokzatok áttört díszítéseire. Az oromfal tagolásának hgrrpadik lehetősége az, hogy a lakóház utcai homlokzatán kis fülkét alakítanak ki, amelybe szobrot állitanak. A paraszti hajlékok fülkeszobrainak értelmezésekor figyelembe kell venni azt is, hogy a magyar parasztbarokk funkcionális szemléletű volt: használni, tanítani akart. így ezek a szobrok sem csupán a házak díszítését és a lakók esztétikai igényét szolgálták, hanem kultikus jellegük is volt, bennük a tér megszentelésére irányuló alapvető emberi törekvés jutott kifejezésre. A századunkban épült lakóházak homlokzati fülkéiben elhelyezett szobrok gyakran nem is mérhetők esztétikai mércével: a kor egyházmüvészeti tömegprodukciói, a lourdes-i barlangok gipsz- Máriáinak kicsinyített másolatai egyaránt helyet kapnak közöttük. A szobrok rendeltetése egyrészt az, hogy a ház védöszentjeként a lakókat óvják a veszedelmektől, másrészt, hogy kifelé is üzenetet közvetítsenek: figyelmeztessék az arra járókat a ház lakóinak vallásos érzületére. Vegyes vállású faluban a szobrok a felekezeti elkülönülés kifejezői is lehetnek. Különösen régebben nem csupán a lakóházakon, hanem a más célra szolgáló épületeken is elhelyeztek ilyen szobrokat. A tatai múzeumban például őrzik a vízimolnárok védöszentjének, Nepomuki Szent Jánosnak a szobrát, amelyről tudjuk, hogy eredetileg az 1758-ban épített Nepomucenus-malom szemöldökös fülkéjében állt. Módosabb vidékekről adatok vannak arra, hogy hasonló szobrokat állítottak a csűr és az istálló ajtaja fölé. Jól körülhatárolható emlékcsoportot alkotnak a Kiskunfélegyházáról és környékéről előkerült Madonnaszobrok. Ezek egy részéről biztosan tudjuk, hogy eredetileg házhomlokzatokon álltak. Stílusjegyeik alapján megállapítható, hogy a XVIII, szá- .zad második és a XIX. század első felében készültek. Mestereik ügyesebb kezű, felvidéki parasztfaragók voltak, akik a szegedi és az egersza- lóki búcsúba zarándokoló félegyháziaknak adták el munkájukat. A fa megmunkálása rendkívül egyszerű, a felületet vörössel, zölddel, kékkel és barnával színezték. Minden szobor hátlapja lapos, ami arra utal, hogy valamikor csak egy nézetből szemlélték őket. A Madonnák karjukon az ülő Gyermeket tartják, akinek kezében nyitott könyv vagy a Világmindenséget jelképező gömb látható. A néhány faragott-festett Piéta- szobor a hazai parasztbarokk szép emléke. Félegyházán az utóbbi évekig már csak a volt Vereb-ház homlokzatát diszítette Madonna-szobor. A hozzá fűződő családi hagyomány fényt vet a fülkeszobrok másik lehetséges eredetére is. Amikor a betelepülök az első fatemplomot építették, az anyag felét a szóban forgó család hozta a kocsiján. Amikor 1744 és 1752 között felépült az új templom, a család megkapta ezt a Mária- szobrot a közösségtők A példa rávilágít arra a folyamatra, amelynek során hagyományőrző közösségekben a templomi használatból kikopott, idejétmúltnak tartott vallási jelentésű tárgyak - nem akarván végleg megválni tőlük - magánhasználatba kerülnek át, s ott személyes célokat szolgálnak. A budai várban több lakóház homlokzatát is ékesíti szobor. Ezek közül az egyik legszebb a Bécsi kapu tér 6. számú ház oromfülkéjében álló, sötétszürke szinü, Nepomuki Szent Jánost ábrázoló emlék. Néhány lépéssel távolabb, a Tárnok utca 18. számú ház homlokzatán egy modern vonalú Ülő Madonna látható, Kovács Margit szobrászművész munkája. Az 1972-ben, korongolt technikával készült terrakotta szobor felületét színes máz borítja, s így az alkotás szinte magára vonja az arra járók figyelmét. A kompozíció feltehetően egy korábban ott állt, de időközben elpusztult szobor helyett készült, hogy a jelenben is biztosítsa a múlt e szép hagyományának a továbbélést. TÜSKÉS GÁBOR Szent Lőrinc, Sankt Martin, XVIII, sz, Immaculata, Trulben, XIX. sz.
