Múzsák - Múzeumi Magazin 1982 (Budapest, 1982)
1982 / 2. szám
gondjaival küszködő Várkonyi Zoltán igazgató és Apáthi Imre főrendező jött le az irodából. Az egyik fontos figurára, Dulac szerepére nem találtak még megfelelő színészt. Apáthi egyszercsak megragadta Várkonyit és Pécsi Sándor erőteljes, vaskos kezére mutatva így szólt: - Nézd, a Dulac keze! Természetesen a következő kérdésnél már tisztázódott, hogy a kéz tulajdonosa színész. És hogy nem akármilyen, az a próbák és a sikeres előadások során kiderült. A színházak államosítása után Pécsi a Madách Színházhoz került, melynek élete végéig tagja maradt. Negyedszázados pályafutása során a legkülönfélébb jellemszerepekben bizonyította sokoldalú, a harsány színek használatától sem visszariadó emberábrázoló képességét. A magyar filmművészetnek 1948 óta volt a legváltozatosabb feladatokat megoldó művésze. Érzelemgazdagság, indulat, gyakran irónia jellemezte alakításait. Minden feladatát elmélyülten, komoly felkészüléssel oldotta meg. Természetesen nem kerülhette el, hogy a korra jellemző sematikus filmekben szerepeljen, de még ezekre az alakításaira is az emberség, a humor volt jellemző. Klasz- szikus irodalmi figura Medve doktor, a francia felvilágosodás filozófusain nevelkedett, kora feudális világánál jóval messzebb látó orvos. A Mikszáth nyomán megírt alakot Keleti Márton rendezésében formálta meg dinamikusan és sokrétűen a Különös házasságban. Ezért az alakításáért kapott először Kossuth-díjat. Ugyancsak Keleti Márton rendezésében játszotta el a nagy magyar zeneszerző életközeli figuráját az Erkel című filmben. Nagyszerű karakter volt a minden hájjal megkent öreg Kardics bácsi a Móricz Zsigmond nyomán filmre vitt Rokonokban (1954). Tevékeny mai figurát formált meg a Simon Menyhért születésében, a Déry Tibor novella nyomán készült, és filmművészetünk megújulásában jelentős helyen álló alkotásban. Makk Károly Liliomfijában a halhatatlan ripacsot, Szellemfit alakította rendkívül sok kedvességgel, humorral, szeretetre méltó derűvel, mintegy tisztelegve a magyar színjátszás hőskorának. Kardics bácsi és Szellemfi alakja színpadi alakításai után került filmvászonra, mindkét szerepet a régi Madách Színházban játszotta, még a Madách téri kis színházban. Eljátszotta filmen a halhatatlan Moliére figurát, Danáin Györgyöt, a Bakaruhában aggályos ügyvédjét, az Új Gilgames sokat látott és sok mindent megértő Aradi doktorát, Salgót, a kedélyes, lomha nyomozót a Sellő a pecsétgyűrűn című tévéfilmben . .. Utoljára a Harminckét nevem volt című filmben állt felvevőgép elé. Pécsi Sándor a magyar színészet történetének egyik legkiválóbb jellemábrázolója volt. A magyar film, melyet számos kitűnő alakítással gazdagított, nemcsak felidézi alakját, érzelemgazdag, dinamikus játékát, hanem igazolja azt is, hogy a színészi játék, ha a filmjátszással is tisztában levő művész a megvalósítója, mennyire szerves része a filmalkotás egészének. KARCSAI KULCSÁR ISTVÁN
