Múzsák - Múzeumi Magazin 1982 (Budapest, 1982)
1982 / 1. szám
A Gibraltár-! szikla Város a tengeren, Velence ban kiadott telekkönyv, a Domesday Book és a mai adatok összehasonlítása. Eszerint a XI. század óta a tenger Bács-Kiskun megyénél nagyobb területet, mintegy 9000 négyzetkilométert harapott le az Angol-szigetből. Az Északi-tenger holland és német partjánál, ahol a lapos partvidéket puha kőzetek épitik fel, a tenger pusztítását a fellépő vihardagályok súlyosbítják. Ilyenkor a dagályhullámot a tenger felöl zúgó viharos szél korbácsolja és duzzasztja fel. Az Északi-tenger, németül Nordsee jogosan viseli a „Mordsee”, a „gyilkos tenger" nevet. Legutóbb 1953 első februári éjszakáján zúdult 140 kilométeres óránkénti szélsebességtől hajtott vihardagály a holland partokra. S bár a tengerrel szemben védelmező gátak állták az ostromot, a folyókon felhatoló ár szétterjedt a földeken és hátulról rombolta szét a gátfalakat. A gyilkos Északitenger majd kétezer ember életét követelte. A vihardagályok partra rontó árja öntötte el a holland föld mélyen fekvő területeit. Egy XIII. századi vihardagály vagy 80 km mélységben a szárazföld testébe vágódó öblöt alakított ki. Ennek egy részét a hollandok már a XV. századtól kezdődően feltöltötték, a Zuiderzee-nek nevezett öböl kiszárítását pedig századunkban kezdték meg. Korábban csak néhány településsziget magasodott a víz fölé. Ezeken a külvilágtól való elzártság ősi szokásokat, középkori népviseletet konzervált, sőt a szigetlakok csak egymás között házasodtak. A holland táj képéhez társuló szélmalmok - ma már főleg építészeti látványosságok - sokáig a vizle- csapolás, az úgynevezett polderesítés szolgálatában álltak. Az általuk hajtott gépek szivattyúzták ki a vizet a gátak mögötti területekről. 1927-től napjainkig a Zuiderzee vizéből 166 ezer hektárnyi területet nyertek vissza. A kiszárított poldereken új városok épültek. A holland kiadványok előszeretettel hasonlítják össze a történelmi városok szűk, sűrűn beépített negyedeit a polderek újonnan alapított településeinek szellős, világos, egy- kétemeletes, nagyablakos házakkal telehintett részeivel. Az Adria partján, a velencei lagúnákban tenger és folyó közösen formálta a táj képét. Az ide torkolló folyók hordalékából a tenger áramlása építette a parttal párhuzamos turzássort, a lidót, s a mögötte fekvő lagúnában, a Brenta folyó egykori torkolati szakaszán telepedtek meg a Velencét alapító népcsoportok. S bár a feltöltéssel fenyegető Brentát ásott csatorna segítségével eltérítették, a laza altalajú szigetek pusztulását megállítani még nem sikerült. A folyó és a tengervíz pusztítása és építése számtalan veszély és számolatlan lehetőség forrása. A lehetőség önmagában azonban csak kihasználatlan esély, a veszély pedig korlátlan úr. Az előbbi kihasználása, az utóbbi megzabolázása az embereken, a társadalmon múlik. NEMERKÉNYI ANTAL A kék Adria