Múzsák - Múzeumi Magazin 1982 (Budapest, 1982)
1982 / 1. szám
Az első civilizációk ott születtek meg, ahol magától is megtermett valamely gabonanövény. Ezek a helyek rendszerint a nagy folyók völgyében találhatók. így mentette meg az embert a szinte állandósult éhezéstől a Hoangho melletti köles és rizs, a Nílus-parti búza vagy Mezopotámia árpája és rozsa. E vidékek birtoklásáért ádáz harcok dúltak a törzsek között, és ha egynek-egynek sikerült valahol tartósan megvetnie a lábát, akkor kialakult a tervszerű földművelés, megszülettek az első technikai találmányok: a balta, az eke és más szerszámok, később a kerék és a kocsi. Ennek az első technikai forradalomnak az ideje mindössze néhány száz évre összpontosult, szinte világszerte az i. e. harmadik évezred elejére. Ekkor alakultak az Eufrátesz és Tigris közrefogta Folyóközben, görög szóval Mezopotámiában is az első települések. Először az északi, hegyilakó sumérok vették tartósan birtokba ezt a területet, i. e. 3200 táján. Gazdagságuk alapja: az öntözéses földművelés és a kereskedelem hatalmas városokat teremtett. Ur, Uruk, Eridu, Lagas akkor hatalmas, olykor 20- 30 000 lakosú városok voltak. Az i. e. harmadik évezred elején a földművesek és kézművesek által termelt javak raktározása, a kifejlődött kereskedelem már szükségessé tette, hogy a terményekről, a termelési eszközökről és az árukról hosszabb időre szóló kimutatásokat készítsenek. Ez a gazdasági szükséglet teremtette meg az első írásokat. Kezdetben valószínűleg a „leltárba vett" tárgy rajza, képe után húzott rovátkák jelölték a mennyiséget. Ezt a feljegyzést valamilyen időtálló anyagba: kőbe, fába, agyaglapra vésték. Mezopotámia kőben és fában szegény volt, azért a még puha agyaglapba nyomták bele az írásjeleket, és azután a teleírt lemezt kiégették. Az ilyen égetett cserepek ezredéveken át megőrizték szövegüket. Ezek*■■/* { r~, 1335MB y» v, ’"v.r.‘:r* ** Wt&FWrlí ■ srfitrp* * ‘ r~'fNr- " a'j tpt~ / * 'â9£*JPir»#rţvw mi i fmm r f é Íí ß Matematikai tartalmú szöveg nek köszönhetjük, amit Mezopotámia történetéről, életviszonyairól tudunk. Mezopotámiában és környékén a régészeti ásatások a XIX. század második felében kezdődtek. A leletek között több tízezer ékírásos agyagtáblát találtak. André Parrot francia régész 1933-ban1 megtalálta az Eufrátesz jobb partján a legendás Mári város romjait, a mai Abu Kemáltól tíz kilométernyire. A királyi palota „levéltárából” körülbelül húszezer babiloni nyelvű ékírásos tábla került elő: gazdasági feljegyzések, rendeletek, levelezések. Ezek legrégebbi része i. e. 2000 tájáról származik. A nagy meglepetést Paolo Matthiae olasz professzor ásatásai hozták 1975-ben. Aleppótól délre feltárta az eltemetett Ebla város romjait. Ebla királyi palotájának két kis szobácskájábán mintegy tizenötezer égetett agyagtábla rejtőzött az i. e. 2400- 2300-as évekből. E sumér nyelvű táblák feldolgozása ma is folyik. Közülük sokat már megfejtettek. Érdekes lelet az a szótár, amely egy még teljesen nem ismert nyelvet, az úgynevezett ókónaáni nyelvet teszi át sumér nyelvre. Az irodalmi vonatkozású szövegek között itt leltek rá a Gilgames-eposz leírására is. Csupán e két említett ásatási lelet is sejteti, hogy az ókori Mezopotámiáról alkotott képünk mindinkább kiteljesedőben van. Már tiszta képet alkothatunk Mezopotámia „matematikájáról" is, ami pontosan számírást, számolási technikát, az algebra csíráit és némi geometriát jelent. A számokat 1 —60-ig kétféle alakú és helyzetű ékjelekkel írták le. Ezeket a még nedves agyagtáblába nyomták, rendszerint háromszög keresztmetszetű pálcikával. A táblát aztán kiégették. Nem érdektelen megismerkedni a mezopotámiai számjelekkel. 1 —10-ig olyan ék alakú jeleket használtak, amelyek homloka felül van.
