Múzsák - Múzeumi Magazin 1982 (Budapest, 1982)
1982 / 3. szám
WIGWAM Nyári wigwam Az észak-amerikai indiánok lakóhelye az éghajlati viszonyok, a természeti adottságok és az egyes törzsek életformája szerint alakult ki. Más volt a lakóhelye az „erdei indiánnak", aki kemény telekkel nézett szembe, mint a forró Délnyugaton élőnek; más a vándorló lovas nomádé, mint a letelepült földművelőé. Az északkeleti erdővidéken élő „erdei indiánok” - mohikánok, irokézek, mo- hawkok, senecak lakóhelye volt a wigwam. Ma már csak az erdei indiánok régi életformáját felidéző „indián táborokban” látni wigwamot. A Plymouth Plantation — az első angol telepesek, a pilgrimek rekonstruált települése — közelében létesített algonkin nyári táborban láthatók köny- nyű, gyékényfonatú, kupola alakú „nyári wigwamok". Az erdei indiánok tavak, folyók mentén és a tengerparton verték fel nyári táboraikat. Tavasztól őszig könnyű fakéreg csónakjaikkal, a canoekkal járták a vizeket, halásztak. A tábor körül megművelt földön a kukorica, bab, dinnye és tök is termett. A kemény tél elől behúzódtak az erdő mélyére, a védettebb völgyekbe, és ott építették fel a fakéreg borítású „téli wigwamokat”. New Hampshire-ben, a Fehér Hegyekben, Red Dawn főnök, antropológus „indián falujában" láthatók a különböző típusú téli wigwamok. Némely Egy hogan belseje törzs ugyanis sátor formájú, csúcsos wigwamot épített, hasonlót az észak-szibériai népek és a lappok fakéreg kunyhóihoz. Más törzseknél hosz- szúkás wigwamok épültek. Az irokéz „long house", a hosszú ház tágas épület volt. A Missouri-Missis- sipi vidékén élt mandanok valóságos domboknak tűnő hatalmas földházakban laktak. A síksági lovasok - dakoták (sziúk), cheyennek, shoshonik, feketelábak lakóhelye volt a jellegzetes indián sátor, a tepee. A gyorsan felállítható, könnyen szétszedhető és szállítható sátor eredetileg bölénybőrből készült. Később a bölénybőrt ponyvával cserélték fel. A tepee manapság olyan szimbóluma az indiánoknak, mint a tolikorona, a fejdísz. A zenés, táncos indián találkozókon, a pow-wow-kon még az erdei (ma inkább városi) indiánok is felállítanak néhány tepee-t. Nyugaton, ahol gyakran tizenöt-húszezer indián vesz részt a napokon át tartó pow-wow-kon, több száz tepee varázsolja elénk a hajdani nagy indián táborok hangulatát. A síksági indián nyaranta ma is szívesen lakik tepee-ben. A forró, száraz Délnyugaton, Űj-Mexikóban és Arizonában a nomád állattenyésztő navajo indiánok jellegzetes lakóhelye a gerendákból és kövekből épített, földdel borított kunyhó, a hogan. A navajók többsége ma is hoganban lakik. A nyájaikkal vándorló navajo családnak több ho- ganja is van. S még azok a navajók is, akik településeken vagy városokban házakban laknak, a hét végét szívesen töltik a hoganban. Ügy ragaszkodnak ehfiez, mint a mongolok a jurtához. A navajók „unokatestvérei”, az apacsok sivatagi fűből készített kunyhója a wikiup emlékeztetett némely kaliforniai törzs lakóhelyére. A legrégebben letelepült, földművelő délnyugati indiánok Pueblo lakóhelye a puebló. A pueblók vályogból készült emeletes, teraszos, lapos tetejű, egymáshoz simuló épületek. Különlegességük, hogy nincs ajtajuk, hanem a tetőn lévő nyíláson át, létrán lehet bejutni az épületek belsejébe. Némelyik pueblo, mint Oraibi, ezer esztendeje megszakítás nélkül lakott. A pueblo indiánok — nevüket a spanyoloktól kapták, a „pueblo” szó várost, falut és népet jelent — 42
