Múzsák - Múzeumi Magazin 1982 (Budapest, 1982)
1982 / 3. szám
A magyar szobrászat úttörője, Ferenczy István Rimaszombaton született 1792. február 23-án. Apja a kisvárosi szenátorságig jutó, jómódú lakatosmester, anyja birtokát vesztett nemesi családból származott. Idősebb Ferenczy István mindkét fiát taníttatta. A fiatalabbik református pap, később teológiai doktor lett. István elvégezte a gimnázium hat osztályát, és szívesen fúrt, faragott apja műhelyében. A gimnázium mellett kitanulta a lakatosmesterséget. A régi céhszabályok szerint a lakatosmester apa legényévé fogadhatta a fiát inaskodás nélkül is. Felszabadításakor olyan ládikát és lakatot készített, amit a céh egyik tagja sem tudott kinyitni. Ezután a kor szokásainak megfelelően vándorútra indult. Megjárta Tállyát. majd Tokajt, Miskolcot, és végül Buda felé gyalogolt. Megtudta, hogy Balás András a legelső lakatosmester Budán. Balás mester azt tanácsolta, hogy tanuljon rajzolni, mert enél- kül tudása nem teljes értékű. önarckép, 1835 k. Kezdetben mesterétől tanult rajzolni, majd Rauschmann rajziskolájába járt. Azonban minden vágya, törekvése Bécs felé vonzotta. Rögtön munkába állt „egy emberséges fiatal meisterhez”. 1814 tavaszán Bécsben beiratkozott egy rajziskolába, ahol antik fejeket rajzolt gipszminták után. Két év múlva otthagyta mesterét, és Túriét bécsi acélműgyárába került, ahol acélgyöngyökkel kirakott kardmarkolatokat, óraláncokat és más iparművészeti tárgyakat készítettek. Mestere biztatására beiratkozott az Európa- szerte híres bécsi művészeti Akadémia éremmetsző osztályába. A legmagasabb művészi képzést itt lehetett megszerezni. Ferenczy elkészítette Szolón érmét, s ezzel első díjat nyert. Egy ideig még járt az Akadémiára, de ez sem elégítette ki sokáig: híres szobrász akart lenni. 1818 nyarán elhatározta, hogy a művészetek ősi városába, Rómába megy. A Rómában élő dán Thorwaldsen vette fel műtermébe. Az ő révén nemsokára befolyásos pártfogót szerzett: Wenzel Kaunitz herceget, az osztrák követet, aki szállást adott neki a követségen. Már 1818-ban önálló munkához kezdhetett: Csokonai Vitéz Mihály márvány mellszobrának elkészítéséhez. Még csak rövid ideig dolgozott Thorwaldsen műtermében, máris számos mágnás kereste fel a mestert, köztük Széchenyi István gróf is. Csodálkozott, amikor ott találta az ifjú Ferenczy Istvánt, aki éppen Csokonai szobrán dolgozott. Benyomásairól naplójában így ír: „Ezen établissement (műhely) hátterében egy ifjú magyart (Fe- rentzi) találok, ki a Csokonait mintázza — sajnos semmi tehetsége nincsen. Magunk közt szólva, én nem hiszem, hogy magyar ember szobrásznak való volna.” Az elkészült szobrot a művész 1822. augusztus 17-én levélben ajánlotta fel a debreceni református kollégiumnak. Azt írja: „szándékom a haza derék embereinek egy szériest faragni. Melynek első zsengéje ezen Csokonai mejjképe, mellyet több tanulásim mellett időtöltésből faragtam: alkalmatosabb helyét találni nem tudtam, mint azon oskola több Gyűjteményi közé tenni, á hol ő született, tanult, s megholt.” A szobrot a kollégium tanárai nevében Sárváry Pál professzor köszönte meg. A diákok ünnepi ódát írtak az avatás tiszteletére. A mellszobor és a vers ma is ott látható a kollégium könyvtárában. A Csokonai-szobor, bár egyelőre szűk körben, de sikert aratott, sőt a várakozás ellenére még anyagi sikert is. József nádor 1819-ben tett római látogatása alkalmával felkereste Thorwaldsen műtermét. A mellszobrot látva érdeklődött Ferenczy után, és három évre évenként 350 forint ösztöndíjat engedélyezett számára. Megtakarított pénzéből apránként szép szoborgyűjteményre tett szert. Ferenczyt Rómában a sors összehozta Esterházy Miklós herceggel, a mérhetetlen vagyonú főúrral, aki barátságával tüntette ki. A nádor újabb két évre meghosszabbította Ferenczy ösztöndíját, így hozzákezdhetett következő nagy munkájához, a Pásztorlányka vagy másképpen A Szép Mesterségek kezdete című szobor elkészítéséhez. Ezt a szobrot Canova irányításával a Palazzo di Venezia udvarán faragta. Nemcsak szép szobrokat kívánt faragni, hanem meg akarta teremteni a magyar szobrászművészetet, ami addig jóformán nem létezett. Elérkezettnek látta az időt arra, hogy visszatérjen hazájába. 1824 augusztusában indult útnak, s Budán telepedett le. Első hazai munA Mátyás-emlékmű terve, 1847 38
