Múzsák - Múzeumi Magazin 1982 (Budapest, 1982)

1982 / 3. szám

Gondolkodásunkban a népművészet fogalma szinte egybeolvad a paraszti művészetével, noha a városnak is lehet évszázados hagyományok alakította folklórja. Például a Karagöz, a török árnyjáték a nagyváros, Konstantinápoly, azaz Isztambul szülötte, és elválaszthatatlan egy ízig- vérig városi intézmény, a kávéház lététől. A török kávéház vonzerejét korántsem csupán a párolgó „fekete levesnek” köszönhette. Sokkal inkább mondhatnánk a városi ember második otthonának. Vízipipáját szívja, bámulja az utca forgatagát, itt tölti csaknem minden szabadidejét. Ez a társasági és a kereskedelmi élet góca. Ahol ilyen sokaság rendszeresen megfordul, csakhamar megjelennek a hivatásos szórakoztatók is. Különösen az „egyszemélyes színház" ügyes képviselői találják meg számításukat. A középkori Európa jokulátorainak, igriceinek „bülbül szavú” mohamedán kollégái hősKét boszorkány