Múzsák - Múzeumi Magazin 1980 (Budapest, 1980)
1980 / 2. szám
07V.S n C 1 s 5îfl5 Suiş ■nxjx ti a css tv d L ' r o. u a if Xí ÚJ 4. A y j o h :tmiâvr V K r t J K zpă <fz%w%é m*ix f L n h i h i L t K tic mc 2 S m o r a h UttpjKifJ /7te Şl i \lttz%r ît t c t o J t A Cellei imádságos könyv részlete Merített papirosok vízjelei Papiroskészités merítéssel kancellár feleségének francia nyelvű naplója. Tábori Kornél a „Titkosrendőrség és kamarilla" című könyvében kimutatta, hogy ebből a naplóból felsőbb parancsra egész részeket kihagytak, másokat viszont — és ez a nagyobb baj — egyszerűen hozzá hamisítottak. Tóth Béla, a Magyar ritkaságok című kötetében, pontokba foglalva felsorolja hamisított nyelvemlékeinket. Például a hun—székely betűkkel írt gel- lei imádságos könyvet, amelynek eredetijét senki sem látta, az Akadémia könyvtárában őrzött állítólagos másolatáról pedig kétséget kizáróan megállapították, hogy koholmány. A leghíresebb hamisító Literáti Nemes Sámuel volt. A múlt század harmincas éveiben tűnt fel, mint régiségbúvár. Budán régiségboltja volt, és miközben okiratokkal foglalkozott, kedvet kapott azok gyártására is. Régi hártyákra rozsdás tintával írt szövegeit a tudósok kezdetben valódinak, később gyanúsnak tartották. Az utóbbi feltevés igazolódott. Nagy port vert fel az a sötétbarna nyírfahéjra, hun—székely betűkkel írt hamis oklevél is, amely Túróc megyében került elő, 1839-ben. Ugyanúgy hamisításnak bizonyult az az 1870 körül Aradon felbukkant Régi magyar énekek című kötet, amelyről kimutatták: számos olyan szó szerepel benne, amely csak Kazinczy után született meg. A gyűjteményt valójában egy Somogyi Antal nevű nyelvtudós adta ki, azért, hogy figyelmen kívül hagyott nyelvj elméletét a 104 „eredeti” dallal alátámassza. Trócsányi> Zoltán, múltunk neves kutatója, a XV. század legnagyobb magyar szélhámosaként emlékezett meg egy Zömléni Gábor nevű deákról, aki tömegesen gyártott királyi kiváltság- és adományleveleket, s azokat hamisított kancellári pecsétekkel is ellátta. A deákot halálra ítélték — ekkor beismerő vallomást tett. Akadtak tudósok, akik jóhiszeműen terjesztettek eredetiként hamis vagy vitatható értékű műveket. Szilády Áron például 1877-ben közzétette a középkori magyar nyelvű verses maradványok első, teljes gyűjteményét. A közölt művek egy részéről utólag kiderült: eredetük legalábbis „vitatható”. És van példa a jóakaratú tudatos „hamisításra" is. Thaly Kálmán Régi magyar vitézi énekek és elegyes dalok című kétkötetes antológiájában egész sor feltűnően szép, addig ismeretlen kuruc költemény található. A könyv megjelenésekor a felfedezést a szakmai körök nagy örömmel fogadták - mindaddig, amíg Riedl Frigyes, a budapesti egyetem irodalomtörténeti professzora ki nem mutatta, hogy sokuk Thaly alkotása. Thaly Kálmán annyira lelkesedett a kuruc kor költői emlékeiért, hogy saját szerzeményeivel is gazdagítani kívánta azokat. KEMÉNY ISTVÁN 41
