Múzsák - Múzeumi Magazin 1980 (Budapest, 1980)
1980 / 2. szám
p szerint ez nem is lehetett másképp, hiszen a játék folyamata az emberiség útját jelképezi az éjszaka démoni zűrzavarától a bölcs megvilá- gosulásig. Az Andra Pradesh-i árnyjáték jól érzékelteti a vallási keretet. E dél-indiai államban az előadások a templomok kertjében folytak, Sivának, a tavasz istennőjének ünnepségein. A helyszínt virággal borították, szentelt vízzel, illatositóval permetezték. Majd a papok kihozták az ámpolnát a templom szentélyéből, és a vászon mögé helyezték, részben mint szcenikailag szükséges fényforrást, de egyben mint az Örök Láng szimbólumát. Ezt követően a pap árnyjátékosok a hivő közönségtől követve háromszor megkerülték a játékteret, és csak ezután kerülhetett sor az előimára, amelyet Siva elefántfejü fiához intéztek, aki az árnyjáték isten-patrónusa volt, és akinek árnymását áldozati ételekkel, ajándékokkal halmozták el. Másutt, mint Malaysiában és Báli szigetén, a rizs istenéhez fohászkodtak, és az előadás befejeztével, a vetítővászon felcsavarásának aktusánál illett megköszönni a megidézett szellemeknek és istenségeknek a szives megjelenést. Kambodzsában az árnyjáték kínai mintára az uralkodó és a feudális udvar kedvelt szórakozása lett. Itt az árnyprodukció olyan program csúcspontja, amelyet katonai díszszemle és táncjelenetek sora előz meg. Említést érdemelnek azok az árnyjátékok, amelyek családi eseményekhez, betegek gyógyításához vagy a temetéshez kötődtek. Thaiföldön a végtisztesség nélkülözhetetlen mozzanata volt az árnyjáték, pedig egy kis, kétszemélyes társulat tiszteletdija századunk elején megközelítette a 200 bah-ot, azaz a 250 dollárt. Az árnyjáték, műfaja szerint a bábművészeihez sorolható, hiszen itt is a színészi megkettőződés a lényeg: a kifejezés hordozója egyszerre az árnyékot vető bábu és a mozgató ember, aki egyben hangját is kölcsönzi a figurának. Ez a komplexitás rendkívüli sokoldalúságot követel. Az árnyjátékos emlékezetében többszáz történet teljes dialógusanyaga raktározódik el. (A szövegeket napjainkig jórészt a szájhagyomány őrzi.) Tudnia kell rögtönzöni, hangját a megjelenített figura karakteréhez idomítani, énekelni. Alkalmanként táncolni is, mert a mozgatók az epizódok közjátékaként néha előbújtak a vászon mögül, és rituális táncokat lejtettek. A legfontosabb persze a virtuóz mozgatás. Az árnyjátékos többnyire zsámolyon ülve, hallatlan kézügyességgel mozgatja az úgynevezett vajang-pálcikákat, de semmivel sem könnyebb a zsinóros, marionettszerű táncoltatás sem. És vegyük még mindehSita, izeit árnyfigura. Andra Pradesh hez, hogy a magára valamit is adó társulatvezető mester sajátkezűleg készíti el szereplőit. E figurák javarésze kézműipari remeklés, múzeumok féltve őrzött kincse. Anyaguk országonként, sőt tájanként változik. Nagy keletje van a vízibivaly, a szamár, a szarvas, a majom irhájának, de használnak e célra pergamen papirt is. Az ősi árnyjáték börfigurái vastagok, így a karaktervonásokat csak a kontúrok hordozhatták. A megmunkálás tökéletesedése kifinomultabb megoldásokat is lehetővé tett. Az átiyuggatott, csip- keszerűen perforált sikbáb fekete árnyéka már a felület rajzolatait is a vászonra varázsolta, mig végül a hártyavékony, áttetsző és festhető bőrök a színes vetület csodájával nyűgözték le a nézőt. A kínai és indiai típusú árnyszínházat leginkább a játék stilizáltsága különbözteti meg egymástól. A legjelentősebb kínai iskola, a pekingi árnyjáték az élőszinházat tekinti versenytársának. Valamennyi emberi gesztus visszaadására törekszik, még a beszélő figurák ajka is mozoghat. Kedvelik a szimbolikus taglejtések, valamint az akrobatikus cirkuszi mutatványok aggályoson valósághű megjelenítését. A hatás egyébként kölcsönös. A mai kínai opera és balett számos stíluselemét az árnyjátékból eredeztetik. Az indiai típusú árnyjáték inkább képzőművészeti fogantatású. A figurák egybeszabottak, mozgás- lehetőségük korlátozott. A pálcikák többnyire csak a végtagok irányitására szolgálnak, és ha az alak karaktere megváltozik, vagy a fejét, vagy az egész figurát kicserélik. A látvány dekorativi- tását szolgálja, ha a szereplőt eleve belekomponálják valamelyik gazdag ornamentikájú disz- letelembe. Az árnymüvészet a számba vett országokban ma sem kuriózum, hanem szervesen épül a modernizálódó élet keretei közé. Különösen a felszabadító háborúk, függetlenségi harcok idején aknázták ki az árnyszinház népszerűségét. Indonéziában a holland gyarmatosítók elleni küzdelemben született a vajang-sulik, amelynek árnyfiguráiban politikusok és nemzeti hősök portréit ismerhetjük fel. Hasonló irányzat jut érvényre a koreai háború idején is, amikor tábori árnyszinházak buz- ditották-szórakoztatták a kínai katonákat. DÉVÉNYI RÓBERT Indra a háromlejű elefánton, Thaiföld 29
