Múzsák - Múzeumi Magazin 1980 (Budapest, 1980)

1980 / 2. szám

Épületet díszítő agyaglap Rómából Római közgyűjtemények anyagá­ból rendezett kiállításnak adott helyet a Szépművészeti Múzeum. A bronzkor vége és a köztársaság létrejötte közötti időszak régésze­ti emlékeinek bemutatása többek között azt a célt szolgálja, hogy módosuljon a Róma születéséről a köztudatban élő téves elképze­lés. Természetesnek tartott igénye volt ugyanis a római hatalomnak, hogy múltját éppolyan dicsősé­gesre faragja, mint amilyennek a jelenét gondolta. A római törté­netírás ennek szolgálatában for­málta át a történelmet, általában nem a tényeket, hanem az össze­függéseket alakítva az Imperium Romanum eszményéhez. így ért­hető, hogy a régészet ugyan egy- re-másra igazolja a hagyomány elemeit, az összkép mégis gyöke­resen megváltozott. Az i. e. X—IX. századi kultúra tárgyai: kis temetők henger ala­kú gödreiben hombárokba sül­lyesztett ház alakú agyagurnák, bronz használati tárgyak kicsi­nyített másai és az első latiumi emberábrázolások. Ezek a leletek elszórt településeken lakó közös­ségek hagyatékai, akik viszonyla­gos egyenlőségben éltek, hiszen nincsenek nagyon szegény vagy nagyon gazdag sírok. Ebben az időben tehát még hasonló szinten éltek Latium és Etruria népei, s Róma dombjain is ugyanolyan települések lakói pásztorkodtak, mint Közép-Itá- lia-szerte bárhol másutt. Az i. e. VIII—VII. században megváltozik a kép: az előző kor közösségei már várost alkottak. Egyes sírokba ekkor néha három­száz tárgy is került, de másokba csak néhány, az előző korszakból továbbélő típusú tárgy. Sok a gö­rög, főleg korinthoszi illatszeres edény, az etruszkokra jellemző fé­nyesfekete, finomfalú, úgyneve­ROMA SZÜLETÉSE Ciprusi-föníciai ezüst üst zett bucchero kerámia, de a Föld­közi-tenger keleti medencéjéből származó tárgy is. A városok létrejötte, a társadalmi tagozódás, a külkapcsolatok meg­élénkülése két nagy civilizáció: a görög és az etruszk kultúra ha­tását jelzi. A görög hajósok az i. e. VIII. század első felétől je­lentek meg Itália partjainál, hogy fémben szegény városaik számá­ra nyersanyagot cseréljenek hasz­nálati tárgyakért, borért, illatsze­rekért. E kapcsolatok fő iránya az elbai és a populoniai vasérc miatt Etruria volt, így az etrusz­kok kapták a legtöbb ösztönzést a görög kultúrától. Ugyanezeket a változásokat fi­gyelhettük meg Rómánál is, melynek „alapítását” — a korábbi közösségek eggyételepülését — a legismertebb hagyomány i. e. 753-ra teszi. Ez az esemény tük­röződik abban a régészeti jelen­ségben, hogy a Fórumon meg­szűnik az előző korszak temetője, s ez a hely egy évszázad alatt az alapító települések közösségi éle­tének a központja lett. Az Es- quilinus-dombon fekvő új sírok pedig ugyanazokat a sajátosságo­kat mutatják, mint a korszak többi latiumi sírja. Még ebben az időben sincs jelentős különbség Róma és Közép-Itália többi váro­sa között. A VI. század Róma történetében az etruszk királyok uralmát és bukását jelenti. Ekkor keletkez­tek a születő római művészet leg­szebbnek ítélt darabjai, például a Regiát díszítő agyaglap, a sisakos női arctöredék, Héraklész és At- héna terrakotta szobra, valamint egy elefántcsont oroszlánszob­rocska. NAGY ÁRPÁD MIKLÓS Terrakotta női arc a Fórumból 20

Next

/
Oldalképek
Tartalom