Múzsák - Múzeumi Magazin 1980 (Budapest, 1980)
1980 / 1. szám
Engels, La salle és Marx képe egy 1890-es években készült korsón A magyarországi szocialista munkásmozgalom történetének nevezetes dátuma 1880. A Frankel Leó által 1878-ban létrehozott Nemválasztók Pártja és Külföldi Viktor Magyarországi Munkáspártja egyesüléséből most száz éve, ekkor jött létre az a politikai párt, amelyet tulajdonképpen a Szociáldemokrata Párt első formájának tekinthetünk Magyarországon. Nem csupán azért, mert a május 16-17-én megtartott alakuló kongresszusán a szociáldemokrata elnevezést kívánta felvenni - ezt megakadályozta a rendőrség —, hanem elsősorban azért, mert programja már marxista, szociáldemokrata program volt. Mintául a Németországi Szocialista Munkáspárt úgynevezett gothai programját választotta. Fő célként a termelési eszközök társadalmi tulajdonba vételét jelölte meg, követelte a bányák és a közlekedés államosítását, a progresszív örökösödési adó bevezetését, az állami és a községi földtulajdon átadását a munkások termelőszövetkezeteinek. Küzdött a polgári demokratikus szabadságjogokért: az egyesülési, gyülekezési, szólás- és sajtószabadságért. Követelései közé tartozott az állandó hadsereg megszüntetése és a nép felfegyverezése, az egyház és az állam szétválasztása, az ingyenes közoktatás és igazságszolgáltatás, a tízórás munkanap, a 14 éven aluli gyermekek alkalmazásának betiltása, a vasárnapi és az éjjeli munka korlátozása, a férfiak és nők egyenlő bérezése. A marxista program elsősorban Frankel Leónak volt köszönhető, aki a Párizsi Kommün és az I. Interna- cionálé vezérkarában kifejtett tevékenysége, Marxszal való személyes kapcsolatai révén nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi munkásmozgalomnak is kiemelkedő, tekintélyes alakja volt. Sajnos csak rövid ideig láthatta el a Magyarországi Általános Munkáspárt vezetői tisztét, mert 1881 márciusában egy antimilita- rista röpirat közlése miatt másfél évi államfogházra ítélték, amelynek letöltése után - mivel politikai tevékenysége a rendőri zaklatás következtében itthon lehetetlenné vált - csakhamar külföldre távozott. A pártot ezután Ihrlinger Antal, Csillag Zsigmond és Kürschner Jakab irányította, de ők sem tudásban, sem elvi szilárdságban, sem pedig vezetői képesség tekintetében nem pótolhatták Frankéit. A párt szocialista jellege halványult, s ez elégedetlenséget váltott ki a mozgalomban. A növekvő létszámú és rendkívül nyomasztó körülmények között élő munkásságnak már harcosabb szervezetre volt szüksége. A munkások többsége még a kisiparban dolgozott, de állandóan nőtt a gyáripari munkások aránya. A munkaidő 11 — 12 óra volt, vasárnapi munkaszünet nélkül. A műhelyekben, gyárakban teljesen hiányoztak a munka- védelmi, egészségvédelmi berendezések, de még a mosdók, öltözők is. Tömegével fordultak elő üzemi balesetek, a munkások a szociális védelem és ellátás kezdetleges formáiban sem részesültek. Legnagyobb részük zsúfolt nyomortanyán lakott, soraikat tüdővész tizedelte. Helyzetük javításáért a munkások a 80-as években már gyakran nyúltak a sztrájk fegyveréhez. Sorra alakultak a szakegyletek és az Általános Munkás Betegsegélyező és Rokkantpénztár fiókjai. A vezetés ideológiai és politikai gyengesége és a hatósági korlátozások ellenére is erősödik a Magyarországi Általános Munkáspárt befolyása. Míg az 1881-ben megtartott első kongresszuson még csak 59 küldött vett részt, az 1887- ben rendezett III. kongresszuson már 330 küldött, köztük 17 vidéki tanácskozott. Nagyrészt szakmai szervezetek és gyárak (a Ganz-gyár, az Oetl-vasöntöde, a Váci úti Schlick-gyár, az újpesti Jutagyá^ a kőbányai téglagyárak, sörgyárak és a pesti nagymalmok) képviselői jelentek meg. Kunfi Zsigmond vezércikkéből ennyit engedélyezett a cenzúra 1890-ben, a II. Internacionálé megalakulását követő esztendőben a Magyar Általános Munkáspárt felvette a Magyarországi Szociáldemokrata Párt nevet. Ezzel új szakasz kezdődött munkásmozgalmunk történetében. A Magyarországi Általános Munkáspárt tevékenységének fontos eszköze és szócsöve volt a munkássajtó, elsősorban a Népszava, mely a párt megalakulásától kezdve, a Munkás Heti-krónika utódaként, annak hivatalos lapja lett. A Népszava is évfordulót ünnepel, mert a korábban heti két-három alkalommal megjelenő újság 75 éve, 1905 tavaszán vált napilappá. Szerkesztői, munkatársai, cikkírói között mindenkor ott találjuk a magyar haladó törekvések sok kiváló képviselőjét, hogy csak néhányukat említsük: Frankel Leót, Bokányi Dezsőt, Kunfi Zsigmondot, Szabó Ervint, Czóbel Ernőt, Rudas Lászlót, Kun Bélát, Varga Jenőt, Révész Mihályt, Szakasits Árpádot, Molnár Eriket, Mód Aladárt, Kállai Gyulát. Ady Endre, József Attila, s rajtuk kívül nagy költőink, íróink egész sorának számos alkotása is a Népszava hasábjain került először a nyilvánosság elé. ESTI BÉLA A Népszava szerkesztősége 1904-ben
