Múzsák - Múzeumi Magazin 1979 (Budapest, 1979)
1979 / 2. szám
Ludwig Feuerbach 1804-ben született, és még negyvenéves sem volt, amikor már éreztette hatását a német gondolkodásban. A hegelianiz- mus bomlási folyamatából emelkedett ki önálló gondolkodóként. Azt mutatta meg, hogy Hegel rossz helyen és rossz módszerekkel kereste az el- idegenülés jelenségét. Hegel objektiv idealizmusa Feuerbach szerint maga az elidegenülés, mert minden elidegenülés lényege a vallás. Hegel a vallásos filozófiával voltaképpen elidegenült filozófiát teremt. Ezzel szemben Feuerbach véleménye, hogy „A természethez való visszatérés egyedül az üdvösség forrása ... A természet csak a fantasztikus szabadság ellen berzenkedik, de az ésszerű szabadságnak nem mond ellent." Ez a gondolat villámcsapásként hatott a német baloldalra. Egyszeriben belátták, hogy miért lehetett a hegelianizmusból konzervatív irányba is fordulni. Érthetővé vált, hogy a porosz reakció miért kötött újra szövetséget a vallási elméletekkel, miért kapcsolódott újra a teológiához. Feuerbach alapvető tétele szerint a vallás azt hirdeti, hogy isten a maga képmására teremtette az embert, ö viszont azt, hogy ez az elképzelés a valóság megfordítása. Ugyanis az ember teremti meg saját képmására istenét. így kezd hozzá nagy munkájához, melynek cime A kereszténység lényege. E művében olyan valláskritikát ad, amely sok tekintetben szellemesebb és gazdagabb a francia felvilágosodás kiváló valláskritikájánál is. Elég e könyv végkövetkeztetését idézni, ahol Luther úrvacsora-felfogásáról ír, s az úrvacsora mögött a következő reális tényeket pillantja meg: „Az éhség és a szomjúság nemcsak az ember fizikai, hanem szellemi és morális erejét is szétrombolja, megfosztja az emberiességtől, az értelmétől, a tudattól. Oh, ha valaha megéltél ilyen hiányt, ilyen balsorsot, hogy áldanád és dicsérnéd a kenyér és bor természetes kvalitását, amely visszaadta neked embervoltodat, értelmedet! Ily módon csak meg kell szakítani a dolgok közönséges menetét, hogy a közönségesben rendkívüli jelentőséget, az életben mint olyanban vallásos jelentőséget találjunk. Legyen ezért szent számunkra a kenyér, szent a bor, de szent a viz is! Amen.” Feuerbach valóságos forrongást idézett elő a filozófiai gondolkodásban. Visszaállította a felvilágosodás legpozitívabb tendenciáit és ugyanakkor figyelmeztet: az ember számára minden dolog lényege magában az emberben van. Feuerbach ezen kívül olyan filozófiatörténetet kiván alkotni, ahol a filozófiai gondolkodás fejlődése az antropológiai materializmusba torkollik. Másfelől újra és újra felmerül benne az etika kidolgozásának szükségszerűsége. Ezek a gondolatok is szellemesek, elegánsak. Például Kant filozófiáját úgy jellemzi, mint agglegénygondolkodást: „Férfi asszony és gyermek nélkül. Tiszta ész, tiszta szemlélet, tiszta erény — a Szent Szűz szeplőtlen fogantatása a protestantizmus fogalmába átültetve. Ott nincs férfi, itt nincs asszony, nincs anyag.” Feuerbach sokszor éppen megfogalmazásai, fordulatai szellemességével hat. MINDEN DOLOGNAK MÉRTÉKÉ Jelentőségét valójában a negyvenes évek német- országi mozgalmai adják meg. Feuerbach nyomán indul el az a nagy valláskritikai mozgalom, melynek Bruno Bauer, David Friedrich Strauss s végül Engels és Marx a legjelesebb képviselői. De Feuerbach nyomán indul meg az a német szellemi tendencia is, mely 1848 előtt Richard Wagnert is a forradalmi mozgalom soraiba viszi, és a Rienzi megírására indítja. S amikor Feuerbach elfelejtetten, vidéki magántudósként él, még akkor is akadnak követői szerte a világon. Marx kimutatta, hogy Feuerbach materializmusa passzív és szemlélődő. Rámutatott arra is, hogy a Szent Család titka ugyan a földi család, mint Feuerbach állítja, csakhogy inkább azt a kérdést kell föltennünk, hogy miért van szüksége a földi családnak a szent család képzetére. Marx tehát azt a társadalmi és történeti szükségszerűséget elemzi, melyből a hamis képzetek erednek. Bármennyire jogos azonban a marxi Feuer- bach-kritika, kétségtelen, hogy Feuerbach felsza- badítóan hatott a művészetre. Voltaképpen még a Thomas Mann-i Elcserélt fejekben is ott munkál a feuerbachi elképzelés. Hiszen Thomas Mann-nál az istennő nem tudja elviselni azt a tudatot, hogy két ember egy földi lány miatt hal meg. Meg van róla győződve: csak az istennő iránti rajongás indíthatott két fiatalembert az öngyilkosságra. Sajátos módon hatott Feuerbach Magyarországon akkor, midőn Németországban már senki sem beszélt róla. Madách könyvtárának fontos darabja volt Feuerbach A kereszténység lényege cimű könyve. És azok a gondolatok, melyek ma, magyar földön Madách műve nyomán szállóigékként is élnek, nemegyszer A kereszténység lényege Madách által aláhúzogatott példányának egy-egy félmondatát elevenítik fel. Így például Feuerbachtól származik az a megfogalmazás, mely szerint „minden, mi él, egyenlő soká él, a százados fa s az egynapos rovar”. De hol Ádám, hol Lucifer, néha még Éva szájából is feuerbachi gondolatok hangzanak el. S itt is voltaképpen arról a megérzésről van szó, ami már követőit is jellemezte: ha minden dolog s a kozmikus képzetek lényege is az ember, illetve e képzetek emberi vonatkozása, ez a gondolat az, mely útmutatóul szolgálhat a művészetnek. S ugyancsak Feuerbach gondolatvilága a gyökere a XIX. századi Oroszországban lejátszódott fejlődésnek is. A Csernyisevszkijből kiinduló Dob- roljubov, valamint később az orosz marxista filozófiai fejlődés is állandóan megújuló módon használja a Feuerbachtól származó antropológiai materializmust. A századforduló Bécse ismét föltámasztotta Feuerbach humanista gondolatvilágát. Friedrich Jodl és a Freudra is ható Joseph Popper-Lynkeus szintén Feuerbach-hivő volt. A feuerbachi aforisz- tikus szellemesség tovább élt Karl Kraus hires folyóiratában, a Fackelben és a legkülönbözőbb formákban szóródott szét az osztrák művészet szellemes mondásaiban, meglátásaiban. Feuerbach nem divat-filozófus. Mégis mindenütt, ahol a humanizmusnak, a misztikum-ellenesség- nek, irracionalizmussal való szembefordulásnak aktualitása van, közvetve vagy közvetlenül újra és újra hat Feuerbach. Erich Fromm, a német származású, de Amerikában híressé vált freudista pszichológus és szociológus, nem tudta volna megírni Az egészséges társadalom cimű művét a feuerbachi örökség nélkül. Búvópatakként fellelhetők a feuerbachi gondolatok Herbert Marcuse életművében is. Nem véletlen, hogy az Ausztráliában élő és dolgozó Eugen Kamenka nemrégiben monográfiát irt Feuerbachról. Könyvében megmutatja, hogy a prométheuszi elvnek, mely szerint az emberek érdekében az istenekkel is szembe kell szállni, igazi modern filozófiai kiteljesitője nem más, mint Ludwig Feuerbach. A 175 éve született filozófus tehát legfontosabb müvei megírása óta elevenen ható gondolkodó. A dialektikus materializmusban éppen úgy feltűnnek az átértékelt feuerbachi gondolatok, mint ahogy a modern polgári humanizmus, a klasszikus esszé és a klasszikus irodalom elemei között. Ez szükségszerűen következik abból a feuerbachi tételből is, mely szerint: „A filozófiának újra össze kell kapcsolódnia a természettudománnyal, a természettudománynak a filozófiával.” HERMANN ISTVÁN 22
