Múzsák - Múzeumi Magazin 1979 (Budapest, 1979)
1979 / 2. szám
' % sorolták, legfeljebb szemrehányást tettek neki azért, hogy túlságosan komoran látja a világot, és „leereszkedik a művészet éteri magasságából a politikai harcok alantas szintjére". Az az igazság, hogy Derkovitsnak csupán el kellett volna fogadnia a polgári társadalom és a hivatalos hatalmasságok többé-kevésbé nyíltan felajánlott támogatását. Bekerülhetett volna például a római ösztöndíjasok közé is, és egy hosszabb olaszországi tartózkodás bizonyára sokat segített volna beteg tüdején. De ha ezt teszi, nem lett volna Derkovits, ellentmondott volna emberi és művészi stilusának, megtagadta volna azt a konok dacot, amellyel inkább vállalta az éhezést, mint a saját maga felállította követelményektől az eltávolodást. Azt mondják, feleségével együtt szilván élt, amikor tojások tucatjait használta fel festékeihez. Hihetetlen műgonddal dolgozott, nincs talán még egy kortárs művészünk, aki ennyire fontosnak tartott volna minden kis részletet és minden technikai fogást a képen. így jöhetett csak létre az a sok finom, ezüstös, csikorgóan hűvös hangulat, amely a harmincas évek Derkovits-képeire, a Kenyérértre, a Vasút menténre, a Hid télenre jellemzők. Monumentális munkásalakjai szétfeszítik a kép kereteit, még tragikus bukásukban, a kivégzőosztag sortüze előtt is félelmetesek és megren- ditöek. Érdemes összevetni képeit József Attila verseivel: a szegények téli világának, a fasiszta légkörben összebújó szerelmeseknek, a proletár anyának megjelenítése közeli rokonná teszi Derkovits képeit és József Attila mozgalmi verseit. Derkovits mindig festőnek vallotta magát, életének egyik főműve mégis grafikai sorozat: a Dózsa-ciklus. A fametszet jellegzetesen expresszionista technikájának legkiválóbb alkotásai közé tartoznak ezek a folthatásukban szinte „festői” lapok. Elkészültük idején nem kaphatták meg a megérdemelt nyilvánosságot. S ha később, évtizedeken át érdemtelen vádaskodások homályos!- tották is el Derkovits, az egyik első posztumusz Kossuth-dijas emlékét a hivatalos esztétika részéről, mégis szinte jelkép: 1945 nyarán a Magyar Kommunista Párt frissen szervezett kiadója, a Szikra legelső kiadványai között jelentette meg a Dózsa-sorozat azáta mindenki számára ismert lapjait. SZÉKELY ANDRÁS Szőlőevő, 1929 (részlet) 25
