Múzsák - Múzeumi Magazin 1979 (Budapest, 1979)
1979 / 1. szám
A soknemzetiségű Békés megye színes etnikai arculata a XVIII, századi nagyarányú telepítések eredményeként alakult ki. Öt nép képviselői: magyarok, szlovákok, románok, szerbek és németek élnek itt. Ök népesitették be újra a járványok, betegségek és éhínségek következtében szinte lakatlanná vált vidéket. A jobb életkörülményeket akaró szökött jobbágyok szorgalmas munkával fordították ismét termőre az évtizedekig nem müveit békési földeket. Félszázezer fő körüli létszámával a szlovák etnikai csoport a legszámottevőbb a magyarság mellett itt élő nemzetiségek közül. Ők alapították Tótkomlóst, újra Szarvas városát és Békéscsabát. A mai megyeszékhely telepítése 1718- ban kezdődött, amikor is — három esztendővel a nemesi vármegye újjászervezése után - az első szlovák telepesek a város földjére léptek. Az áttelepülőknek adókedvezmény járt és szabadon foglalhattak földet. A kedvező feltételek vonzották a felvidékieket. A Csabán első- I ként gyökeret verő szlovákokat több hullámban követték társaik. A szlovák tájház műemléképülete a város szivében, az evangélikus nagytemplomhoz közel, a legrégibb csabai utcák egyikében, a Garai utcában áll. A tájháznak helyet adó népi lakóépület típusa a múlt század hatvanas éveiben jelent meg, s kezdett elterjedni Békéscsabán a módos parasztgazdák körében. A városban több hasonló épület vészelte át az időt, építőjük nevét azonban nem ismerjük. A népi klasszici- záló, elötornácos ház a simléderes épületeket váltotta föl. A tájház előtti tornácot két kecses arányú, felül keskenyedő, dór stílusú téglaoszlop tagolja; rajtuk s a homlokzatot jobbról és balról határoló két féloszlopon nyugszik az épü- I let oromfala. Ennek habarcsdiszén a tulajdonos, Csankó András nevének kezdőbetűit, va- I lamint az épület átépítésének évszámát olvashatjuk. A korabeli térképek tanúsítják, hogy az épület már az 1810-es években állott, és 1865-ben nyerte el mai, végleges alakját. Az oromfal alatt meghúzódó keményfa könyöklős elötornác alkalmas volt a fonásra, de az utcán folyó életet is jól szemmel lehetett tartani, és továbbítani a legfrissebb híreket. A népnyelv találóan nevezte el pletykaelejü- nek az ilyen házat. A lakóépület ötös osztató. A téglaburkolatú, darulábas oldaltornácról a pitvarba lépünk, amelyből kétoldalt a szobák nyílnak. A baloldali, földes padozatú, utca felöli a tisztaszoba, vele átellenes a hátsószoba, melynek ajtaja a kiskamrába vezet. A tornác hátsó végében találjuk a padlásfeljárót és a pincébe vezető lépcsőt. A nagykamra az épület udvari végében helyezkedik el. A kéményaljában füstölték a húst, a kolbászt, I és innen fűtötték a szobai kemencéket. A ház tisztaszobája a berendezés- gazdagságával hívja fel a figyelmet. Az elrendezés diagonális (sar- I kos): az ágytól kiinduló képzeletbeli átló két, különböző funkciójú részre, az asztal körüli térre, s a kemence felöli lakótérre osztja a szo- I bát. A helyiséget csak ünnepeken és illusztris vendég érkezésekor használták. A mennyezetes ágynak is ritkán volt vendége: rendszerint a gyermekágyas asszony feküdt benne az újszülött hathetes koráig. Kevésbé színes a hátsószoba berendezése. A tisztaszobából ide kerültek az újabbakra, mu- tatósabbakra cserélt darabok. A szövés-fonás eszközei is helyet kaptak e szobában; a csabai paraszti gazdaságokhoz ugyanis jelentős területű kenderföld is tartozott. A nyersanyagot mesterien szőtték-mintázták a szlovák asszonyok. I A hátsószoba volt a családi élet színtere, a ház egyetlen foylamatosan lakott helyisége. A főbb bútorok elhelyezése megegyezik a tisztaszobáéval. A békési szlovák asszonyok szívesen diszi- I tették a szabad falfelületeket. A ház kemencéinek lábazatára is reneszánsz korsóból kinövő dús virágcsokrot festettek. A virágozást a ház eladó- I sorba került leánya végezte. Virágnyelven adatott tudtára a házban megfordulónak, hogy közel I a nagylány férjhezmenetelének ideje. Az edények, konyhai eszközök a kiskamrában kaptak helyet, s a nagykamra volt a család éléstára. I Az épület helyreállítása során az eredeti, XIX. I századi állapot rekonstruálására törekedtek. Az udvart határoló téglakerítés és kapuzat, az ol- I daltornác darulábas oszlopai, a szabadkémé- nyes tüzelőberendezés a rekonstrukciónak köszönhető. A lakóépület hiteles műemléki helyre- I állításához igazodó kiállított anyag a Munkácsy j Mihály Múzeumból került a tájházba, és újabb gyűjtések révén is számos tárggyal gazdago- ] dott a békéscsabai szlovákok országos jelentőségű néprajzi gyűjteménye. GRIN IGOR 33
