Múzsák - Múzeumi Magazin 1979 (Budapest, 1979)
1979 / 1. szám
/ ( / ( i f / r / / ' ‘u/'' f' t // / / / t / f/ f /f/r '/V '/A /V / A / A képzőműj|v J' w <- 'O///// ' //>// 'V /> /;z A gyermek mindig alkalmas volt arra, hogy jelképként használják. A pogány világ szárnyas Ámor-alakja, a kereszténység gyermek Jézusa, majd a barokk művészet felhőkön repdeső angyalai mind az élet igenlése és a lelki tisztaság eszméinek hordozói. Régóta ábrázolják a gyermeket az önkény, az erőszak és a nyomor elleni tiltakozás kiváltására is. Gondoljunk csak id. P. Brueghel Betlehemi gyermekgyilkosságára, Perov Trojka című képére, az igavonóként vízhordó szán elé fogott három kisfiújára, vagy Käthe Kollwitz grafikáin az éhes gyermekekre. Brocky K Gyerekfej Sok művész tűzte ki céljául, hogy behatoljon a gyermek sajátos lelkivilágába, igyekezett jellemző külső jegyeit: arányait, mozgását, színeit és magatartásformáit ábrázolni. Velasquez infánsnő sorozatában észrevette és talán máig felülmúlhatatlan mélységgel ábrázolta azt a kettősséget, ami a gyermeki üdeség és a nyomasztó ruhaköltemények között fennállt. Megtette azt, amit előtte kevesen: a gyermek szemszögéből nézett, a gyermek szívével érzett. Volt bátorsága kimondani az udvari etikett színpompája, díszei mögötti sivárságot. A jelenkori művészetben a gyermek már nemcsak téma. A közvetlen kifejezés keresése során a primitív népek művészete és a naivok iránti vonzódás mellett egyre több művész fordul a gyermekrajzok jelrendszere, mint „tiszta forrás” felé, amelyből saját kifejezőerejének megújulását reméli. A magyar művészetben is gazdagon és sokrétűen jelenik meg a gyermek alakja. A XVI—XVIII, századi művészetben találunk szép példákat a gyermek Jézus vagy a felségjeleket tartó angyalkák ábrázolására. Érdekes egy XVIII, századi festmény, amelyen két diák rózsakoszorút helyez Jean Jacques Rousseau sírjára. A XIX. és XX. századi művek a gyermeki sorson keresztül a nemzet, a nép sorsáról is vallanak. A falun élő nehéz sorú gyerekek sokszor a felnőttek gondjaival osztoztak. Ilyen koraérett a két fiatal lány a Vasárnap délután című Fényes Adolf képen. Persze Fényes Adolf ábrázolta a napsütötte falusi udvaron a babfejtés idilli pillanatait is, és az önfeledt játék, a békés sütkérezés örömeit is megörökítette egyebek között Ferenczy Károly Kavicsdobálók és Balogh András Malom című műve. A gyermek köztudottan „rossz modell". Állandóan mozog, nyughatatlan. Ezt a jelenséget ragadta meg Székely Bertalan Kisfiú vajaskenyérrel és Benczúr Gyula Gyermekeim című képe. Szönyi István Zsuzsa az ajtóban című festményén fénynyaláb fonja körül a belépő kislányt. A gyermeki környezet színvilága jellegzetes. Az apró színfoltokra tagolt, festői világot örökíti meg Vaszary János ünnepi torta és Csók István Züzü a kakassal című alkotása. A mai kisiskolást talán Mácsai István festi meg legjellegzetesebben zárt, háromszög felépítésű kompozíciójával, részletező, de nagy egységekben tartott előadásmódjával, fegyelmezett műgondjával. ADAM ANDRÁS Fényes A.: Vasárnap délután 23
