Múzsák - Múzeumi Magazin 1979 (Budapest, 1979)
1979 / 1. szám
Sok megkapó szépségű tája van a hazának, de a Bükk hegység Szilvásváradnál nyíló nyugati kapuja, a Szalajka-patak ábrándos lejtésű völgye kétségkívül az egyik legregényesebb. Szélesre tárulkozva indul el a község alól, patakja lassan folydogál kényelmes medrében, de aztán lassacskán mindinkább ösz- szezárul a völgy, és sebes vize már zuhatagozva árad. A gyors patak mindegyre apró lépcsőkön, kicsiny mésztufa-gátakon szökell alá, két partján vörös acsalapu és égszínkék mocsári nefelejcs. Ahol kissé kiöblösödik a völgy, ott apró tavakká szélesedik a patak. Mozdulatlan vizükben vörössel pety- tyezett ezüst testű pisztrángok surrannak el a környező hegycsúcsok reszketeg árnyképe alatt. A legfelső halastó után keskeny szurdokká szűkül a völgy, s a bal oldali sziklafal emberderéknyi ha- sadé'kán a Sziklaforrás harsogó, habzó vize tör elő. öt méter magasról dobja le magát a kürtőből előtörő vastag vízsugár; a hegység föld alatti járatain végigfutva szökik elő sötét barlangjából. „Minden szépségek kútfeje'' - nemhiába nevezte így egyik leírója e tájat. Pár lépéssel odább, egy oldalvölgy betorkollásánál az ország egyetlen erdei múzeuma fogad. Azért létesítették, hogy megőrizzék benne a régi erdőkitermelés hagyományait. Az érdekes szabadtéri múzeum kiállított tárgyai között ott vannak a fakitermelés és fafeldolgozás kezdetleges eszközei, a rönkvágás, talpfafaragás, bányabordaléc-hasí- tás, donga- és zsindelykészítés szerszámai, s a favágók, mész- és szénégetők korhűen berendezett kunyhói. A hegység testébe egyre mélyebben vágódó völgy a Bükk legmagasabb ormai alá vezet. Majd ezer méteres csúcsok állják körül mindenfelől a katlanszerűen végződő völgyet, melynek névadó patakja itt buggyan elő az Istállóskő erdős oldaláról. Néhány métert fut lefelé, aztán megalkotja a táj legmegka- póbb látványosságát, a tizenkét lépcsős vízesést. Egy lapos mésztufa dombról úgy ereszkedik le a patak vize, hogy egymás alatt sorakozó kagylószerű medencékbe zuhog. Ha a Szalajka-forrás fölött felkapaszkodunk a meredek hegyoldalon az Istállóskő barlangjához, az emberi művelődés egyik legősibb állomáshelyére érkezünk. A zord éghajlatú utolsó jégkorszakban itt élt a Bükk ősembere. Az IstáIlóskői barlang fölött domborodik a Bükk legmagasabb orma, az Istállóskő-erőse. Ez. már itt a nagyfennsík, a tojásdad alakú hatalmas plató, amely hazánk legmagasabb hegységévé teszi a Bükköt, noha egyetlen csúcsa sem emelkedik ezer méterig. De több mint húsz 900 méter magas orom magasodik a fennsík 700—800 méter magasságban elnyúló mészkőtábláján. A Bükk legteteje ez a fennsík, s olyan, mint egy óriási asztal. Sok kerek, tál alakú bemélyedés, töbör sorakozik rajta, ahogy a lyukacsos, repedezett mészkőbe szivárgó csapadékvíz föld alatti munkája nyomán itt is, ott is beroggyant a felszín. A töbrök tányérjaiban összegyűlő vizek lecsorognak a hegység mélyébe, a föld alatt folytatják tovább útjukat, a Bükk karsztos üregeiben gyűlnek össze, hogy a fennsík lábánál bővizű forrásokként bu- gyogjanak elő. A fennsík növénytanilag is érdekes része a Bükknek. Hatalmas rétje, a füves, vadvirágos Nagymező kárpáti, alpi jellegű növényritkaságokat őriz. Az enciánnak négy faja él itt, s a nagyobb töbrök, víznyelők környékén találunk vörös áfonyát, havasi ribizkét és bérei rózsát is. A fennsík peremét hatalmas félkörben ülik körül a „Kövek”-nek nevezett toronyszerű mészkőszirtek; a Tarkő, a Peskő, a Bélkő, az Is- lóskő, a Bálvány, az örvénykő és a többiek. Akármelyik Kőre lépünk föl, kitárul előttünk Fodor József bükki látványa; „Iszonyatos nagy csönd. Amerre nézel, / Csak erdő, erdő és erdő megint; / Zúgos kanyar újabb kanyarba vész el, / Míg n hegyhullám hegyhullámnak int . . ." Az örvénykő Jókai emlékét őrzi. A sziklaorom tövében megbúvó kicsi hegyi faluban, Tardonán töltötte 1849. utolsó öt hónapját öz üldözött író. A Bükk-fennsík fellegvárszerű mészkőtáblájába vésődött patakvölgyek közül az’ egyenes futású Garadna3
