Múzsák - Múzeumi Magazin 1979 (Budapest, 1979)
1979 / 4. szám
Hogy aztán kiossza rá a föld és ég kettős állampolgársága által diktált szerepeket. Érdemes idézni a címeket, amelyek költői ihletettségükben akár versek élére kívánkoznának. (Klee verseket is írt. Költeményeit 1946-ban adták ki.) íme, csak ízelítőül: Az angyalság előszobája, Angyal csordultig, Befejezetlen angyal, Mit hozol, fényt? Kétkedő angyal, Hamarosan szárnyra kapsz, Feledékeny angyal, Angyal csilagból stb. Ö maga pedig legszívesebben Urchs-bika maszkja mögé rejtőzve mosolyog: Urchs a hősi előidőkben, Urchs fölhorkan, Az öreg Urchs, Urchs vándorolni indul, URCH-sen páros stb. A méltatok a kései művek tragikus elborulását hangsúlyozzák. Kétségtelen, Klee érzékenyen reagál az európai háború és a barna szennyár feltartóztathatatlan tetőzésére. Claude Roy szorongásos vízióit Kafkáéval rokonítja, és ha a Kitörő félelem három változatára, vagy a Félelem-akvarellre, illetve a nagyobb képek közül a Maszkra, a Halál és tűzre gondolunk, ez a megállapítás vitathatatlan. De lehetetlen észre nem venni, hogy milyen emberien mély ellensúlyozó erők lépnek működésbe éppen e grafikákban. Klee csodálatos humora a legfenyegetőbb, legtragikusabb élethelyzetekre is rávetül. Akasztófahumor? Lehet, hiszen Klee szellemi rokona talán inkább Morgenstern, a nonszensz versek és az Akasztófadalok költője, sem mint Kafka. Vagy gyermeteg bohócko- dási hajlam, amelynek még hatvan éven túl sem tud ellenállni? Klee valószínűleg e feltételezés ellen tiltakozna legkevésbé. Kevés művész akad a huszadik században, aki többre becsülte volna a gyermeki játékkészségben megnyilvánuló művészit, mint éppen ő. Alighanem ez volt vonzó kedélyvilágának alaprétege. ,,Egy kisgyermek tíz buta kérdése!” — talán jelképes erejűnek mondhatjuk, hogy a rajznapló ezzel az 1940-ből keltezett „bejegyzéssel” zárul. DÉVÉNYI RÓBERT Víz alatti kert, 1939
