Múzsák - Múzeumi Magazin 1979 (Budapest, 1979)
1979 / 4. szám
Három egyetemi hallgató 1904-ben elhatározta, hogy az új színházi törekvések megvalósítására, Thália néven színjátszó társaságot alapít. Példaként André Antoine színházának, a Théátre Libre-nek, Otto Brahm Freie Bühne- jének és Sztanyiszlavszkij moszkvai Művész Színházának működése lebegett előttük. Antoine és Brahm színházi forradalma már lezajlott, Sztanyiszlavszkij még állandóan formálta, javította és a gyakorlatban próbálta ki színházi elméletét. A három magyar egyetemi hallgatót Bánóczi Lászlónak, Benedek Marcellnek és Lukács Györgynek hívták. Tanácsért fordultak a Nemzeti Színház akkor mellőzött, fiatal rendezőjéhez, Hevesi Sándorhoz. Hevesi azonnal magáévá tette az ügyet, olyannyira, hogy vállalkozott színészek, színészjelöltek, illetve műkedvelők toborzására, oktatására, betanítására is. Így alakult meg a Thália Társaság, amelynek tagja volt még Márkus László kritikus és díszlettervező, Moly Tamás, aki segített Hevesinek a rendezésben és Bálint Lajos dramaturg. Együttműködött még a Társasággal Balázs Béla, Kodály Zoltán pedig vállalkozott a zenei tanácsadó szerepére. A Thália Társaság célja olyan régi és új drámák bemutatása volt, amelyek a fővárosi színházak műsorán nem szerepeltek, de művészi vagy kulturális értékkel és érdekességgel bírtak, illetve amelyek a szó nemes értelmében modernek, tehát a hatás kedvéért sincs bennük ízlésbeli vagy eszmei megalkuvás. „Igazság a drámában, igazság a színjátszásban.” Ebben lehet röviden összefoglalni a Thália programját. A Tháliának nem volt sem színháza, sem próbaterme. Összejöveteleiket Lukács György lakásán tartották, a színészi meghallgatásra a Bristol Szálló egyik különtermét használták. A Társaság elnökévé Bánóczi Lászlót választották. A Thália 1904. november 25-én mutatkozott be először a budapesti közönségnek. Játékhelyül a pesti lövölde dísztermét kapták meg a Rottenbiller utcában, ahol délutánonként a Feld-féle Gyermekszínház működött. Irodalmi célkitűzéseiknek megfelelően négy egyfelvonásost vittek színre, mégpedig Goethe: Testvérek, Courteline: A rendőrfőnök jó fiú, Brandes: Egy látogatás, Mongré: Becsületének orvosa című darabját. Négy mű, négyféle stílusban. A Thália elve volt, hogy nem alakít ki semmiféle stílust, hanem minden darabot a saját stílusában ad elő. A bemutató szereplői között volt Kürti József, a Nemzeti Színház későbbi nagyhírű drámai színésze; Moly Tamásné, Margit, az író felesége; Forgács Rózsi, akit a „magyar Duse” jelzővel illettek, s aki az évek folyamán a Thália legerősebb drámai egyéniségévé lett. Szerepet vállalt Bálint Lajos dramaturg és Kis Jenő néven Balázs Béla is. A darabokat kivétel nélkül a Thália vezetőségi tagjai fordították. A bemutató nagy sikert hozott. Az előadáso** Délután 3 órakor. TIHLH UBSiSftG Revayucca 18. (I'olle* Caprice) Budapeht, vasárnap, 1907. január hó 27-én. Először: ftleli menedékhely. ?! iám Ír 11 MAXIM 00KU1 Avlinn Miw* .«A. hím. éórf< KmaTţ grj** •wm PU 5 m »•»* V« sm* * MN»»** i *«**• »**■ » **> I ■ kezdete 3 érakor, vége 6 érakor. Előadás alatt az ajtók zárva maradnak. aas.TA»*K. ~ 5 vr:r i r •: BLOtEIIOLIITBlIi ' IIMimuii/Jo. A holt váró«.. <■ -X \ovembor hó '31 Ä-e»rt, pénteken A testverek A rradOrftuík jú fiú Egy látogatás • M '»IW Ma t m Becsületének orvosa Vw QUANTTL ouxrhm. rn LOMJ* HMM Or UH* w* ftOftCMMlK» mctM Kecdcte ‘l,H órakor, riffe '/,11 órakor. I-I ■>«*■> *-• . 4 . » a. t , 1*™ M „ t . KaoMi »kt iuTTúT—i STt TZ kát az új és a különleges iránt érdeklődő értelmiségiek mellett munkások is nagy számban látogatták. A továbbiakban a Társaság a képmutató polgári erkölcsöt ostorozó szatírákat, a társadalmi bomlást ábrázoló darabokat, Ibsen, Strindberg, Hebbel, Hauptmann, Heyermans műveket tűzött a műsorára. A Thália pályázatot is hirdetett új magyar drámákra. A sok pályázati darab közül négyet találtak előadhatónak. Az ötödik elfogadott magyar darabot az akkor már neves szerző, Szemere György ajánlotta a Társaságnak. A parasztdráma címe: Siralomházban. A mű sikerére jellemző, hogy évekkel később a Nemzeti Színház is műsorára vette. A bemutatott magyar művek szerzői közül Kassovits Tivadar Bruno és Mende Béla neve feledésbe merült, Mohácsi Jenő később a magyar klasszikusok német műfordítójaként tette ismertté a nevét, Lengyel Menyhért pedig világhírű drámaíróvá emelkedett. A Tháliában előadott külföldi darabok közül Heyermans: Remény című halásztragédiájának és Hebbel: Judit című polgári drámájának volt a legnagyobb sikere. Nemsokára azonban a Rottenbiller utcai előadó-helyiségből is ki kellett vonulniuk. A helyiséggond végigkísérte a Tháliát fennállásának egész ideje alatt. Színházat bérelni nem volt pénzük. Ebben az időben a Várszínház, a Nemzeti Színház kamaraszínháza kihasználatlan volt, hetenként háromszor játszott csak. Néhány előadásra sikerült megszereznie a Tháliának a Várszínházát. Itt adták elő Hebbel: Mária Magdolna című társadalmi drámáját, olyan sikerrel, hogy attól visszhangzott az egész színházi szakma. Megtekintette az előadást az akkor már idős Prielle Kornélia, a Nemzeti Színház első örökös tagja, a kor tisztelt — és a Petőfivel való rövid jegyesség okán legendás hírű — színésznője is, majd elismerése jeléül, dedikált fényképével együtt egy-egy virágcsokrot adott a szereplőknek. (A Kürti Józsefnek jutó csokor, lepréselve, a dedikált fényképpel együtt, a Bajor Gizi Színészmúzeumban látható.) Hamarosan azonban a Várszínháztól is meg kellett válnia a Társaságnak. Hosszas tárgyalások után sikerült megállapodniuk a Folies Caprice nevű, Révay utcai mulató tulajdonosával, hogy vasárnap délutánonként használhatják a mulató pódiumát. A Thália díszlet- tervezője Márkus László volt, de Alma-Tadema: A láthatatlan kormányos című darabjához Gulácsy Lajos, D’Annunzio: A holt város című drámájához pedig Márffy Ödön készített díszleteket. A Thália Társaság általában csak új műveket állított színpadra. Néhány kivételt tett, formai kísérletezés vagy összehasonlítás céljából, például Ibsen Nórájának vagy Gorkij Éjjeli menedékhelyének színrevitelével. Ez utóbbi egyik nagy színész-felfedezése volt a báró szerepében Törzs Jenő. Fennállásának négy éve alatt mintegy százan /i
