Múzsák - Múzeumi Magazin 1979 (Budapest, 1979)
1979 / 3. szám
Gustave Moreau, az Ecole des Beaux-Arts nagy tekintélyű, de sokáig csak híressé vált tanítványairól ismert professzora, 1897. szeptember 17- én a francia államra hagyta házát és benne műveit: olajképeket, akvarelleket, vázlatokat. A múzeum első őre legkedvesebb tanítványa, Georges Rouault lett. Sokáig kevesen látogatták a hatalmas, jórészt befejezetlen műveket és vázlatokat bemutató termeket. A ritka hívek közé tartozott André Breton, aki a szürrealisták első kiáltványában a mozgalom őseként említi a rá fiatal korában nagy hatást gyakoroló Moreau-t. Kortársai a csak művészetnek élő, az esztétizmus légkörét megteremtő művészideál képét látták benne. Gustave Moreau-t a Párizs közepén magányba zárkózó próféta-festő legendája vette körül. Műterem-házát, ahogy műveit is, misztériumhangulat hatja át. A kortársak számára rejtély volt a moreau-i mű zavarba ejtő kettőssége: a konzervatív formanyelv és az újszerű tartalom sajátos keveredése. Megkésett romantikus, vagy a szürrealizmus előfutára? Historizáló történeti festő vagy az absztrakt festészet elődje? Gustave Moreau 1826-ban született Párizsban. Tanulmányait az Ecole des Beaux-Arts-on kezdte. Az itt tanult klasszicizáló-akadémikus képépítés későbbi műveinek is alapját képezi. Moreau-t gyermekkorától jólét, művészetkedvelő légkör vette körül. Az 1850-es években a romantika áramába került. Képei témájára és színvilágára Delacroix és Chassériau hatása nyomta rá bélyegét. Romantikus lendület és hév hatja át ló- és lovasábrázolásait, (így a műteremben is látható Skót lovas című 1854 körül festett művét). Hosszúra nyúlt tanulóéveit egy kétéves olaszországi tanulmányúttal fejezte be. Elsősorban a reneszánsz mesterek müvei nyomán készített vázlatokat, de más korszakok is foglalkoztatták. Későbbi műveibe beépítette az itt készült másolatokat, vázlatokat. Hazatérése után, az 1864-es Szalonban mutatta be Oidipus és a szfinx című művét, mely Ingres félszázaddal korábban készült kompozíciójából indult ki. Ingres nyílt utánzása mégsem önállót- lan eklekticizmus. Ingres intellektuális, a görög mítoszt hiven követő előadásával ellentétben Moreau az egymásba merülő szemek játékával kifejezett, pszichológiailag hiteles újrafogalmazó- ja a történetnek. Moreau historizáló, allegóriákat alkalmazó, időben és térben távoli mítoszokat egyetlen képbe sűrítő műveiben az élet és halál, férfi és nő örök harcát fogalmazta meg újra és újra. Az Orpheus fejét vivő trák lány, a Héraklész és a Lernai hydra, az laszon és Médeia vagy Salome történetét megjelenítő művei is e gondolatkör nagy pszichikai jellemzőerővel megjelenített feldolgozásai. 1. Tündér griffet 2. Salome tánca Heródes előtt 3. Az este hangjai 4. Európa elrablása <
