Múzsák - Múzeumi Magazin 1979 (Budapest, 1979)
1979 / 1. szám
A l’Humanité hetvenöt éve A lap nevének jelentése: A% emberiség. A l’Humanité — 75 esztendős. HăfomneaBd évszázada küzd a haladáséit, a francia nép szol- I gálatában. Első száma 1904. április 18-án jelent meg. Alapítója Jean Jaurés. 'Akkor ífSéB reformiste nézeteket vall,js csak miután az amszterdami szocialista internaciohálé elítéli reíormizmu- sát, ad teret a forradalmi szocializmus tanítani sainak a l’Humasité hasábjain. A lap harcot vív a francia imperializmus észak-afrikai gyarmatosító tevékenysége ellen és szembeszáll az?első világháborút előkészítő tijSkjM nacionalista pártok demagógiájával, életével fizet ezért: háborúellenes cikk váltják a reakció dühét. A világhál résének előestéjén egy párizsi merénylő golyója teríti le .,. Az első világháború éveiben a fizetését, éppúgy mint Jaurés Egye lista Pártjának irányítását jobboldali politikusit kaparintják meg. Aztán a pétervári és moszkvai hírek mozgósítják a francia munve- Szociakásosztály forradalmi erőit is, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatására a szocialista párt tagságának jelentős része követelni kezdi a jobboldali vezetőség politikájának módosítását. És elkövetkezik a párt 1920-as, történelmi jelentőségű tours-i kongresszusa: a küldöttek kétharmada elhatározza, hogy a párt csatlakozzék az új Interna- cionáléhoz. Megalakul a Francia Kommunista Párt. A tours-i kongresszust követően a l’Humanité a kommunisták központi orgánuma lesz. S amikor Európában jelentkezik a fasiszta ve-j szély, az antifasiszta küzdelem élvonalába d#vi FKP és a l’Humanité lép. A lap hasábjaim jelenik meg először a jelszó, amelyet fél Európa munkásai, haladó értelmiségei visszhangoznak: „A fasizmus nem fog áttörni!’^® A kommunisták akcióegységre szólítják a francia munkásosztályt, azóta is eztf B pár ™ harci jelszava. A 30-as âvekbÂ^k*e|S|#neg- teremteni a munkásosztály egységét, létrejön a népfrontkormány. A l'Humanité történelmi érdem^ mogy 19395- ban leleplezi: a rnünchfem egyezmény a má-1 sodik világháború útiját egyengeti. A francia—német határon még csak a „furcsa háború” tart. Hitler horüai még nem rohanták le Franciaországot, hmikţjp a III. Köztársaság jobboldali politjkusajr ftűoszlatjákl a kommunista pártot, és betiltják lapját, a l’Humanitét. A "második í'ilághaborúban illegális nyomdák ban rfvégts megjelennek a lap kézről kézre afott számai.' ^. illegális l’Hur-i manité nagy szerepet vállald az ellenállási mozgalom megszervezésében szerte az ország- , A Franeia Kommunista Párt adja a legtöbb mártírt,-iígy vívja ki a szomorú-büszke megállapítást: ,,Ez az agyonlőttek pártja”. A felszabadulás után a l’Humanité tekintélye éppúgy növekedett, mint népszerűsége és példányszáma. A lap folytatta a harcot az imperializmus. a gyarmatosító politika, a tőkés '■ksákmányilás ellen. A párizsi nagybulvár és a Faubourg-Pnissonníére utca sarkán álló öreg épülettömb időnként erőddé változott, amelyet nyomdásznak, újságírónak és munkásnak együtt kellett védelmeznie a reakció támadásai ellen. Egyszer mutat rá a lap, hogy a Marshall-ter V 'es a fegyverkezési hajsza milyen terheket ró a francia munkásosztályra, s hogy az amerikai követelések milyen beavatkozást jelentenek a francia belügyekbe. A l’Humani- segít szervezni a vietnami „szennyes há- orú” elleni népi tiltakozást, mint ahogyan kevéssel később már az algériai gyarmati háború, a kínvallatás és népelnyomás ellen kell mozgósítania. A hatóságok zaklatják és támadják a haladó sajtót, mindenekelőtt a l’Humanitét. Marcel Cachin, a főszerkesztő, André Stil, az olvasó- szerkesztő több más kollégájával és elvtársával együtt börtönbe kerül. Aztán úgy akarják elhallgattatni a lapot, hogy súlyos pénzbírságokkal sújtják, remélve, hogy csődbú; kergetik. A francia dolgozók azonban mindig előteremtik a pénzt. Van, amikor ruháskosarakban, mosófazekakban viszik, hiszen a kis fizetésű munkásemberek gyűjtötték országul 1948-ig a l’HumanSp a hét minden napji megjelölt. Akkor. Nyugat-Európában a kommunista pártok ellen indított általános támadás időszakában a francia kormány ahhoz a fondorlathoz »lyamSSot^Pnogyj rendeletileg megtiltotta a hétköznap megjelenő napilapok vasárnapi megjelentetésedA válasz: 1948. október ^B-án utcára kerül az .„új hetilap”, a l’íflSiűnité Difljlnehe, azaz a vasárnapi Terjesztését a pártmunkások tízezrei vállalják, azóta is ott állnak a CDH-ta- I gok az utcSMfckokon, búcsöngetnek a munkás- gcsaládok ajtaján. CDHj.— ez a három betű áll a kis rézjelvé- rven, amelyet hordani sok tízezer francia szá- matîn megtiszteltetés, tíorhité de Défense de l’Humanité — a l’Humanité Védelmi Bizottság L még 1929-ben, a nagy válság idején jött létre, és kezdetben fémmunkásokat tömörített. Hozzájuk fordult elsőnek a lap főszerkesztője. Aztán 9 vasasok példája nyomán mindenütt az ország iparvárosaiban, a munkásnegyedek- pRep megalakultak a bizottságok. Pénzt gyűjtöttek nyomdaszámlára, házbérre, bírságok ki- JKzieitéíére, és terjesztették a lapot. [' .^itsok önkéntes rikkancs gyakran ki van téve veszélynek. Hányszor megesik, hogy a terjesztőktől elveszik a kötegeket, széttépik, meggyújtják, szerteszórják a példányokat. Rendőr ilyenkor sohasem siet a helyszínre. A tömegek azonban szeretik a lapot, ragaszkodnak hozzá. Ez évente legalább egyszer rendkívül látványos módon is megnyilvánul, a l’Humanité ünnepén. Ez a hagyományos népünnepély egyszerre kulturális fesztivál és szórakoztató vurstli, egyetlen óriási lacikonyha és politikai tüntetés. 1930-ban született meg az ünnepség gondolata, akkor még csak „családias kirándulás” volt ez, háromezer résztvevővel. A 70-es években már milliónyi tömeg fordult meg Vin- cennes-ben, majd La Courneuve-ben a l’Hu- manité ünnepén. Fogalommá vált Párizsban, az országban és szerte a világon. A nemzetközi és kulturális megmozdulások ma is páratlan szenzációkkal szolgálnak, akárcsak az a Picasso-kiállítás, melyen a művész leghíresebb alkotásai először kerültek egymás mellé — magángyűjteményekből, az özvegy képeiből, a leningrádi Ermitázs és a prágai Nemzeti Galéria Picasso-anyagából. Az FKP tisztelgése volt ez a kiállítás a művésznek és a párt tagjának: hiszen Picasso 1944-től a párt soraiban harcolt, s mindmáig emlékezetesek a belépéskor mondott szavai. „Ügy jöttem hozzátok, mint a forráshoz!” PÄLFY JÓZSEF 14
