Múzsák - Múzeumi Magazin 1979 (Budapest, 1979)

1979 / 3. szám

IKTÄRI BETHLEN GABOR Egy gyerekember ügyetlenül csetlik-botlik Zsig- mond fejedelem udvarában. Nagyfejü, koravén legényke, aki egyre reménytelenebbül keres ma­gának pártfogót. Elkobzott családi birtokait sze­retné visszakapni az árván maradt ifjú. Végül valahogyan eljut a nagyhatalmú fejedelmi „ta­nácsúr", Bocskai István elé, aki felkarolja a szegről-végről rokon ügyét, s beszerzi öt az ud­vari ifjak közé. Ez volt az első „tanulóiskola", itt találkozott először a politikával és a hadako­zással, s mindkettőnek egy életre szolgálatába szegődött. öt esztendőt szolgált a „pápista fejedelem" há­zában, Bethlen Gábor mégis hű fia maradt egy­házának, a református anyaszentegyháznak. Hit­béli állhatatosságához hasonlóan haláláig kitar­tott a Habsburg-ellenesség, s egyúttal a török szövetség ügye mellett is. Hogy miért? — erről így vallott egy követ-utasításában: „Nem másokon, hanem mirajtunk erdélyieken történt meg, hogy jámbor szolgálatunkért, vérünk hullásáért Rudolphus császár ő felsége idejében nemcsak vagyonúnkat, kicsiny értékünket fosztot­ták el, hanem életünkkel együtt minden szabad­ságunkat js elfogyatták. A hóhérok öllel hordták be az istrángokat és az urak, nemesnépek előtt, kiket egy palotába berekesztettek, lehányták és akiket akartak közülük, nyakon kötözték, felag­gatták. Ne csudálja senki tehát, hogy az erdé­lyiek idegenek voltak ő felségektől!" Ezek után egyetlen út maradt nyitva előtte: me­nekülés török földre. A kényszerűségből igyeke­zett érdemet kovácsolni magának a Portán. Sok­szor leírta és elmondta a török vezetőknek: „Mi­koron Erdélyországot az német éppen magáévá tötte vala, az erdélyi urak közül senki több mi- nálunknál nem találkozik, ki az fényes portához való igazságát megmutassa, hanem csak mi ha- gyánk el édes hazánkat, nemzetünket, jegyben nálunk levő mátkánkat, senki kényszerétéséből, hanem szabad akaratunk szerént.” Igaz, ezért „törökkel bérlett” lett a neve nemcsak a bécsi király udvarában, de így hívták őt a magyar urak közül is sokan. Nemcsak Esterházy Miklós nádor, halálos ellensége, de még azok is, akik török szövetségben harcoltak a Habsburg-hatalom el­len. Még Bocskai fejedelem is óvakodott tőle, hogy nagyobb tisztséget adjon neki a szabadság- harc idején! Pedig kinek volt nagyobb része ab­ban, hogy ez a császárhű nagybirtokos végül is egy Habsburg-ellenes felkelés élére állt? „Nem más, hanem egyedül mi kezdénk Bocskai fejede­lemnek izengetni, írogatni - bizonygatta még másfél esztendeje is a nagyvezérnek — ki mivel 90

Next

/
Oldalképek
Tartalom