Múzsák - Múzeumi Magazin 1979 (Budapest, 1979)
1979 / 3. szám
A csigavonal gondolkodásra késztető szimmetriája a legrégebbi kultúrnépek előtt is ismert volt. Mégis nagyon keveset tudunk ezekről a különös állatokról. A tengerek mélyének, az égbenyúló szikláknak és az avarillatú erdőknek egyaránt lakói. A tudomány puhatestűek néven foglalja ösz- sze a mintegy 30 000 fajt számláló csiga, kagyló és lábasfejű állattörzset. A maiakhoz igen hasonló csigák éltek már évmilliókkal ezelőtt, a hajdani tengerekben. Megkövesedett héjmaradványaik ma a hegységképző földmozgások következtében néha a hegytetőn található kőzetekből kerülnek elő. A legősibb fajok egyike a bogárcsiga. Mészhéja nem is hasonlít csigaházra, inkább valami rovarra. A mész- lemezek tetőcserépszerűen borítják az állatot. Néhány faja még ma is él a tengerek sekély vizében, a sziklás tengerpartokon. Csodálatos színekben pompázik a fésüskagyló (Pecten) héja. A fajon belül is változnak az árnyalatok, a fehértől a lilás, sárgás és narancsvörös minden árnyalatáig. Ez a kagyló közismert, mert a Shell olajtársaság márkajelének választotta a képét. A választás nem is alaptalan, mert a kőolajmezők helyét gyakran jelzik a puhatestűek megkövült héjai. A rómaiak bíbortógáit a bíborcsiga nedvével festették. Ez a csigatestböl származó festék a készítéskor színtelen, de amikor a frissen festett kelmét a napra teszik, lassan kialakul pompás bíbor színe. A virágzó biborfestö ipar emlékeként ma is dombokban áll a festékgyártásra felhasznált bíborcsigák háza a tenger partján. A bíborcsigák között van néhány hegyes mésztövis nyúlványokkal tűzdelt fajta. A tövisek kellemetlen sebeket ejthetnek a tengerparti fövenyben mezítláb sétálók lábán. Az Indiai-óceánban élő olíva csigák házának alakja az olajbogyóéra emlékeztet, nevük ebből ered. Különösen szép rajzolatú az Oliva Porphiria háza. Magyarországon is élnek puhatestűek: csigák és kagylók édesvizeinkben, és csigák a szárazföldön. Még a szó szoros értelemben vett „száraz” földön is, a szikes- és homokpuszták nyáron barnára aszalódott kóróin százával ülnek a csigák. Nemkülönben a napnak kitett fehér mészkősziklákon, amelyeket a kánikulai nap sokszor olyan forróra izzít, hogy emberi kéz alig bírja ki az érintését. Ezek az állatok, amelyeknek testében sokszor 85-92 százaléknyi a víz, mégsem pusz7. Pecten nodosus (Guinea) 2. Murex tenuispina (Indiai-óceán) 3. Scalaria pretiosa (Japán) 4. Harpa ventricosa (Hátsó-lndia) 5. Conus princeps (Japán) 6. Murex bicolor (Eszak-Amerika) 16
