Múzsák - Múzeumi Magazin 1978 (Budapest, 1978)
1978 / 1. szám
galmak képi megjelenítésével kívánt hatni. A Patyomkin páncélosban például az ágyúlövés dörejére hirtelen talpraguró alvó kőoroszlán (három különböző oroszlánszobor egymásután vágott képe) a tömegek ébredését, a forradalmat szimbolizálja. A mozgás kifejezésére felfedezte és továbbfejlesztette a filmművészetnek azóta is lényeges kifejezési eszközét, a montázst. Rájött, hogy a jenetek egymásutánja nemcsak a film történetének kerek egysége szempontjából lényeges. Kimutatta, hogy két filmjelenet a néző együttműködésével egy harmadik fogalom képzetét is keltheti. Ezzel az alkotómódszerrel készültek a Patyomkin páncélos legkiválóbb jelenetei. Igazi film született, az irodalmi és színházi hatásoktól függetlenül. 1927-ben John Reed amerikai újságíró riportkönyve: Tíz nap, mely megrengette a világot nyomán készíti el Október című filmjét. A Régi és új a falun kibontakozó új élet hőskölteménye. „A film képmegoldási kultúrája hallatlanul magas, — írja a filmről Nyikolaj A. Lebegyev filmtörténész - soha még mozi vásznán nem meséltek ilyen költőien mezőgazdasági témáról, mint a Régi és újban.” A húszas-harmincas évek fordulóján hosszabb időt tölt munkatársaival Nyu- gat-Éurópában, Amerikában és Mexikóban. A megalkudni képtelen rendező számos tervét ful- lasztja kudarcba az intrika. Úgy tér vissza Moszkvába, hogy rendkívüli erejű Que viva Mexico című filmjének sok felvételét nem is látja. Egyre gyakrabban éri a formalizmus vádja. Tanít, elméleti munkát végez, de filmjei csak nehézségek árán születnek meg. Bezsini rét című filmjét be sem mutatták, a kópiák is eltűntek. Végre, 1938-ban elkészül a Jégmezők lovagja, a teuton lovagokat legyőző Alekszander Nyevszkij monumentális életrajzfilmje. Festői kompozíciói, lenyűgöző egyszerűsége, a zene és hang újszerű alkalmazása azt bizonyítják, hogy Eizenstein alkotóereje teljében van. A háborús évek alatt fogott hozzá a Rettegett Iván forgatásához. A két részes film ismét nagy eredményeket hozott, a kép, a hang és a színek újszerű dramaturgiai felhasználásában. A cár életének ábrázolásával Eizenstein az önkényuralom történelmi szükségességét, a második részben pedig tragikusra fordulását fogalmazza meg. Ismét viták lángoltak fel, a film második részét csak Eizenstein halála után tíz évvel mutatták be. Ma már bizonyos, hogy Eizenstein életműve élő, napjainkban is elvenen nató erő. Századunk új művészetének rajongói változatlanul hisznek abban, amit Eizensţein látnoki erővel így foglalt össze: „Én azt hiszem, a mi korunk arculatát olyan művészetben örökíti meg, amely éppoly távol esik a freskótól, mint a felhőkarcoló a bazilikától, éppoly távol esik a csavart oszlopfőtől, mint a lökhajtásos repülőgép Leonardo legmerészebb elképzeléseitől, éppúgy nem hasonlítható Benevenuto Cellini faragókéséhez, mint a Borgiák mérge az atombomba pusztító erejéhez. . . Ennek az új művészetnek a neve: — film." KAROSAI KULCSÁR ISTVÁN 10 VÁRSZÍNHÁZ-NÉPSZÍNHÁZ A nagymúltú színház emlékét az utóbbi három évtizedben már csak a hadirokkant épület őrizte. Pedig a Várszínház, a főváros ma is álló, legöregebb színháza, valamikor nagy szerepet játszott a magyar színháztörténelemben. Színpadán azok a színészek szerepeltek, akik az 1837-ben megnyílt első pesti magyar színház, a majdani Nemzeti Színház alapító társulatát alkották. A Várszínház a felvilágosodás korának gyermeke. Az egykori karmelita templomot II. József császár rendeletére alakították át színházzá. József császár, birodalmi politikájában, fontos szerepet szánt Budának. Előbb a pozsonyi egyetemet költöztette ide, majd 1783-ban Budára helyezte a Magyar Királyi Helytartótanácsot, a pénzügyekkel foglalkozó Királyi Udvari Kamarát, valamint az ország legmagasabb rangú bíróságát, a Királyi Hétszemélyes Táblát. Az országos hivatalokkal együtt sok német ajkú hivatalnok érkezett, akik a vidám, bécsi hangulatú Pozsonyt hiányolták a magyar fővárosban. Aki színházi előadásra vágyott, annak be kellett érnie a Vörös Sün vagy a Fehér Kereszt fogadóban föllépő alkalmi, természetesen német társulatok előadásaival. Színház létesítése Tuschl Sebestyénnek, a pesti német színház bérlőjének ötlete volt. Ö javasolta II. Józsefnek, hogy az üresen álló karmelita templomban színházat, a kolostorban pedig kaszinót rendezzenek be. A császár a sakk-automatájáról nevezetes Kempelen Farkas udvari tanácsost bízta meg a munkálatokkal. Mielőtt a munkálatok megkezdődtek, az egykori templomot „szent- ségtelenítették’’, harangjaiból ágyút öntöttek, belső berendezését elárverezték. Az épület új külsejét az akkoriban divatos copf-stílusban alakították ki. A színház belső terének hossza 47, szélessége 17, színpadának mélysége 19 méter volt. A színpadi süllyesztőt a szentély alatti kriptába építették be. A főoltár helyén állt a színpad, öltözőkéi az egykori barátcellák szolgáltak. A színházterem háromemeletes volt. A két alsó emeleten 33 kétszemélyes páholyt rendeztek be, az udvari páholy az első emeletre került. E páholy gyakori vendége volt József nádor és felesége, Alexandra Pavlovna nagyhercegnő. A proszcéniumot, vagyis a színpadot és a nézőteret elválasztó keretet aranyozott, fehér lécek díszítették, homlokzatára a magyar címert tűzték, a művakolattal borított mennyezet szürke és kék színű mezőit klasszikus jelképekkel díszítették, középre a múzsák istenének, Apollónak a fejét festették. A színházat a budai német színtársulat avatta föl 1787. október 16-án, Ehrenberg: Der Mönch von Berge Carmel (A Kár- mel-hegyi barát) című művével. „A Várszínháznak — írja Bayer József A nemzeti játékszín című művében — igen sok előnye volt a főváros összes színházai fölött: kitűnő acusticája, barátságos berendezése, A régi Várszínház
