Múzsák - Múzeumi Magazin 1978 (Budapest, 1978)
1978 / 1. szám
SZENT MÁRTON HEG VE A Bakony északi vonulatán, Győrszentmárton közelében, Szent Márton hegyén magasodik egy hatalmas épületegyüttes: Pannonhalma, az első magyarországi Benedek-rendi apátság. Egyes középkori források szerint e tájon született 317-ben Tours szent püspöke, Márton, a kialakuló szerzetesi mozgalom egyik megindítója, pártfogója. Szerte Európában különös tisztelet övezte Márton emlékét. A magyarországi bencés rend tagjai jelentőséget tulajdonítottak annak, hogy a nagy püspök születésének helyén leltek otthonra. Az apátság alapítólevele 1001-ből való, bár Géza fejedelem már 966-ban, amikor Pannóniában még egyetlen nyugat-európai szerzetnek sem volt rendháza, építtetni kezdett itt egy templomot a bencések számára. Anonymus, a XII. század krónikása jegyezte föl: „Árpád vezér és nemesei táborba szállónak Szent Márton hegye mellett, és Szabaria forrásából mind ők, mind barmaik ivónak, és a hegyre fölmenvén s Pannónia szépségét látván, fölötte örvendezé- nek.” Géza fejedelem halála után fia, István került a trónra. Uralkodásának kezdetén fellázadt ellene Koppány, Dél-Dunántúl ura. István a főemberei előtt fogadalmat tett Szent Mártonnak, hogy ha legyőzi a somogyi vezért, a somogyi ispánság tizedét Szent Márton monostorának, a pannonhalmi egyháznak ajánlja fel. Az alapítólevél szerint a monostor és templom építése 1001-re befejeződött, és a pannonhalmi bencés apátság 1002-től a nyugati hittérítés első központjává szerveződött. A szerzetesek fő feladata a keresztény kultúra és ideológia terjesztése volt. Az 1055-ös tihanyi alapítólevél szerint a szerzetesek elsőrendű kötelessége az isteni szolgálat, a szentek dicsőítése és tisztelete, miután a királyi bőségből megkapnak mindent, ami élelmükre, italukra s ruházatukra szükséges. Az apátság rövidesen valóban részesévé válik a magyar nép történetének, ősi kultúránk és művészetünk értékeit menti át történelmünk változatos korszakain. I. László 1078-ban országgyűlést tart Pannonhalmán, 1083-ban pedig összeíratja az apátság birtokait, jogait és kincseit. A monostor könyvtárában ekkor 80 kódexet őriztek. A kincseket összeíró oklevélből következtethetünk arra is, hogy a könyvek egy része rendkívül díszes lehetett. Ugyanis a műkincsek között sorolták fel őket. E felbecsülhetetlen értékek jelentős részét ma külföldi gyűjtemények őrzik. A könyvtár mai kódexei a XIX. század első éveiben keÁrpádkori templomrész Az apátsági templom Pannonhalma látképe rültek Pannonhalmára. A legkorábbi ezek között a teljes Ó- és Újszövetség latin nyelvű szövegét tartalmazó XIII. századi Szentírás. Fél évszázad múlva, 1206-tól a pannonhalmi monostor okmánykiállító, azaz „hiteles hely" lett. Oros apát, a XIII. század elejének kiváló egyénisége, az Árpád-kori magyar bencésrend vezéralakja felismeri az írásbeliség fontosságát: lemásoltatja a régi okleveleket. A templomot védőfolyosóval látja el, ami Pannonhalmát megvédte a tatár pusztítás ellen. A művészeteket támogató Mátyás király 1486- ban a meghosszabbított keresztfolyosó és kerengő újraboltozására költötte pannonhalmi jövedelmének egy részét.
