Múzsák - Múzeumi Magazin 1978 (Budapest, 1978)
1978 / 1. szám
Amikor a mándi református templom középmezőjére, oz úgynevezett „koporsó”-ro ráfestették ezt a föliratot, bizonyára nem gondolták, hogy a frissen elkészült templom évszázadokat ér majd meg, s hogy kétszáz év után múzeumba települ, Szentendrére. Nagy időt nem is jósolhattak neki, hiszen a helyén korábban álló fatemplom is rövid életű volt. Az előző templom építésének pontos idejét nem ismerjük, az 1730-as egyházi följegyzések azonban már említik, hogy állapota romladozó. Mennyezetkazettáit a 200 éve épített templomban újra felhasználták, s ezek festési stílusából most arra lehet következtetni, hogy az öreg templom az 1600-as évek közepén készülhetett. Vagyis száz évnél valamivel tovább állt. Ezt látszik hitelesíteni az úrasztali fölszerelések egyik legdíszesebb darabja, egy ónkanna, amely az ,,In anno 1673 Die 30 Ma Mandi Mihali Czi.” föliratot viseli. Talán föltételezhetjük, hogy a benne foglalt évszám megegyezik a korábbi templom építésének dátumával. Véleményünket alátámasztja az a tény, hogy a templomi fölszerelés két óntóla 1789-es és 1793-as évszámú, tehát az új templom építése táján > ajándékozták őket az egyháznak. A mándihoz hasonló régi fatemplomok néha még a száz évet sem érték meg. Viszonylag gyors pusztulásuk oka elsősorban az, hogy építése után nem sokkal átalakították. Az ok: az 1800-as évek elején a környéken sok fatemplomot lebontottak, és a helyébe időtálló téglatemplomot emeltek. E változás hatására módosították a mándiak is templomuk külső megjelenését. Betapasztották és lemeszelték a váz- szerkezetet, imitálva a rangosabb kőtemplomokat. A Szabadtéri Néprajzi Múzeumban a templomot ebben az utóbbi állapotában állították fel. A XIX. század második felében a templom bejárata elé egy előcsarnokot építettek, ezt a késői toldalékot is elhagyták o szentendrei felállításkor. A templombelső restaurálása során, a festett táblák letisztításakor tárultak fel a régebbi templomból származó XVII. századi festett meny- nyezetkazetták. A mándi templom, a parasztácsok és templomfestők e remeklése — hiteles formájában, XIX. század eleji állapotába visszaállítva — a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum középkori települési formát őrző felső-tiszavidéki tájegysége falumagjában áll. BALASSA M. IVÁN ugyanolyan anyagokból, hasonló szerkezettel készültek, mint a parasztházak. Szatmárban, az akkor még szinte érintetlen erdőségekből hatalmos fagerendák kerültek ki, ezekből ácsolták oz épület vázát. A földre óriási talpgerendákat fektettek, gyakran minden alapozás nélkül, néha azonban a sarkok alá kődarabokat helyeztek. A talpgerendákba függőleges oszlopokat erősítettek, ezek közeit befonták, és kí- vül-belül betapasztották sárral. A mándi templom építői az egyszerű szerkezetet keresztirányú kötésekkel rögzítették. Ezek a míves kötések nemcsak szilárdították, díszítették is az épületet. Számos korabeli templom tervén látható, hogy az oszlopok és kötések külső felületét nem tapasztották be. Felépítésekor a mándi templom gerendaváza is látható, és nem voltak még karzatok. A templomot azonban
