Múzsák - Múzeumi Magazin 1978 (Budapest, 1978)
1978 / 1. szám
Bogrács hiányos volt, érért sokáig nem is figyeltek fel rá. Két „hajdúböszörményi illetőségű pór" 1858 májusában a szomszédos Szentgyörgypusztán a kukoricaföldön dolgozva, mialatt ebédje melegítéséhez ásott alkalmi tűzhelyet, bronz „kincsére talált. Vagy 20-30 bronz kard és két bronz sisak mellett hat különféle bronzból készült edény is volt benne. Ez a lelet már felkeltette az ősrégészek figyelmét, és - különösen az oldalán madárfejekkel díszített üst - egyhamar Európa-szerte ismert lett. A hajdúböszörményi bronzedények nem maradtak sokáig egyedülálló leletek. Európa különböző részein bukkantak fel hasonlók, de legtöbbjük a Kárpát medencéből származik. Számuk napjainkban is gyarapszik. Ezek az edények különböző nagyságúak és alakúak. Vannak közöttük füles csészék. Szép számmal akadnak gömbölyded bográcsok, hasonlók a pásztorok által használtakhoz, csak általában nem egy, hanem két kengyelük van. Legdíszesebbek a több liter űrtartalmú, széles szájú, tojásdad testű üstök. Végül ismerünk néhány öblös, amfóra-szerű edényt, fogantyúval ellátott serpenyő-félét, talán merítőedénynek használták. A bronzedények körébe sorolhatjuk még a hasonló technikával készült, többféle alakú szűrőket is. A csészéket, bográcsokat, serpenyőket, szűrőket egyetlen bronzdarabból alakították ki „trébelés- sel”, vagyis az anyagot fakalapács- csal lemez vékonyságúra nyújtották, s a kívánt alakra formálták. Az üstöket és amforákat már több lemezből illesztették össze, amelyeket kúpos-, vagy gondosan eldolgozott, süllyesztett fejű szegecsekkel fogtak egymáshoz. Ma is sokfelé működnek még edényeket készítő rézművesek, de a tré- belt bronzedények is hosszú időn át voltak használatban. Ezek az edények azonban kétségtelenül a bronzkorból származnak. A hajdú- böszörményi leletben is — akárcsak másutt - jellegzetes bronzkori fegyverekkel együtt kerültek felszínre. Eredetük mégis sokáig tisztázatlan volt. Mivel készítésük nagy szakismeretről és gyakorlati jártasságról tanúskodik, valamint a hasonló mintákkal díszített bronzedények a fejlettebb műveltségűnek vélt Itáliában, Bologna környékén feltárt temetőkből is nagy számban kerültek elő, ezért sokáig élt az a felfogás, hogy a bronzedények készítését a Kárpát medencében Észak-ltáliából bevándorolt mesteremberek honosították meg. A kutatók azonban kimutatták, hogy a mi bronzedényművességünk egykét évszázaddal megelőzte a Bolo- gna-környéki temetők korát, tehát az nem lehet itáliai eredetű. A Kárpátmedencében alakult ki az i. e. XII- XI. század folyamán, majd az i. e. X—IX. században élte virágkorát az a bronzművesség, amelynek hatása az észak-itáliai, i. e. IX—VII. századi bronzedényeken is fölfedezhető. E bronzedények a készítésük idejében is értékesek lehettek. Biztosra vehető, hogy vallásos szertartások kellékei voltak, hiszen a bográcsok közül kettőn is szimbolikus díszítés látható. A trébelt pontokból kialakított minták középpontjában a Napot jelképező korong áll, amely két végén madárfejben végződő bárkán úszik. A primitív képzetek szerint a halottak „lelkét” is madarak viszik át a túlvilágra. A szimbolikus ábrázolás a mintát viselő edények kultikus rendeltetéséről tanúskodik. Bronzkori bronzedények, kisebb számban ugyan, mégis találhatók a Kárpátokon kívül is. Az Észak- Németországban, Dániában, Svédországban találtakat a kutatók egyöntetűen import daraboknak tekintették eddig. Sőt B. G. Lindgren Ősi A Kárpát-medencében sem egyforma a bronzedények előfordulása. Legsűrűbben a Nyírségben és annak környékén találhatók. Ezen a vidéken az i. e. XII—IX. századi bronzleleteknek se szeri, se száma, ezért jogosan tételezhető fel, hogy itt ebben az időben magas szintű volt a bronzművesség. Termékei mesz- szire, így Európa északi részébe is eljutottak. Természetesen nem minden Észak- Európában lelt bronzedény készült a Kárpát-medencében. Bármennyire hasonlatosak is az itteniekhez, díszítésükben sok az eltérő vonás. Minél távolabbi lelőhelyről származnak, annál inkább eltérnek mintázatuk elemei az itteniekétől, s annál inkább kevesebb rajtuk az itteniekre jellegzetes díszítőelem. Az importált darabokat az északeurópai bronzművesek utánozni kezdték, s hogy volt mit alapúi ven- niök, az kétségtelenül a Kárpátmedence, közelebbről a Nyírség egykori mestereinek érdeme, akik az i. e. I. évezred fordulója táján a bronzművességben vezető szerepet töltöttek be Európában. PATAY PÁL svéd kutató, felfigyelve arra, hogy mennyire hasonlatosak a kárpátmedenceiekhez (egy Kostraede-ben talált szűrő például a Tiszavasvári- ban lelthez), gyártásuk helyéül Magyarországot nevezte meg. 5
