Múzsák - Múzeumi Magazin 1978 (Budapest, 1978)
1978 / 1. szám
Francisco de Goya y Ludentes az európai fejlődéstől elmaradott Spanyolország középkori viszonyokba ragadt paraszti tartományának, Aragóniának kicsi falujában, Fuendeto- dosban 1746-ban látta meg a napvilágot. Amikor a kis Francisco 14 esztendős volt, apja, a félig paraszti sorban tengődő aranyozó, családjával együtt Zaragozába költözött. Francisco a közepes képességű Jósé de Luján festő műhelyébe állt be inasnak. Húsz évesen éppen csak az írás és olvasás, no meg a festőmesterség elemeinek ismeretében, útnak ered, hogy meghódítsa a fővárost, Madridot. Néhány megtakarított garason kívül egy jegyzőkönyvecskét vitt magával, a fővárosban jelentősebb állásba jutott földik névsorával. A műveletlen, parasztosan darabos mozgású fiú a fővárosban nem aratott sikert, s tovább utazott Itáliába. A pármai akadémia 1771-es pályázatának verseny-okmányaiban már említés .történik kiváló ecsetkezeléséről és erőteljes kifejező készségéről. Visszatérve Itáliából, egy zara- gozai szerény templomba készült munkája sikert hozott. Ekkor még csak néhány angyalfej és természetes, a valóságból ellesett mozdulat sejteti az eljövendő tehetséget. Az első siker több megrendelést hoz Zaragozában, de Goya a fővárost akarja meghódítani. Az alig csiszolódott fiatal festő a Madridban jelentősebb szerepet játszó földijének, a Bayeu festőcsalád idősebb tagjának segítségére számított. 1773- ban feleségül vette Francisco Bayeu húgát, Josefát. Bayeu szerezte számára az első hivatalos megbízást: a Szent Borbáláról elnevezett királyi gobelinszövő műhely részére néhány karton elkészítését'. Egymás után készülnek a fiatal festő egyéni hangját érvényre juttató remekek: A napernyő, a Tánc a Manzanares partján, a Négy évszak, az Esküvő, a Szembekötősdi.