Múzsák - Múzeumi Magazin 1978 (Budapest, 1978)
1978 / 1. szám
Diderot századának kiemelkedő filozófusa, ő közelíti meg korában legjobban a dialektikus materializmust; panteizmusnak mondott személytelen, a természet erőivel azonosított istenhite független a tételes vallásoktól. Egyúttal a modern dramaturgia és színháztudomány megteremtője, a tudományos igényű ismeretterjesztés megalapozója. Regényíró, aki eszméit ugyanúgy ki tudja fejezni tragikus történetekkel, mint pajzán-erotikus humorral. Ifjú éveiben — pénzkeresés okából — bárkinek napok alatt rögtönzött egy- egy publicisztikai vitairatot, humoros regényt, vagy akár kötetre való szerelmes verset. Az irodalomtörténet máig sem tisztázta összes műveinek jegyzékét, számos, mások neve alatt megjelent könyvről gyanítják, hogy Diderot írta. Mindemellett szenvedélyes könyvgyűjtő, változatos szerelmek hőse. Tudományosművészi-kortörténeti kalandregénybe illő életének egyik érdekes mozzanata, hogy levelezésben állt a filozófia iránt élénken érdeklődő Katalin cárnővel. A forradalmat és. a köztársaságot előkészítő Diderot ugyanúgy lelkesedett az okos és franciául kitűnően író cárnőért, mint ahogyan a cárnő a forradalmár filozófus-íróért. Egy ideig Katalin vendége Szentpétervárott, az Ermitázs- ban. Később Katalin tette lehetővé, hogy mentesüljön anyagi gondjaitól, és szerkeszthesse azt az enciklopédiát, amely előkészítette a királyok, császárok, cárok bukását. Diderot-t következetessége, tudása, példátlan szervező és lelkesítő ereje Optikai eszköz Hadihajó tette az Enciklopédia lehető legalkalmasabb szerkesztőjévé. Miközben szerkesztett, állandóan továbbtanult, hogy elbírálhassa a kéziratokat, és közben kitanult néhány ipari szakmát is, hogy megírhassa az Enciklopédiában. A nagy mű szövegóceánjának közel egyharmadát ő maga írta. Mégis szüksége volt társszerkesztóre, mert a matematika és az éppen akkor új utakra induló természettudomány számos ága szakembert követelt. Kitűnő szerkesztőre talált D’Alambert-ben. Jean le Rond D’Alambert (1717— 1783) egy szépasszony és egy arisztokrata körökben otthonos, befolyásos és gazdag mérnökkari tiszt törvénytelen fia volt. Már kamaszkorában matematikai csodagyermek: apja és baráti köre ugyanúgy szívébe zárta, mint anyjának váltogatott, rendszerint a legmagasabb körökbe tartozó szeretői. Iskolai pályafutása diadalút volt, már egyetemista korában a tudósok magukkal egyenrangúnak tekintették, tudományos felismerései máig is alapvető- ek. Egyszerre készült jogásznak és matematikusnak. 21 éves korában elismert jogtudós, 24 éves fővel a természettudományok akadémikusa. Viharos életű férfi, előkelő hölgyek szeretője. Tudományos cikkéinek stílusa felér a legjobb írókéival. Kapcsolatai révén mindig el tudta érni, hogy az Enciklopédia köteteit ne tiltsák be veszélyesen haladó eszméi miatt. Pedig ez a diplomáciai játék csak mellékes része D'Alam- bert társszerkesztői munkájának. A matematikai és a természettudományos ismeretek korszerű összegezésében ugyanolyan szervező-irányító szerepet tölt be, mint Diderot a mű egészében. D’Alambert írja az Enciklopédia előszavát is, ezt a tudománytörténetben máig érvényes gondolatokat tartalmazó tanulmányt, amely új tudományelméletet és a tudományok rendszertanát teremti meg. A húsz évig tartó szerkesztés végül is létrehozza „a művészetek, tudományok és mesterségek" mindaddig példátlan összefoglalását, a feudalizmussal és a klerikalizmussal szembeforduló polgári világnézet alapjait, a nagy francia forradalmat előkészítő eszmék összegezését. Sem a felvilágosodásnak, sem az Enciklopédiának nincs egységes világnézete: filozófiailag is, politikailag is heterogén volt. Szerzőit az tartotta össze, ami ellen küzdöttek. A később uralomra került polgárság minden ideológiai ellentmondása csírájában tetten érhető az Enciklopédiában. A feudalizmus elleni küzdelemben természetes társ volt a liberális, a forradalmi demokrata és az utópista szocialista; a klerikaliz- mus elleni küzdelemben együtt harcolt az egyházi befolyást és a tételes vallásokat elutasító istenhívő, az anyagi világon kívüli lehetőségek megismerését tagadó agnosztikus és az ateista. S akik a forradalom győzelme után egymás ellen fordultak, előbb együtt szálltak szembe a feudális királysággal és ideológiai támaszával, az egyházzal. E Franciaországra, majd Európára ható, idővel világméretűvé váló szellemi forradalomnak volt része a Nagy Francia Enciklopédia. HEGEDŰS GÉZA
