Múzsák - Múzeumi Magazin 1978 (Budapest, 1978)
1978 / 1. szám
attika zárja le. A boltozat tojás alakú. A Lánchíd felöli bejárat - a híd stílusának megfelelően — klasszicista." A Vasárnapi Újság így tudósította 1856. április 27-én olvasóit: „A Lánchídon áthaladva, alig néhány lépésnyire a hegy tövében, ott tátong az alagút féltojás alakú öble. Az öböl szájához lépve egy hosszú lámpasorozat tűnik fel, mely a kijárásnál csak szikraként csillog, míg az egész fénytengert áraszt a roppant boltozat alatt.” A gyalogos forgalom 1856. március 6-án, a kocsiforgalom 1857. április 30-án indult meg. Az első fogat azonban már 1855-ben átrobogott az alagúton. Hárman ültek a kocsiban: örményi József titkárával, Baumgartennal és Clark. Kezdetben csak ünnepnapokon és vasárnapokon járhattak az alagútban a gyalogosok. Két krajcárt kellett fizetni. A katonák ingyen mehettek. Hatvanöt nap alatt a bevétel 5698 forint és 44 krajcár volt. Egy-egy nap 87 forint. Később a gyalogosoktól már csak egy krajcárt kértek, a lóért pedig három krajcárt. Az alagút igénybevételéért 1918-ig fizetni kellett. Dudumi Demeter 1858-ban könyvet írt Pestről. Az Alagútról feljegyezte: „Már tervbe van véve a rakpart rendezése az Alagút torkolata s a Lánchíd körül. Ha elkészül, akkor ez a környék olyan mesteri műnek bizonyul, melynek nincs párja nemcsak a Monarchiában, hanem egész Európában!” A Lánchíd valóban az alagúttal együtt vált teljes értékűvé. Az alagút, a Lánchíd meghosszabbításaként közelebb vitte Pestet Budának a Várhegyen túli feléhez, s a Vízivárost a Krisztinavároshoz. S jelképesen az alagút lánchídi oldalától indul az ország főközlekedési útvonalainak kilométerszámozása: itt áll ma is a szoborral jelzett nulla kilométerkő. A Budai Polgár című alkalmi újság 1945. május 20-án így írt: „A héthetes ostrom alatt a náci és a nyilas gengszterek az Alagútnak bombák ellen védelmet nyújtó útvonalán megfelelő óvóhelyet találtak. A felszabadulás után az Alagútbán a roncsok több méter magasan tornyosultak.” A budapestiek hamarosan rendbehozták az alagutat. 1973-ban pedig korszerűsítették. A mai, modern alagút hossza 349,66 méter. Kapuzatának magassága a Clark Adóm térnél 10,73, az Alagút utcánál 11,61 méter. A falazat 82—100 centiméter vastag. Új, 10 centiméter vastag acélbetétes a szigetelés. A járművek elhasznált égéstermékeit szivattyúszerkezet szívja el. Három automata percenként 2600 köbméter levegőt cserél. A falban műszerek mérik a levegő szénmonoxid-tartalmát. Az alagútban 180 nátriumgőzlámpa világít, 100 és 800 lux közötti fényerővel. A fény a bejáratoknál a legerősebb, középfilé fokozatosan gyengül. így a gépkocsivezetők szeme hozzászokhat a természetes után a mesterséges fényhez, majd ez a folyamat fordított sorrendben ismétlődik. A belső burkolatra nyolcezer négyzetméter fehér és kék üvegmozaik került. A csempék könnyen moshatók. D. Diderot J. D'Alambert LÁSZLÓ MIKLÓS A VILÁGFORMÁLÓ LEXIKON Az emberi kultúra történetében nincs még egy olyan fontos ismereteket ábécé sorrendben összefoglaló tudományos gyűjtemény, mely a Nagy Francia Enciklopédiához hasonló mértékben forradalmasította volna a köztudatot. Műfaját szerkesztői felettébb szerényen, dictionnaire rai- sonné-nek, értelmező szótárnak nevezték. A 28 kötet szerkesztése és kiadása 1751-től 1771-ig tartott, s a függelékként kiadott kötetei csak 1780-ra készültek el. Ha nyomon akarjuk követni történetét, 50 esztendővel kell visszalépnünk. A XVIII, század első negyedére Franciaországban a polgári fejlődés termelési viszonyai már túlhaladták a feudalizmus abszolutisztikus formáit, amelyek XIV. Lajos századában még segítették a polgári haladást. A franciák által Nagy Századnak nevezett korszak előkészítette a Fény Századának, a felvilágosodás XVIII, századának gondolkodását: Colbert közgazdasági elmélete és gyakorlata, Descartes filozófiájának ésszerűség-kultusza, Pascal filozófiájának kritikai szelleme, valamint Moliere és Racine dramatikus-költői valósága volt a szellemi előzmény. A gyorsan változó termelési viszonyok, a polgári rétegek gazdagodása, a dolgozó tömegek fokozódó nyomorodása, a viszonylag változatlan jogrenden belül olyan állapotot teremtett, amely már a társadalom intézményeinek és ideológiájának bírálatát sürgette. Az előző századtól örökölt kritikai szellem, a jelenségek tudományos vizsgálatának igénye adta az eszközöket az anti- feudalizmus és az antiklerikalizmus elleni harchoz. Ez az irányzat készítette elő a századvégre be is következő forradalmi változásokat. A szellemi mozgalomhoz pedig széles körök számára fel kellett mérni, mit is tudunk a világról. A XVIII, század francia irodalmában már az első évtizedtől kezdve találkozunk a felvilágosodást előkészitő kritikai jelenségekkel. Az addigi világkép elavulását jelzik Lesage regényei és drámai művei, Voltaire korai irodalmi és tudományos tevékenysége, Montesquieu kezdeti, maró gúnnyal megírt szépirodalmi művei, majd a merőben új szempontokat felvető tudósok: a modern természetrajzot előkészítő Buffon, a kapitalista közgazdaságtant megalapozó fiziokrata Quesnay és Turgot, valamint a modern vegytant megteremtő Lavoisier. Az új szellemi törekvések akkor kristályosodnak egységes mozgalommá, amikor 1747- ben Montesquieu főművében, A törvények szellemé-ben a jogrend elavultságát bizonyítja, és Lamettrie doktor, Az embergép című könyvében — egymásról nem tudva, de egyidőben — hirdeti meg a materializmust. Az új irodalom és tudomány igen sokat kap a közelmúltbeli és a kortársi angol tudománytól és filozófiától. Angliában már a XVII. században lejátszódott a polgári forradalom. Az angol polgárság végül kiegyezett a királysággal, de az új angol királyi rendszer lényegében már nem feudális, hanem kapitalista jellegű volt. Ott már le lehetett írni olyan igazságokat, melyek hangoztatása Franciaországban még börtönnel fenyegetett. A francia felvilágosodás előzményeként figyelembe 19
