Múzsák - Múzeumi Magazin 1978 (Budapest, 1978)
1978 / 4. szám
Lovagalakos kályha Valaha a tűzhely volt a lakás központja, itt sütöttek, főztek, melegedtek. Funkciói csak jóval később, a lakás tagozódásával váltak külön. A kora középkorban Közel-Keleten és Észak-Európá- ban már kőből vagy sárból építették a meleget adó kemencét. A melegsugárzás fokozására a sárkemencékbe bögréket, majd négyszögletes formájú, úgynevezett kályhaszemeket ágyaztak. Az ilyen felépítésű szemeskályhák szerte Európában, Magyarországon is elterjedtek. Legkorábbi formáját egy falképről ismerjük: Konstanzban, egy XIV. századból fennmaradt freskón, a szobában szemeskályha áll. A négyszegletes kályhaszemek kezdetben nyitott, bemélyülő elülső oldalát a XIV. században kezdték egyenes lappal lezárni. A zárólapot változatosan díszítették. Ilyen kályhacsempékből építették fel azután a díszkályhákat, amelyeket ólommáz felhasználásával még tovább színeztek. A díszkályhák először csak királyok, főurak várait, palotáit, fogadószobáit fűtötték, lassan kiszorítva a kőkandallókat. A díszkályhákat szorosan a falhoz építették, és a szomszédos helyiségből fűtötték. A kor kályháinak a padkára épített alsó része szögletes, az erre illeszkedő kisebb felső része toronyra emlékeztet. Felépítésük és díszítésük egyaránt alkalmazkodik a gótikus építészethez és belső térkiképzéshez. A kályhák csempéin a lovagvilág figurái, mesealakok, geometrikus minták, fantáziaszülte állatok, az Ó- és Újszövetség ismert alakjai, címerek láthatók. A XIV. századi Magyarország díszkályháiról a budai és visegrádi ásatások adtak hírt. Nagy Lajos kastélyaiban, palotáiban, sárga, zöld és barna mázas csempékből építették a kályhákat, és Anjou címerrel, liliommal vagy mesejelenetekkel díszítették. Zsigmond magyar király és német-római császár újjáépíttette budai és vidéki palotáit. A külföldCSERÉPKÁLYHÁK, KÁLYHACSEMPÉK ről hívott mesterek igyekeztek az épületek külső és belső pompáját fokozni. A díszkályhákat valószínűleg a Budához közel eső nyéki udvari fazekasműhely készítette. Az ásatásoknál előkerült kályhacsempékből rekonstruáltak egy kályhát. Ennek alsó, szögletes részén domborított csempék lehettek, a Zsigmond alapította Sárkány lovagrend címerével és a sün meg a nyúl versenyét ábrázoló képpel. A felső szögletes részt Zsigmond-címeres csempesorból, áttört, mérmű- ves fülkés csempékből rakták, s legfelül háromszög alakú, áttört pártázat következett. Az udvari műhely fénykorában, a XV. század második felében készült az úgynevezett lovagalakos kályha. Régészeti leletek és külföldi analógiák alapján sikerült egy olyan kályhát rekonstruálni, amelyen áttört, mérműves, fülkés csempék alkotják a díszkályhát - az alsó csempesor kivételével. A csempék konzoljain szoborszerűen mintázott szentek, próféták láthatók. Fő ékességei a lándzsát tartó lovast és a címereket tartó angyalt ábrázoló csempék. Ez a díszkályha egyike Európa legszebb késő gótikus kályháinak. Csempéi mintául szolgáltak nemcsak a kisebb hazai, hanem számos külföldi udvari kályhásműhelynek is. Mátyás király reneszánsz udvarába olasz mesterek hozták el a majolikatechnikát, s ezt kályhacsempéken is alkalmazták. Az uralkodót gyakran ábrázolták kályhacsempén. A XVI. századtól kezdve a Felvidéken és Erdélyben is feltűntek a magyar kályhások remekei. A figurális díszítés mellett tért hódít a növény- vagy geometrikus mintázatú kályhacsempe. A Felvidéken a kék alapon fehér, Erdélyben a fehér alapon kék színű ónmázas díszítést kedvelik. A XVII. századból már ép kályhák is fennmaradtak. Besztercebányáról, a Turcsányi házból vásárolt meg egy ilyen kétrészes, nagy méretű, lábakon álló kályhát az Iparművészeti Múzeum. Csempéi kék alapon fehér mintázatúak. A domborzatos mintázatot tulipán és más virágok kombinációjából alkották. A pártázatot a felvidéki építészetre emlékeztető balluszter sor zárja le. A kályhák keleti eredetű növényi mintázata és késő reneszánsz díszítőelemei tovább élnek Erdélyben a XVIII., sőt még a XIX. században is. A cserépkályha felépítése 300 éven át nem változott. A csempéket a kisebb-nagyobb műhelyek fazekas-kályhásai, faragott minták után, sokszorosítással készítették. A díszítést azonban gyakran előképek után mintázták meg. A barokkban a csempék egyre nagyobbak lettek, majd a formázás, égetés, festés technikai fejlődése eredményeként a kályha alakja is megváltozott. Nagy méretű oldalakkal építették, s a kor művészeti stílusa szerint díszítették. Az egyes országokban különféle módon megformált barokk, rokokó, copf stílusú kályhák nagyobb része fajansz, azaz ónmázzal festett. A XVIII, században létesített holicsi manufaktúrából származik a lábakon álló, szürkésfehér alain
