Múzsák - Múzeumi Magazin 1977 (Budapest, 1977)
1977 / 2. szám
meg lírai intimitással. Zombory Lajos főként állatfestőként ismert, Szüle Péter portrékkal, alakos kompozíciókkal, aktokkal szerzett elismerést. Zádor István tevékenységét rézkarc technikával készített grafikái alapján jegyzi a művészettörténet. Kevésbé ismert festészeti munkássága, - pedig olajképei szorosan tartoztak a szolnoki művésztelepen a század első évtizedében kialakult dekoratív posztimpresszionista stílushoz. Gyakran megfordult a század elején Szolnokon Koszta József, s Nagybányáról Szolnokra költözött. Ide köti „Vízhordó lányok" című festménye. Később Szentesen telepedett le, s valójában ott teljesedett ki sajátos művészi világa, melyhez azonban már a szolnoki táj és nép erős élményanyagot adott. Az első világháború nem kímélte a Tisza-híd közelében fekvő telep épületeit sem. A Tanács- köztársaság idején sok művész, köztük főként Borta Ernő, Zádor István, Pólya Tibor, Pólya Iván plakátokkal, újságrajzokkal, cikkekkel segítették a Tanácskormány célkitűzéseit. A szolnoki „Munkás" című lap pedig 1919. április 19-i számában visszahívta a telepre a művészeket, ahol a háború alatt kórházat rendeztek be. A mű- vésztelep két világháború közötti tevékenységében jelentős szerepet vittek a Pálya testvérek. Pólya Tibor kitűnő szervezőképességével a telep életének lelke volt. Sokoldalú, tehetséges festő, grafikus, jellegzetes alakja a korabeli fővárosi művészéletnek is. öccse az ő hatására választotta - szobrászati tanulmányai ellenére - a festészetet hivatásául. Hasznos évek kapcsolják Szolnokhoz Aba-Novák Vilmos művészetét is. A törzstag művészek mellett minden esztendőben érkeztek a telepre meghívottak, főként fiatalok. Az első évtizedben Fényes Adolf, Szlányi Lajos, Zombory Lajos nyári iskolájának diákjai, a negyvenes évek elején Gallé Tibor tanítványai. Ehhez az időszakhoz tartozik még Udvary Dezső, Kléh János, Vidovszky Béla és Jávor Pál tevékenysége, s az egyik alapítóé, Olgyay Ferencé, akivel Lyka Károly is nagy reménységgel foglalkozott. Az alkotók többsége csak a nyári hónapokat töltötte a telepen. Munkásságuk éppúgy tartozott a budapesti művészeti élethez, mint a szolnokihoz. Évenként közös tárlatokat rendeztek a kolónián, illetve a Művészeti Egyesület kiállítóhe'lyiségében, és „szolnoki művészek” csoportjaként állítottak ki időnként a fővárosban. 1926 óta tagja a telepnek Chiovini Ferenc. A harmincas évek végén találkozunk Pátzay Pál, a debreceni Gáborjáni Szabó Kálmán, Mattioni Eszter, Basilides Barna és Bernáth Aurél nevével. Borbereki Kovács Zoltán is éveket tölt a telepen. S bár 1943-ban a szobrász Keré- nyi Jenőt is vendégtaggá választják, itteni munkássága a háború miatt már nem válhat a telep történetének szerves részévé. A II. világháború után tragédiákkal terhes változások következtek be a művésztelep életében. Az idős Fényes Adolf alig érte meg a felszabadulást, kiesett a sorból Révész Péter Pál, Áldor László, Förstner Dénes. A világháború igen nagy rombolást végzett a telep épületeiben is. Lassan indult meg az élet, fontosabb feladatok előzték meg a műtermek újjáépítését. A Szolnoki Művészeti Egyesület gyakorlati tevékenysége megszűnt, utolsó akciója a „Szolnok a magyar képzőművészetben" címmel, a vármegyeházán rendezett nagy retrospektív kiállítás volt. 1948- tól a műtermek helyreállításának ütemében költöznek a műtermekbe Chiovini Ferenc, Benedek Jenő, Botos Sándor és a harmincas évektől itt dolgozó kiváló fametsző-grafikus Patay Mihály. 1953—58 között fest a telepen a Bajáról érkező P. Bak János, s itt dolgozik már, bár a kolónián kívül Baranyó Sándor. 1956-tól, már a Képzőművészeti Alap támogatásával helyreállított tizenkét műteremben folyik a munka. Ekkor költöznek a telepre azok a művészek, akiknek tevékenysége évtizedekig, illetve a mai napig jelzi a telep felszabadulás utáni történetét. Antal Ilona 1965-ig, Palicz József és Gácsi Mihály 1974-ig kapcsolódott Szolnokhoz. Mészáros Lajos korai halála 1971-ben vetett véget pályájának. A mai Szolnok művésztelepét Chiovini Ferenc, Baranyó Sándor, Berényi Ferenc, Bokros László, Fazekas Magdolna, Meggyes László festőművészek és Nagy István, Simon Ferenc, Szabó László szobrászművészek, Bokros Júlia keramikus tevékenysége jelenti. Valamennyien más-más arcú művészek, olyan végletekben, mint • Chiovini Ferenc realizmusa, Baranyó Sándor expresszivitása, vagy Bokros László iskolákhoz aligha sorolható sokszínű egyénisége. Valahol, mélyen mégis nyomot hagyott bennük a nagynyugalmú táj, a folyók, füzesek, halászok, tanyák világa, hol drámai erővel, másutt meg líraion, mint a fátylon áttetsző valóság. Szolnoki iskola nincs, nem is volt. A művésztelep nem közös vonások kialakításával jeleskedett, de otthont adott művészeknek, hogy a népi realizmus utón, mely Pettenkofent és Aggházyt, Deák-Éb- nert, Bihari Sándort, Fényes Adolfot, Perlmutter Izsákot, Koszta Józsefet, Pólya Tibort vagy Aba- Novákot jellemezte, szóhoz jussanak a mai kifejezésformáikat kereső új nemzedékek is - a hetvenöt éves művésztelepen. EGRI MÁRIA Aba-Novák Vilmos: önarckép Pólya Tibor: Éjjeli kávéház Zádor István: Fényes Adolf portré
