Múzsák - Múzeumi Magazin 1977 (Budapest, 1977)
1977 / 2. szám
Pongrácz Károly, Szlányi Lajos és Vaszary János nevében — „terjedelmes memorandumot” nyújtott át Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszternek, amelyben a szolnoki művésztelep létrehozására kérte föl a minisztert. Wlassics így válaszolt: „Hazai festőművészetünk magyar jellemvonásainak kifejlesztése érdekében hozzám intézett ama kérelmét, hogy Szolnokon, mint a magyarság egyik gócpontján, egy festőkolónia létesíttessék, pártolóra méltónak tartom. Fölhívom azonban tek. urat, hogy a tervezett festőkolónia sikere érdekében nyújtson teljesebb biztosítékot arra, hogy azok a művészek, akik tek. uraságodat hivatkozása szerint kérelmében támogatják, idővel tek. urat magára nem hagyják. Mielőtt tehát a település érdekében a vármegyével érintkezésibe lépnek, szükségesnek tartom, hogy az ön beadványában fölsorolt művészek az itt visszamellékelt kérelmet személyesen írják alá, azzal a záradékkal, hogy amennyiben az óhajtott műtermek létesülnének, azok legalább három nyári időszakon át való ihasználatára s a helyszínen évenkimt legalább egy-egy kiállítás rendezésére magukat, esetleg minden egyéb segélynyújtás nélkül is kötelezik...” A művészek kötelezték magukat évente legalább egy szolnoki kiállítás megrendezésére, valamint arra, hogy három évig a nyári hónapokat a kolónián töltik. 1901. április 28-án létrejött a Szolnoki Művészeti Egyesület, amelynek alapszabályzata meghatározta mindazokat a feladatokat, amelyek a művésztelepi alkotómunka folyamatosságát, hatékonyságát biztosították. Tevékenységük köréhez tartozott a műtermek karbantartásától, fűtésétől, világításától kezdve az ehhez szükséges költségek megteremtéséig, a telep épületeivel, a művészek érkezésével és távozásával, különféle kérelmeivel, a kiállításokkal kapcsolatos mindennemű adminisztráció, felelősségvállalás kötelezettsége. A mindenre kiterjedő figyelemmel készített szabályzat meghatározta a művészek jogait és kötelezettségeit a műtermek használatától kezdődően a létesítendő múzeum és képtár számára évente átadandó műalkotásig. A Szolnoki Művészeti Egyesület első feladata volt a műtermek felépíttetése a Tisza és Zagyva találkozásánál, a régi szolnoki vár helyén fekvő hatalmas park ölében. A városközpont közeli, öles fák közé rejtett terület kitűnőnek bizonyult az alkotó munkáihoz. Az építkezés jól haladt, s 1902. június 29-én átadhatták a honfoglalóknak; Bihari Sándor. Fényes Adolf, Hegedűs László, Mihalik Dániel, Olgyay Ferenc, Pongrácz Károly, Szlányi Lajos és Zombory Lajos festőművészeknek. Hogy több más sikeres és sikertelen századvégi kísérlet után Szolnokon is felmerült a művésztelep létesítésének gondolata — nem volt előzmények nélkül való. A két folyó tájára települt alföldi város évszázadok óta jelentős vízi átkelőhely volt, ill. fontos szerepet vitt a közlekedésben, kereskedelemben. A művésztelep tulajdonképpeni előtörténete a szabadságharcnál kezdődik. Az osztrák hadakkal járta ugyanis hazánkat egy katonatiszt festőművész, August von Pettenkofen. A hadjáratnak rajzokban való megörökítése volt a feladata. A szolnoki csata alkalmával 1849-ben került először Szolnokra, s olyan hatást tett rá a vidék, a falusi köntösét még éppen csak lazítgató város, a két folyó faunája, a puszta szépsége, az emberek ruházata, a cigányok egzotikus szokásai, hogy elhatározta: feltétlen visszatér ide festeni. 1851-ben vissza is jött, s ezután vagy harminc esztendőn keresztül téli párizsi tartózkodását szolnoki nyarakkal váltogatta. Pettenkofen nyomában előbb osztrák művészek keresték fel Szolnokot, majd felébredt iránta a Münchenben, Párizsban dolgozó magyar művészek érdeklődése is. A múlt századi Szolnok jó témát nyújtott az akkor divatos plein-air és zsáner festészet művelői számára. A tájban rejlő festőiséget, a szabad levegő atmoszférikus hatásának hangulatait keresők mindent megtalálhattak itt a sík pusztától a poros országútokig, párás-ködös folyópartoktól a drámai naplementékig, viharos felhő- szakadásoktól szelíd pipacsos, vadvirágos rétekig. A népi életkép kedvelőit pedig a pásztorélet, a cigánykaravánok, vásárok eleven kaval- kádja, a parasztszöbák berendezése, a mázas cserépedények, hímzett kendők, különféle munkafolyamatok jelenetté formálható témája vonzotta ide. Pettenkofent követte Johann Gaulbert Raffaít, Leopold Carl Müller, Otto von Thoren, Pettenkofen: Magyar lóitató Tina Blau. Az osztrákok mellett német festők is dolgoztak Szolnokon, többek között Heinrich Lang, Tina Blau férje is. A magyar művészek között említsük Sterio Károlyt, akiről a nemrégen megjelent monográfiáig alig tudtunk, meg Bőhm Pált, akinek Münchenben kiteljesedő művészetére nagy hatással volt a Tisza partján töltött időszak, majd Aggházy Gyulát, Deák-Éb- ner Lajost és Bihari Sándort. Deák-Ébner ugyanúgy váltogatta párizsi tartózkodását a szolnokival, mint Pettenkofen. Szolnokhoz kötődése nem szűnt meg a múlt század második felének párizsi korszakával, az 1900-as évek elején újra visszatér Szolnokra, fiatalkori vásári témáiért friss alföldi impressziókért. Bihari Sándort viszont első látogatása egész életére eljegyezte Szolnokkal, a telepnek alapító tagja, tevékeny művésze haláláig. A század végén, s az 1900-as évek elejétől több olyan művész dolgozott Szolnokon, akinek tevékenysége több-kevesebb szállal kapcsolódik a művésztelep történetéhez. Szolnok közel fekszik a fővároshoz, a Művész Egyesület a meghívottaknak jó munkalehetőséget biztosított, a művészbarátok között kellemesen tölthető néhány hét vagy hónap vonzotta a művészeket. Szolnok máig nem adott olyan jellegzetes művészi vonásokat, mint Nagybánya, vagy újabban Pécs, Hódmezővásárhely. Minden alkotó egyénisége szerint alakította témáját. Nincs módunk itt arra, hogy minden Szolnokhoz kötődő művészről említést tegyünk, így csak azokról emlékezünk meg, akik hosszabb ideig dolgoztak a telepen, s munkásságuk jelentős hatással volt az ottani művészekre. A művésztelep első éveiben Fényes Adolf jelentős „Szegény emberek” című, napszámosok, parasztok életével foglalkozó realista sorozatának utolsó remekeit festi itt, s később nyaranta igen gyakran járt Szolnokra. Szlányi Lajos, Olgyay Ferenc és az igen korán, 1910-ben elhalt Mihalik Dániel a szolnoki táj következetes vallatói. Képeiken a két folyó költői hangulatai, párás reggelek, vörös naplementék, a vízi élet, halászat, faúsztatás, a zagyva-parti Tabán aprócska házsorai jelennek Zombory Lajos: Vártemplom télen 3
