Múzsák - Múzeumi Magazin 1977 (Budapest, 1977)
1977 / 1. szám
VASÖNTÉS ÉS MŰVÉSZET da, Debrecen. A kutatás ezután a tárgyak eredetére irányult. Lehoízky Tivadar, Bereg megye tudós levéltárosa 1881-ben, három hatalmas kötetben, megjelentette Bereg vármegye monográfiáját, ebben részletesen ismerteti a munkácsi és Munkács környéki vasgyártás történetét. Kitűnik ebből, hogy Munkács közelében, a selesztói völgyben már a XVII. század elején is öntöttek vasat. Ez a tevékenység a XVIII, században úgy felvirágzott, hogy nemcsak Bereg vármegyét és környékét látták el vasöntvényekkel, hanem Lengyelországba is szállították gyártmányaikat. 1871-ben és 1872-ben pesti és bécsi kiállításokon aratnak nagy sikert a munkácsi vasöntők, Lehoczky a művében sok gyártmányt felsorolt, ezzel utat mutatott a múzeoló- gusoknak: mi mindent is kereshetnek a gyűjtőterületen. A tárgygyűjtésnél számolni 'kellett azzal, hogy az utóbbi évtizedekben éppen a már nem használatos vastárgyak pusztultak el leginkább. Fatárgyak tömegesen maradtak meg padlásokon, lomtárakban, textíliák is megmaradtak ládák fenekén, de a vas után, a vasgyűjtő hónapokban az iskolás gyermekek minden zugot felkutattak. Lassan mégis gyűltek a tárgyak: egy több mázsás, XVIII, századi ha- muzsírfőző üst került elő, aztán díszített mérleg, áttört díszítésű dísztálak, képkeretek, gyertyatartók, serleg, asztali óra, tintatartók, díszes kis asztalok, különböző szerkezetű, díszes záróval ellátott vasalók - finom, szép vasöntvények. Már a XIX. század elején széles körben elterjedtek az öntöttvas kályhák, békerültek a főúri kastélyokba a nemesi udvarházakba, a rektorok szobáiba, a falusi iskolákba. Nagy változatossággal készültek. Vannak, amelyeket dobozszerű elemekből állítottak össze, másokat csak két vagy három, nagy darabban öntöttek meg. A Lányai kastély múlt század elején készült kályhája gótikus tornyot utánoz. Nagyon szépek a tetejükön vízpárologtató kehellyel vagy tányérral ellátott kályhák. A legegyszerűbb oldalát is díszesen öntötték, az áttört mívű ajtók sokszor ön- tészeti remekek. Van, amelyet plasztikus virágfűzérekkel, van, amelyet oroszlánfejjel díszítettek. Találkozunk rajtuk idillikus, mitologikus és vadászjelenetekkel, a sárkányölő Szent Györggyel, kuruc vitézzel. Az irodalomtörténet számon tartja a Csokonai debreceni síremlékének felállításával kapcsolatos úgynevezett „Árkádiái per”-t. A síremlék, öntöttvasból, a munkácsi öntödében készült. Néhány hasonló, kisebb méretű síremlék a múzeum gyűjtőterületének kis falusi temetőiben is található. A múlt században, jelesebb vagy módosabb emberek sírja fölé emelték őket. Formájuk, díszítésük változatos. Az a 120—150 év, amelyet a szabadban állottak, alig rongálta őket. Mellettük a kő megrepedezett, szétporladt, az öntöttvas azonban megőrizte eredeti formáját, szépségét. A múlt század közepétől terjedt el a petróleum világítás. A vasöntők az üveg lámpatestek számára talpas, kehely formájú, áttört díszítésű tartókat készítettek. Az öntvényeket a legtöbb esetben befestették bronzos festékkel. A vásárlók igényelték így. Azt gondolták, hogy ha olcsó vasból vannak is, legalább hazudják a drágább rezet. Most, amikor letakarítják róluk a festéket, tűnnek elő igazi szépségükben. Egyik-másik díszesebb példány sokszor 70, vagy még ennél is több önálló művészi öntvényből áll. Mintáik indák, virá- gök, madarak. A kisebb elemek csak néhány centiméteresek, a nagyobbak a 30—40 centimétert is elérik. Tervezőik, öntőik nevét sajnos nem ismerjük, azt is nehéz megállapítani, hol öntötték őket. CSISZÁR ÁRPÁD Domborítás Tarkedlisütő Vasaló 37
